Belső konfliktusok gyengítik a Hamászt
Felszínre hozta a Hamász iszlamista mozgalom mindeddig jól leplezett belső töréseit a rivális palesztin Fatahhal kötött megbékélési megállapodás, s ez akár az egyezség végrehajtásában is bonyodalmakat okozhat.
A mozgalom Gázai övezetet irányító szárnya és a damaszkuszi
száműzetésben tevékenykedő politikai vezetése között először Oszama
bin Laden terroristavezér halálának értékelésével kapcsolatban
mutatkoztak a széthúzás jelei. A gázai kormányzat szent harcosként
emlékezett meg az al-Kaida nemzetközi terrorhálózat alapítójáról,
amit Háled Mesaal, a Hamász Damaszkuszban élő vezetője
„nyelvbotlásnak” minősített.
Ez volt az első eset, hogy a szélesebb közvélemény számára is
kiderült, a Hamász vezetése korántsem ért egyet mindenben, a csoport
nem éppen egységes. A nézeteltérés kényelmetlen helyzetbe hozta a
mozgalmat, amely mindig tagadta a belső megosztottságról szóló híreket.
Oszama bin Laden halálát követően az izraeli-palesztin
béketárgyalások kerültek a mozgalom vezetésén belüli vita
középpontjába. Háled Mesaal kifejtette, hogy a Hamász kész „még egy
esélyt” adni a béketárgyalásoknak, amelyekről korábban a mélyen
Izrael-ellenes mozgalom rendszeresen mint „időpocsékolásról”
beszélt. A Gázai övezet kormányának egyik prominens tagja, Mahmúd
az-Zahar közölte, hogy Mesaal nyilatkozata meglepetést okozott az
egész szervezetben, és ellentmond a Hamász stratégiájának is,
amelynek alapja az Izraellel szembeni fegyveres szembenállás. Zahar
hangsúlyozta, hogy a Hamász soha nem támogatta sem a
béketárgyalásokat, sem azokat, akik Palesztina nevében részt vettek azokon.
Tovább mélyíti a két szárny közötti ellentétet, hogy Mesaal
helyettese, Músza Abu Marzuk képviseli a mozgalmat a békeegyezmény
értelmében a Fatahhal együtt megalakítandó szakértői kormányról
tárgyaló bizottságban. Ahhoz, hogy az egyeztetések sikerrel
járjanak, a Hamásznak előbb a belső konfliktusain kell úrrá lennie.
Elemzők szerint azonban nem valószínű, hogy a konfliktus egy
közelgő kenyértörést jelezne, mivel a szervezet egyik szárnya sem
életképes a másik nélkül. Bár az iszlamista mozgalomban a vezetés
állítólag konszenzusos alapon hoz döntést, Mesaal befolyása
rendkívül erős, minthogy feltehetően rajta keresztül jut el a
szervezethez az Irántól és Szíriától kapott támogatás.
A Hamásszal foglalkozó szakértők szerint a jelenlegi
feszültségek abból fakadnak, hogy a száműzetésben élő politikai
vezetőség anélkül állt a Fatahhal kötött megbékélés mögé, hogy
ténylegesen egyeztetett volna a gázai szárnnyal.
Egyes elemzők úgy vélik, hogy a két rivális palesztin frakció
egymás közötti megbékélésének hátterében az arab világ felkeléseit
kell keresni. Egyiptomban a népfelkelés februárban megbuktatta
Hoszni Mubarak elnököt és rendszerét, s a kormányellenes
megmozdulások a Mesaalékat 2001 óta vendégül látó szíriai államfő
pozícióját is fenyegetik. A Fatahhal kötött kiegyezés viszont lehetővé teszi a Hamásznak, hogy szorosabb kapcsolatokat építsen ki az új egyiptomi vezetéssel, csökkentve ezzel a szíriai rezsimtől való függőség kockázatait.
