A legújabb információk szerint a brit MI6 és Kadhafi csapatai között sokkal szorosabb volt a kötelék, mint azt feltételezték. A brit kormánynak óriási botránnyal kell szembenéznie, ha mindez bebizonyosodik. A felállított vizsgálóbizottságnak mindenekelőtt azt kell tisztáznia, hogy tudott-e mindezekről Tony Blair.
A kínzások témakörétől nem tud megszabadulni a brit kormány. Úgy tűnt, hogy az ügy lassan háttérbe szorul, de most Tripoliban újabb aktákat találtak, amelyek az MI5 és MI6 titkosszolgálatokat újra reflektorfénybe helyezik – ez a tény újabb kérdéseket vet fel Tony Blair szerepével kapcsolatban.
Hétvégén egy CIA-től származó faxot találtak a líbiai külügyekkel foglalkozó titkosszolgálat irodájában. A dokumentum arra enged következtetni, hogy a britek együttműködtek líbiai kollégáikkal egy terrorcselekményekkel gyanúsított ember elrablásában. Az adatok szerint egy Abu Munthir nevű líbiait 2004 márciusában egy brit-líbiai közös akció keretében Hongkongból Tripoliba vittek, és nem foglalkoztak azzal a kockázattal, hogy ott kínzás fenyegetheti.
Nem ez volt az első eset, hogy brit ügynököket vádoltak foglyok elrablásában és kínzásában való részvétellel. Számos korábbi Guantanamo-fogoly vádolta meg az MI5-ot és MI6-et illegális cselekedetekkel. A vádakat jelenleg bíróság előtt vizsgálják. Egy alkalommal a titkosszolgálat egyik tisztje vett részt egy kínzásban, másszor csak kérdéseket nyújtottak be, amelyekre választ vártak. Binyam Mohamed ex-guantanamoi fogoly esetében a Legfelsőbb Bíróság két bírája 2009-ben arra a következtetésre jutott, hogy a brit ügynökök „a megfigyelői szerepen túlterjeszkedtek”.
Abu Munthir esete az első, amely a britek aktív szerepét látszik alátámasztani. Az ún. „Rendition” fogolyszállítmány esetében – ahelyett, hogy a CIA akcióiból profitáltak volna – úgy tűnik, hogy a „britek” igen aktívan közre is működtek. Még súlyosabbak a vádak Abdel Hakim Belhadzs esetében. Az iszlám szélsőséges férfit 2004-ben tartóztatta le a CIA Kuala Lumpurban, majd Tripoliba szállították. Ott saját elmondása szerint hét évet ült a hírhedt Abu-Salim börtönben, kínozták és brit ügynökök is kihallgatták.
Mindez politikai szempontból azért különösen érdekes, mert Belhadzs a líbiai lázadók egy korábbi vezető parancsnoka volt. Azt mondta, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányai ellen feljelentést fog tenni.
A mostani vádak kellően súlyosnak bizonyultak ahhoz, hogy a konzervatív miniszterelnök, David Cameron hétfőn szóvivőjén keresztül közölje: ki akarja vizsgáltatni az eseteket. Cameron már 2010 júliusában összeállított egy vizsgálóbizottságot a korábbi bíró, Peter Gibson vezetésével. Ők fogják a jelenlegi vádakat is felülvizsgálni.
A bizottság azonban csak akkor fog hozzákezdeni a munkához, ha a kormány ellen felmerült számos vádpont már tisztázódott. A nemzetközi jog szakértője, Philippe Sands az University College Londontól azt nyilatkozta a BBC-nek, hogy a bizottságnak mindenekelőtt annak kell a végére járnia, ki engedélyezte az MI5 és MI6 megkérdőjelezett akcióit. Az akkori jogi helyzet szerint erre csak a belügyminiszternek, a külügyminiszternek vagy a miniszterelnök hivatalának volt jogosultsága, azaz három személy jöhet szóba: David Blunkett, Jack Straw és Tony Blair.
A jelenlegi kormány sem lélegezhet fel, ugyanis az együttműködés állítólag idén év elejéig tartott, ami már érinti az ő hivatali idejüket is. Amikor márciusban a korábbi líbiai titkosszolgálati vezető és egyben Kadhafi-bizalmas, Mussa Kussa Londonban kötött ki, senki nem volt meglepődve. Kussa különösen szoros kapcsolatban állt az MI6-el. Közösen a britek korábbi legfőbb terrorizmus-ellenes harcosával, Mark Allennel 2003-ban ő tárgyalt Kadhafi atomfegyver-programjának leállításáról. Az sem tisztázott még a mai napig sem, hogy a brit kormány mennyire működött közre a Kadhafi által nagyon vágyott, Lockerbie-merénylő al-Mikrahi átszállításában – őt Skóciából Líbiába vitték.
A dicstelen múltra visszaemlékezés azért is ennyire fájdalmas, mert a brit speciális csapatok ezekben a napokban Líbiában keresik a menekülő diktátort és Cameron szívesen ünnepelteti magát Nicolas Sarkozyvel együtt a Tripoliban elért győzelem miatt. Cameron – úgy tűnik- nem bánja a szoros együttműködést a líbiai titkosszolgálattal. Szóvivőjén keresztül azt üzente, hogy együtt kell dolgozni időnként olyanokkal is, akiknek értékrendjét nem osztja az ember.
