Izraeli tudósok alátámasztották a kétezer éves osszárium (csontláda) hitelességét, amelyen Kajafás főpap unokájának neve szerepelhet.
Kajafás unokájáé lehetett a kétezer éves „csontláda”
Izraeli tudósok alátámasztották a kétezer éves osszárium (csontláda)
hitelességét, amelyen Kajafás főpap unokájának neve szerepelhet.
Kajafás zsidó főpap, a Szanhedrin (főtanács) elnöke, aki már
Keresztelő Szent János fellépésekor és Jézus pere idején is főpap
volt, de Péter és János felelősségre vonásakor már nem töltötte be
ezt a tisztséget. Josephus Flavius szerint beiktatása Valerius
Gratus procurator alatt történt, leváltására pedig Vitellius legátus
nevéhez fűződik, így valószínűleg Kr.u. 18 és 36 között viselte a
tisztséget.
Az Izraeli Régészeti Hatóság közleménye szerint az osszáriumot
három éve foglalták le sírrablóktól. A kis kőláda, amelyet stilizált
virágmotívumok díszítenek, az arámi nyelvű felirat szerint „a Beth
Imriből, a Maárjaur nemzetségből származó Kajafás fiának, Józsuának
leánya, Miriam” földi maradványait őrzi. A lelet az első bizonyíték
az Újszövetségben szereplő Kajafás létére.
Mivel a csontláda nem tudományosan dokumentált feltárásokból
származik, s tekintettel különleges tudományos jelentőségére, a
leletet különböző vizsgálatoknak vetették alá. Az elemzéseket a
Tel-Avivi Egyetem, valamint a Bar Ilan Egyetem egy-egy tudósa
végezte, akik egybehangzóan úgy vélekedtek, hogy az osszárium
felirata eredeti, valóban az ókorban készült. A gondos vizsgálatok
azért szükségesek, mivel gyakori a bibliai vonatkozású emlékek
hamisítása.
A tudósok szerint az osszárium a Jeruzsálemtől dél-nyugatra fekvő
Elah-völgyéből kerülhetett elő.
A feliratban szereplő Maárjaur volt az utolsó a jeruzsálemi
templomban szolgáló 24 papi nemzetség közül (Krónikák első könyve),
a Beth Imri pedig család- vagy helységnév lehet.
