A szezon utolsó bemutatóját május 31-én tartják a Magyar Állami Operaházban:

Verdi ritkán hallható operája, A szicíliai vecsernye kerül színre Matthias
von Stegmann rendezésében, Kovács János vezényletével.

A szicíliai vecsernyét először játsszák az Ybl-palotában. A darab
ősbemutatója 1855-ben volt Párizsban, Magyarországon egy évvel
később, 1856-ban a Nemzeti Színház mutatta be az ötfelvonásos
operát, amely 1282-ben játszódik és a szicíliaiak francia
elnyomókkal szembeni küzdelméről szól.
Az operaházi előadás dirigense, Kovács János a darabról tartott
hétfői sajtóbeszélgetésen arról beszélt, hogy rövid idő alatt,
koncentráltan készülnek a premierre. Szerdán „krízis” várható, ekkor
lesz az első közös színpadi és zenekari próba. Ez így van jól, ekkor
kell a hibáknak, a félreértéseknek kiderülniük – jegyezte meg. Úgy
vélte, hogy rendkívül igényes feladat jut az énekeseknek: Sümegi
Eszternek, Fekete Attilának, Fokanov Anatolijnak és Rácz Istvánnak.

Matthias von Stegmann német rendező kifejtette: ő egy olyan
országból jön, amelyről az a közvélekedés, hogy az operaházakban
rendezői uralom tombol. Mint mondta, ő már a rendezői koncepció
kifejezést sem kedveli, számára „a koncepció” mindig a darab.
A rendező szerint A szicíliai vecsernye elég bonyolult történet, s
mivel valódi történelmi alaphelyzet a mű kiindulópontja, akár egy
mai háborús konfliktus, például egy orosz-csecsen viszály
ábrázolását is erőltethette volna. Matthias von Stegmann elmondása
szerint többet szeretne éreztetni: azt, hogy a megszállás, az
elnyomás nemcsak az 1282-ben volt rettenetes, hanem minden
évszázadban borzalmas.
Mindezt a négy főszereplő sorsának alakulásán keresztül érzékelteti
Verdi, a rendező pedig azon dolgozott az énekesekkel, hogy
megmutassák, milyen érzelmek alapján cselekszenek jót vagy rosszat.

A német rendező hozzáfűzte: nem törekedtek arra, hogy Frank Philipp
Schlössmann színpadképe történeti hűségű legyen, hanem olyan
építészeti konstrukciót állítanak színpadra, amely absztrakt módon
idézi föl a középkori Palermót, de ugyanakkor kifejezi azt a
nyomasztó szituációt, amelyben a cselekmény játszódik.
Matthias von Stegmann gyermek szinkronszínészként kezdte pályáját,
később szinkronrendező lett, majd 15 éven át rendezőasszisztensként
dolgozott a Bayreuthi Ünnepi Játékokon. Édesanyja japán, ezért
gyakran rendez a tokiói Új nemzeti Színházban, itt vitte színre A
bolygó hollandit (Wagner) és A bűvös vadászt (Weber).
A bécsi Staatsoperben sikert aratott egy gyermekeknek szóló
Ring-verzióval. Olykor ő is színre lép, a New York-i Metropolitan
Operában Szelim basát alakította A szöktetés a szerájból című
Mozart-operában.

BreuerPress-MTI