Számvetést
készítünk,
Igen, mert a mai nap nemcsak az emlékezés, az emlékeztetés napja, hanem az ünneplésé is.
5 évesek lettünk….. Minden évforduló, visszaemlékezésre , de egyben az elindulásra , az újrakezdésre is lehetőséget kínál.
Számvetést készítünk, mit tettünk, mit tehettünk az elmúlt 5 évben. Vajon azok az álmok, remények amelyekkel indult a Közalapítvány által működő Holokauszt Emlékközpont, elérte, elérhette-e célját.
5 év, még a személyes életünkben is rövid idő, gondoljunk csak egy kis gyermekre, 5 éves, már van önálló akarata, már tud önállóan járni, beszélni, mégis támogatásra, szülei óvó kezeire, szeretetére támaszkodik.
Valahogy mi is így vagyunk.
5 évesek lettünk, 5 évvel ezelőtt kinyitotta kapuit ez a gyönyörű épületegyüttes, – melyben – a korabeli sajtóban megjelent írásokat visszaolvasva, – nem sokan hittek, folyamatosan megkérdőjelezték a helyszínt és még sok minden mást is.
A Központ megvalósult, köszönet mindazoknak, akik hittek benne.
Hamarosan látni fognak egy rövid filmösszeállítást, mely azt próbálja bemutatni, honnan indultunk és hová érkeztünk.
Természetesen egy épület, egy, illetve több kiállítás létrejötte csak a kezdet volt.
Az épület, a működtetéshez kapott állami támogatás mind-mind csak lehetőség.
Ahhoz, hogy tovább fejlődjünk, szükségünk van Önökre, az Önök támogatására, a mi belső hitünk megerősítésére, hogy a nehézségek ellenére, lehet összefogással eredményeket elérni, hiszen a mai napon díjat kapott Nagy Márta és Novák Ilona tevékenysége is erre szép példa.
Az 5 év kiállításokkal, konferenciákkal, gyűjteményünk gyarapításával, egyre több iskoláscsoport látogatásával, kulturális , alternatív programok szervezésével, más intézményekkel közösen megvalósult projektekkel, tanulmányok, publikációk, kötetetek megjelentetésével telt.
Vannak dolgok, amik láthatóak, az épület, az Emlékfalon a nevek, az elveszett közösségek, az emléktornyon az áldozatok arcai, amit itt láthatnak a zsinagóga terében, kiállítások, az utazó kiállításaink, A.A. Anna Frank- hiszen a díjazottaink is az egyik legfontosabb célunk megvalósításában segítenek, az ifjúság elérésében.
Sokan mondják, mit akarunk mi 65 évvel az események után.
Mit akarunk?
Emlékezni és emlékeztetni, de úgy, hogy a holokauszthoz vezető utat is bemutassuk, hogy érezzük és tudjuk, vagy tudjuk és érezzük, a dolgok nem tudása, a félrenézések, a nem vállalások, nem mentesítenek bennünket.
Amit most mi csinálunk, vagy nem csinálunk, azt egyszer ugyanúgy megítélik, minket is megítél majd a történelem.
Mi is a történelem részei leszünk.
Tegyük hát hozzá azt, amire képesek vagyunk.
Legyen ez a ház, a tolerancia, a tudás, a megbékélés háza sok-sok 5 éven át.
Martinkovits Judit
HDKE
