Új közhangulat
Ők uralják a társasági rovatokat és a fényes magazinok lapjait. Néhányat közülük az általa épített kórházi részlegek miatt magasztalnak, másokról viszont rosszindulatú pletykák keringenek. Egy biztos: az új közhangulatban, amikor a társadalom nagyobb igazságosságra vágyik, a korábbinál kevésbé csodálják őket, és több bírálatot kapnak. Az izraeli gazdagokra ingerültség táplálta fokozott figyelem vetül, miközben a középosztálybeli családok arra panaszkodnak, hogy a valaha az egyenlőség honának nevezett ország ma arról ismert, hogy az iparosodott világon belül ott található az egyik legnagyobb különbség gazdagok és szegények között.
A sátorvárosok tiltakozói, akik megfizethető lakást és más alapvető javakat kérnek maguknak, augusztus közepén új társadalmi-gazdasági programot követeltek. Az egyik legfontosabb kívánságuk az, hogy a lehető legszűkebbre mérséklődjenek a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyek egyik szembeötlő megtestesülése az a 10-20 – csaknem kivétel nélkül családi tulajdonban lévő – üzleti csoport, amely az izraeli piac egyharmadát ellenőrzi.
„Egyre több ember számára válik nyilvánvalóvá, hogy a korábbinál fontosabbá vált a gazdagság koncentrációjának a kérdése – mondta a The New York Timesnak Einat Vilf parlamenti képviselő, aki tavaly egy ezzel a problémával foglalkozó törvényt terjesztett elő. – A tiltakozások eredményeként a korábbinál nagyobb az ellene vívott küzdelemre irányuló politikai akarat.”
A szabályozás költséges dolog
Mások úgy gondolják, hogy számtalan oka van a középosztály panaszainak. A gazdagság koncentrációja szerintük a kevésbé lényeges okok közé tartozik, és segít elterelni a figyelmet arról, ami igazán fontos.
„Nálam ez csak az ötödik helyen áll – jelentette ki Joel Esteron, a Calcalist című üzleti napilag kiadója és szerkesztője. – Először a ciszjordániai telepeknek és az ultraortodoxoknak nyújtott támogatásról kell beszélni. Aztán meg kell teremteni a civil társadalomra és a védelemre szánt kiadások egyensúlyát. Ezek fontos problémák. Utánuk jön a jövedelmek egyenlőtlen elosztása és az adópolitika torzulásai.”
Bár Izrael gazdasága erős, a gazdagság koncentrációjára vonatkozó, az Izraeli Bank által közzétett adatok nyugtalanítóak. Családi tulajdonban lévő társaságok kis csoportja bankokat, biztosítótársaságokat, mobilszolgáltatókat, szupermarket-láncokat és médiavállalkozásokat ellenőriz. Ezek a társaságok jelentős kölcsönöket vesznek fel, veszélyeztetve ezzel az egész gazdaságot, és egymáshoz kötődő cégek bonyolult láncolatával akadályozzák, hogy mások hozzáférjenek az általuk uralt piacokhoz.
„Piramisszerkezeteknek hívják ezeket, mert egy vállalatban szerzett tulajdonon keresztül egy másik vállalatot ellenőriznek, azon keresztül pedig egy harmadikat, és így tovább, végig egy hosszú láncolaton – magyarázta Ejtan Sesinszki, a Héber Egyetem közgazdásza. – Képesek a profitot a piramison keresztül mozgatni, ami az Egyesült Államokban nem történhet meg az ottani adórendszer miatt.”
Ennek ellenére az Izraeli Bank tanulmányából kiderül, hogy bár Izraelben a gazdagság koncentráltabban van jelen, mint az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Németországban, az ország nem sokban különbözik más demokráciáktól. A tíz legnagyobb, az üzleti életben tevékenykedő család tulajdonát figyelembe véve Izraelben nagyjából ugyanaz a helyzet, mint Svájcban, Franciaországban és Belgiumban, viszont kisebb arányú a felhalmozás, mint Svédországban.
Tavaly ősszel Benjamin Netanjahu miniszterelnök bizottságot hozott létre a gazdagság koncentrációjának tanulmányozására, illetve arra, hogy találjon módot a monopóliumok hatalmának csökkentésére.
