Egy Közel-Keleten talált és ősi babiloni nyelven írt agyagtábla szerint a bibliai Noé bárkája valójában egy hatalmas, kör alakú nádtutaj volt – írja The Guardian című napilap internetes kiadása (www.guardian.co.uk).
Noé bárkája egy kör alakú tutaj volt?
– Egy Közel-Keleten talált és ősi babiloni nyelven írt agyagtábla szerint a bibliai Noé
bárkája valójában egy hatalmas, kör alakú nádtutaj volt – írja The
Guardian című napilap internetes kiadása (www.guardian.co.uk).
A mintegy 3700 éves leletre a Közel-Keleten bukkant rá a brit
Leonard Simmons, amikor 1945 és 1948 között a brit királyi
légierőben teljesített szolgálatot. A történelem rajongó férfi
rengeteg kerámiával, agyagtáblával és pecséttel megpakolva érkezett
haza, és rendkívül elkeseredett, amikor a szakemberek értéktelennek
minősítették a kincseit. A bibliai Noé bárkájának történetét őrző
agyagtábla később Simmons fiához került, aki a British Museum egyik
szakértőjét, Irving Finkelt kérte fel a hatvan sorból álló ékírásos
szöveg megfejtésére.
A londoni múzeum ókori babiloni kiállításának kurátora szinte
leesett a székéről, mikor Douglas Simmons a múzeum egyik nyílt
napján letette elé az értékes leletet. Finkel szerint már több tucat
olyan antik táblát találtak, amelyek a pusztító özönvíz történetét
mesélik el, de ez az első olyan lelet, amely a bárka alakját is
pontosan leírja.
„Minden eddigi ábrázolás abból a feltételezésből indult ki, hogy
a bárka egy óceánjáró hajó volt, a hullámok kivédésére alkalmas
csúcsos orral és farral” – magyarázta a szakértő. „Ám a bárkának
valójában sehova sem kellett mennie, csupán a felszínen lebegnie, és
a leleten szereplő utasítások egy olyan tutajra vonatkoznak, amelyet
jól ismertek akkortájt. És néha még mai is használják Iránban és
Irakban, ez egyfajta vízhatlan ponyvával borított kerek
gyékénycsónak, amelyről pontosan tudták, miként lehet vele állatokat
szállítani keresztül a folyókon, vagy áradások idején” – tette
hozzá.
Finkel kutatása egy olyan mezopotámiai mítoszra világít rá,
amely a Teremtés könyvében szereplő Noé történetének lett később az
alapja. Az ősi mondában Atram-Haszisz sumér uralkodót egy kör alakú
bárka megépítésére szólítja fel Isten. Az agyagtáblán olvasható az
utasítás a szurok segítségével vízhatlanná tett fonott pálmarost
használatára, mielőtt kialakítanák az emberek és a vadállatok
számára a kabinokat. Drámai befejezésként pedig a hajóácsnak
kívülről kellett bezárnia a bárka ajtaját.
Finkel szerint a zsidók valószínűleg a babiloni fogság
időszakában ismerték meg a Gilgames eposzba olvasztott mezopotámiai
özönvíz mítoszt, majd hazatérve, belevették azt az Ótestamentumba.
A Noé családján és a velük tartó állatseregen kívül mindenkit
elpusztító özönvíz története évszázadok óta foglalkoztatja az
emberek fantáziáját. Számtalan expedíció indult például a
törökországi Ararát-hegyhez, ahol a bárka állítólag megfeneklett. Ám
erre a mai napig nem találtak tudományos bizonyítékot.
