Scheiber Sándor (1913-1985)  1950-től az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója volt.

Átadták a Scheiber Sándor-díjakat

A névadó halálának 25. évfordulóján .

Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) államtitkára adta át Hiller István miniszter nevében .

 Az elismerést dr. Menahem Schmelzer, a New York-i Jewish Theological Seminary nyugalmazott professzora, dr. Miskolczy Ambrus egyetemi tanár, történész és dr. Tibori Szabó Zoltán kolozsvári újságíró, történész nyerte el. „A magyar kultúra meghatározó része a zsidó kultúra” – kezdte köszöntőjét Arató Gergely, az Oktatási és Kulturális Minisztérium államtitkára a Scheiber Sándor-díj átadó ünnepségén. „Nemzeti kultúránk sokféleségből létrejött egységére méltán lehet büszke mindenki, aki magyarnak vallja magát” – fogalmazott az államtitkár. „A magyar kultúra és a magyar nemzet ellensége az, aki ezt a sokféleséget nem tiszteli. A kormány mindent elkövet azért, hogy az antiszemitizmus a jövőben se nyerhessen teret, és a magyar kultúra toleráns, befogadó maradjon” – folytatta Arató Gergely.   Az első ízben 1996-ban átadott Scheiber Sándor-díjat azok a magyar állampolgárok, illetve határon túl élő magyarok kaphatják meg, akik kiemelkedőt alkottak a hebraisztika, a judaisztika, a zsidó vallás- és művelődéstörténet, az oktatás, valamint a zsidók és a nem zsidók közötti párbeszéd, illetve a tolerancia előmozdításáért. Az elismerést Scheiber Sándor főrabbiról nevezték el, évente három személy kaphatja. Idén dr. Menahem Schmelzer, a New York-i Jewish Theological Seminary nyugalmazott professzora, dr. Miskolczy Ambrus egyetemi tanár, történész és dr. Tibori Szabó Zoltán kolozsvári újságíró, történész nyerte el a díjat.     Dr. Menahem Schmelzer professzor jelenleg a külföldön élő magyarországi származású legnagyobb hebraisták közé tartozik. Fiatal korában – mint a Rabbiképző Intézet hallgatója – Budapesten a cionista mozgalomban tevékenykedett, élete java részét a New York-i Jewish Theological Seminary könyvtárának igazgatójaként, majd rektoraként tudományos és bibliográfiai kutatásokkal töltötte. Scheiber Sándornak hűséges és hálás tanítványa, barátja volt.     Dr. Miskolczy Ambrus egyetemi tanár sokrétű történetírói munkásságának csak egyik szála a magyarországi zsidók története a XIX. században. E tárgyú könyvei: A zsidóemancipáció Magyarországon 1849-ben (1999); A forradalom és a zsidók Magyarországon (2000); Horn Ede – a magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén (2007). Érinti a magyar zsidó történelmet A modern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről” (2006) és A Führer olvas. Tallózás Hitler könyvtárában (2000) című könyve. Kiadta Moses Gaster héber kézirat-kutató hagyatékából az akkori magyarországi zsidókra vonatkozó iratokat és tanulmányokat (Judaica & Hungarica, 1993), de egy egész könyvet is szentelt a neves tudós munkásságának: A hagyományőrzéstől a modern nacionalizmusig: Moses Gaster lázadása (1991). Értékes sajtó- és levéltári kutatások alapján foglalkozott az 1848. márciusi pozsonyi zsidóellenes megmozdulásokkal (2005), kiadta Einhorn Ignác (Horn Ede) egykorú könyvét a magyarországi zsidó történelemről 1848/49-ben (2000). A múlt megismerése és a kritikai történetszemlélet terén Miskolczy művei ma a legfontosabbak közé tartoznak.   Dr. Tibori Szabó Zoltán történészként az erdélyi magyar zsidóság XX. századi történetével foglalkozik. Két jelentős önálló könyve jelent meg: Élet és halál mezsgyéjén. Zsidók menekülése és mentése a magyar-román határon 1940-1944 között (2001), ez két kiadásban is; és Árnyékos oldal. Zsidó identitástudat Erdélyben a holokauszt után (2007). Az utóbbi könyv eddig az egyetlen kiterjedt feldolgozás a holokauszt utáni magyar zsidó történelemről. Munkásságához hozzátartozik, hogy ő volt a szerkesztője (Randolph L. Braham főszerkesztő mellett) A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája című monumentális helytörténeti lexikonnak (2007), és az erdélyi vármegyékről – de néhány magyarországiról is – ő írta a monográfikus jellegű cikkeket.  A rendezvényen megjelent  Scheiber Sándor lánya, Scheiber Mária.
 Az 1995-ben alapított, és első ízben 1996-ban átadott Scheiber
Sándor-díjat azok a magyar állampolgárok kaphatják meg, akik
kiemelkedőt alkottak a hebraisztika, a judaisztika, a zsidó vallás-
és művelődéstörténet, az oktatás, valamint a zsidók és a nem zsidók
közötti párbeszéd, illetve a tolerancia előmozdításáért.
 A díj kuratóriumának kérésére 2004-ben Görgey Gábor, az akkori
nemzeti és kulturális örökség minisztere úgy döntött, hogy évente
hárman kaphatják meg az elismerést, amivel emlékplakett és az
adományozást igazoló okirat jár.  

 Scheiber Sándor (1913-1985) a nyelvtudományok nagydoktora,  1950-től az Országos
Rabbiképző Intézet igazgatója volt.
 Kutatói munkássága során héber kéziratokkal, az úgynevezett
genizákkal foglalkozott és a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában
lévő dokumentumok teljes feldolgozására vállalkozott.

BreuerPress/MTI