„Egy piramis lehetővé teszi, hogy valaki saját befektetésénél több mint százszor nagyobb tőkét ellenőrizzen – magyarázta a lapnak Eugene Kandel, a kormányfő tanácsadója. – Más országok példájából tudjuk, hogy ez növekedési és stabilitási problémákhoz vezet, gondokat okoz a foglalkoztatás és a verseny területén. Elejét akarjuk venni annak, hogy komoly problémává váljon, bár a gyarapodó szabályozás költséges dolog.”
Vásárlókat megkopasztó ragadozó elitek
Daniel Doron, a Társadalmi és Gazdasági Haladás Izraeli Központja nevű piacbarát kutató szervezet igazgatója meg van győződve arról, hogy a gyengélkedő állami tulajdonnak az 1980-as és 90-es években végrehajtott privatizációja veszélyes vagyonfelhalmozáshoz vezetett, ugyanúgy, ahogy az egykori Szovjetunióban és néhány arab országban, például Egyiptomban és Szíriában.
A bajban lévő bankokat, építőipari és bányavállalatokat eladták azoknak, akik képesek voltak megvenni őket. „Barátoknak jutatták az állami vagyont, a vásárlókat megkopasztó ragadozó elitekre építve a gazdaságot” – fogalmazott Doron.
Vannak, akik úgy vélik, hogy az eladások idején a jobboldal ideológiai megfontolásból támogatta az intézkedést, a baloldal pedig azért, mert ki akarta venni a gyakran a jobboldal által ellenőrzött kormány kezéből a gazdaságot. Az az eredmény azonban, hogy korlátozott számú egyén ellenőrzi az ország javainak jelentős részét, ma már mind a bal-, mind a jobboldalt nyugtalanítja.
A legjobb példa talán Nohi Dankner, az IDB Holdings elnöke. Az ő csoportja ellenőrzi a Super-Solt, a legnagyobb szupermarket-láncot, a Cellcomot, a legnagyobb mobiltársaságot, a Netvisiont, az egyik legnagyobb internetszolgáltatót, a ClalFinance-t, az egyik legnagyobb pénzintézetet, és nemrég megvásárolta a Maariv, az egyik legnagyobb példányszámú újság ellenőrző pakettjét is.
A média ellenőrzése az egyik olyan aspektusa a gazdagság összpontosításának, amely sokakat különösen aggaszt. A kereskedelmi tévéállomások és az újságok egy része nagytőkések birtokában van. Seldon Adelson, egy amerikai zsidó kaszinótulajdonos és egyben Benjamin Netanjahu barátja például kiad egy lapot, amelyről széles körben azt tartják, hogy a miniszterelnök politikáját propagálja.
Guy Rolnik, a gazdaság koncentrációját támadó, Háárec című lap birtokában lévő The Marker szerkesztője úgy véli, hogy a kérdéssel a tulajdonosaik miatt foglalkoznak keveset a médiumok, illetve azért, mert félnek, hogy elveszítik hirdetőiket. Az újságok sokszor az egymással küzdő pénzemberek és egyes politikusok szócsöveinek tűnnek.
Egy névtelen nyilatkozó tévés újságíró azt mondta, hogy programja bizonyosan nem foglalkozik a gazdagság kevesek kezében történő felhalmozásával, mert nem akarja felingerelni az állomás tulajdonosait.
Egy ágyban alszik a gazdagokkal
A mogulok közül sokan azonban balra állnak a mostani miniszterelnöktől a külpolitikában, és újságjaik kíméletlenül tudnak bánni vele. Akadnak lapok, amelyek azért bírálják, mert „egy ágyban alszik a gazdagokkal”. Megint mások azt vetik a szemére, hogy azért foglalkozik annyit a nagytőkésekkel, mert el akarja terelni a figyelmet a telepek létesítésének költségeiről és kudarcot vallott békepolitikájáról.
Netanjahu bizottsága várhatóan a következő egy-két hónapban teszi meg javaslatait. Ezek között szerepelhet a vállalati adózás megváltoztatása, valamint a trösztellenes szabályozás olyan módosítása, hogy nehezebbé vagy egyenesen törvényellenessé váljon az ágazatokon átívelő tulajdon, ami hasonlít az Egyesült Államokban a XX. század első felében elfogadott szabályozásra. A jövedelmek sokak által várt újraelosztását azonban a testület nem fogja javasolni.
„Politikailag lehetetlen volt utána menni a karteleknek, de miután 300 ezer ember vonult az utcára, felhatalmazást nyertünk rá. A kormányfő azonban nem akarja újból szocialistává változtatni az országot” – érvelt Netanjahu egyik munkatársa.
