A Kaukázus északi részén uralkodó helyzet Oroszország számára megoldhatatlan – írta Julija Latinyina ismert publicista, a térség szakértője a Novaja Gazeta
A kaukázusi dzsihád és Oroszország
A Kaukázus északi részén uralkodó helyzet Oroszország számára megoldhatatlan – írta Julija Latinyina ismert publicista, a térség szakértője a Novaja Gazeta
című orosz lapban megjelent cikkében, amelyben a térség
szélsőségeseinek helyzetében és ideológiájukban bekövetkezett
változásokat elemezte.
A meghirdetett Kaukázusi Emirátus mai híveinek ideológiája
Latinyina szerint élesen eltér a korábbi csecsen függetlenségi
harcosokétól. Az alaptétel az, hogy a Kaukázus a XIX. században az
iszlám földje volt, és ezért ott most honvédő dzsihád – szent háború
– folyik, amelyben a részvétel a közösség minden tagja számára
kötelesség. Vezetőik azt prédikálják, hogy a hitetleneket bármi
módon segítő muzulmánok szembehelyezkednek Allahhal, és ezért
ugyanúgy kell harcolni ellenük, mint a hitetlenek ellen. Anzor
Asztemirov, a kabard-balkárföldi dzsamáat (közösség) márciusban
megölt egyik vezetője azt írta híveinek: „Oroszország területén ma
békés dzsamáatot létrehozni nem más, mint árulás” – idézte
Latinyina.
A vahhábiták, a szélsőséges, harcias, földalatti iszlám mozgalom
tagjai, akik úgy tekintettek a felszabadított Csecsenföldre, mint az
egész Kaukázus felszabadítását célzó háború gyakorlóterére – és
emiatt heves viszályokba keveredtek a saját függetlenségükért, és
nem a Kaukázus felszabadításáért harcoló csecsenekkel -, 1999 nyarán
Dagesztánba értek. Bagaudin Kebedov, a dagesztáni vahhábiták vezére
visszatért szűkebb hazájába, és kinyilvánította, hogy a Cumada
körzet felszabadult a hitetlenek uralma alól.
„Oroszország egy időre megbékélt Dagesztán hegyvidéki részének
elvesztésével, és egy hónapig nem vett tudomást a háborúról. Csak
akkor észlelte, hogy háborúban áll, amikor augusztusban a Cumada
felé tartó belügyi egységek ellenállásba ütköztek” – írta Latinyina.
A mindezt követő háború a csecseneket megfosztotta szabadságuktól, a
vahhábitákat pedig táboraiktól. Az 1999-től 2004-ig tartó
oroszországi terrorhullám csökkenő intenzitást mutatott, és 2007-re
gyakorlatilag megszűntek a jelentős terrorakciók.
„A Kreml azonban nem tudta kihasználni a történelem kínálta esélyt,
s azt követően, hogy Ingusföld a vezetőváltás nyomán megszűnt
kényelmes menedék lenni a vahhábiták számára, a virtuális Kaukázusi
Emirátus támadásba ment át. A szélsőségesek száma aligha nőtt meg
jelentősen a térségben, de alaposan megváltozott a helyzetük” – írta
a publicista. A vahháabiták szerinte Dagesztánban 1999-ben
marginális réteget alkottak, de ma a dagesztáni tisztségviselők és
üzletemberek jelentős része fizet nekik. Kabard-Balkárföldön a mai
napig csekély a vahhábiták száma, de ma az üzletemberek, ha élni
akarnak, nem merik megtagadni kéréseiket.
„A mai oroszországi rendszer maga táplálja a Kaukázusi Emirátust. A
kaukázusi hivatalnok Moszkvában veszteget, hogy kinevezzék. Amint
kinevezték, maga is elkezd pénzt szedni, hogy visszanyerje a pénzét,
és nyomban megjelennek nála a vahhábiták, akik osztozni akarnak a
vesztegetési pénzeken. Más szóval: a Moszkvába kerülő minden egyes
rubelre jut legalább egy, amelyet a vahhábiták kapnak. Lehet
kinevezni olyan elnököt, aki elutasítja vesztegetést, mint a
jelenlegi Junusz-Bek Jevkurov, de akkor nem tudja megoldani a
problémákat Moszkvában, és nem tudja pénzért kineveztetni a neki
megfelelő tisztségviselőket. Ki lehet nevezni olyan elnököt is, aki
maga is milliárdos, és nem a költségvetésből, hanem a saját pénzéből
veszteget, de az erős helyi vezetővel szemben engedményeket kell
tenni. Igazán erős helyi vezető kinevezése esetén pedig megtörténhet
az, ami most Csecsenföldön: a Kreml részvétele a terület
irányításában gyakorlatilag úgy foglalható össze, hogy a Kreml fizet
sarcot Csecsenföldnek” – írta Latinyina.
A publicista szerint az iszlám szélsőségesség mindenütt jelen van,
és mindenütt hasonló, de az egészséges és a beteg államszervezet
eltérően reagál rá. „Amerikának például van mit szembeállítani a
szélsőségesek eszméivel, és a titkosszolgálatok ott a terroristák
ellen küzdenek, és nem Hodorkovszkijt fosztogatják, ezért nem voltak
ott 2001. szeptember 11. óta jelentős terrorcselekmények. Az orosz
fegyveres testületek viszont aligha hagynak fel a járókelők
lelövésével és az üzletemberek fosztogatásával csak azért, hogy
idejük egy részét olyan gusztustalan és veszélyes ellenfeleknek
szenteljék, mint a terroristák. Olyan ez, mint az influenzavírus: az
egészséges szervezetben csupán múló megbetegedést okoz, de a
korrupció által legyengített államszervezetben végzetessé válhat” –
írta Latinyina.
BPI/MTI
