Otto Klemperer, Simándy József, Fricsay Ferenc és Gyurkovics Mária, Lakatos
Gabriella és Sárdy János – a budapesti dalszínház „aranykorának” művészei jelennek meg Várkonyi László fotóin a Magyar Állami Operaház Budapest Vörös Szalonjában csütörtökön nyílt kiállításon.
Várkonyi László (1906-1975) a harmincas évek közepétől két
évtizeden át a legkeresettebb magyar portréfotográfusnak számított,
1956-os disszidálása után azonban életműve egy része megsemmisült,
munkássága szinte feledésbe merült. A Magyar Távirati Iroda
fotóarchívuma több ezer Várkonyi-képet megőrzött, és tavaly év végén
további csaknem kétezer felvételt vásárolt a fotográfus hagyatékából
a családtól.
A gyűjteményből a nemzeti hírügynökség idén ősszel egy fotóalbumot
is megjelentetett Tiszavárkonytól Montrealig címmel. Az operaházi
kiállításon is fellapozható kötetben a tárlaton szereplő felvételek
jó része is megtalálható.
A kiállítást az album egyik szerkesztője, Keleti Éva Prima
Primissima díjas fotográfus és Wellmann Nóra, az operaházi múzeum és
történeti tár vezetője rendezte. Mint Wellmann Nóra a megnyitón
elmondta, a ház büszkesége a tárlat, mert Várkonyi László az ötvenes
években a dalszínház munkatársa volt.
Hozzátette: igyekeztek nemcsak az ünnepélyes pillanatokat megragadó
képeket kiállítani, hanem a színfalak mögötti hétköznapi, vidám
pillanatokat ábrázoló fotóknak is helyet adni.
Szarka Klára fotótörténész, a Várkonyi-album másik szerkesztője
kiemelte: Várkonyi László elégtételnek érezné, hogy képei a gyönyörű
Ybl-palota falai között lehetnek, hiszen ő különösen fogékony volt a
szépség iránt.
Szerencse volt, hogy olyan korszakot örökíthetett meg, amelyben a
rendkívüli tehetségek száma nagy volt – jegyezte meg Szarka Klára,
hozzáfűzve: a kétszáz éves fotográfián belül a portré a legrégibb
műfaj, Várkonyi ennek is mestere volt.
Sokszorosan nehéz feladatot vállalt, mert a képek alanyainak arca –
lévén színpadi művészek – egyben munkaeszköz is volt. De a
hivatalos, a köznek szóló arcmásokon mindig átsejlik valami egyéni,
egy mosoly, egy tekintet, finom gesztus, gondolat. Ez a
megfejthetetlen titok Várkonyinak köszönhető – hangsúlyozta a
fotótörténész.
Várkonyi László fotóművész 1938-ban nyitotta meg műtermét a Deák
téren, Várkonyi Stúdió néven, ahol a kor leghíresebb művészeiről és
közéleti szereplőiről készített felvételeket. A műtermet 1949-ben
államosították. Várkonyi a Magyar Fotó Állami Vállalat alkalmazottja
lett, 1952-től pedig a Magyar Állami Operaház fotóműtermét vezette.
1956 decemberében hagyta el Magyarországot és Kanadában telepedett
le, ahol 1975 decemberében hunyt el.
Az operaház neves művészeit ábrázoló, 1940 és 1956 között készült
portréfotóiból válogató, Fotó: Várkonyi című kiállítást az év végéig
láthatja a közönség a Vörös Szalonban.
BreuerPress
