Hat nappal a parlamenti választások előtt: pártok, ötletek, középszer
A Hamasz folytatja a rakétatámadásokat
Iráni hajó, orosz legénység, ciprusi megállás: ki a címzettje a támadó fegyverek tonnáinak?
Egy műhold, amelynek a neve Remény, aggodalmat kelt Izraelben
— ♦ —
Mindig kedden…
Az állam megalakulása óta a Kneszet-választásokra – legyenek azok időben meg-tartott, vagy előrehozott választások, mint a mostaniak –keddi napokon kerül sor. Hogy miért? Tessenek fellapozni Mózes I. (Teremtés) könyvét. A legelső fejezet 9. versétől mondja el a szárazföld elválasztását a tengerektől, amit az „És látta Isten, hogy jó” mondat zár le. Ezt a növények megteremtése követi, ugyancsak Isten megelégedettségének a szavával: „És látta Isten, hogy ez jó”. Utána, a 13. versben a nap összegzése következik: „És lett este, és lett reggel: harmadik nap”, vagy a héber eredeti-ben: jom háslisi. Magyarul: kedd.
Ez a teremtés napjai közül az egyetlen, amely előtt kétszer áll a „hogy jó” (héberül: „ki tov”) kitétel. Ezért a kedd szerencsés hétköznapnak minősül a zsidó hagyományban; nem úgy, mint a szegény hétfő, amely nem kapott egyetlen „hogy jó” dícséretet sem. Lehetőleg nem is rendeznek esküvőt és szerződést sem szívesen írnak alá ezen a napon vallásos zsidók.
A következő kedden tehát új országgyűlést, új kormányt és új miniszterelnököt választanak Izrael szavazó polgárai. A mostani szavazás által hatalomra kerülő Kneszet a 18. lesz 1948, Izrael Állam fennállása óta.
Ez a szám is tartogat némi érdekességet a rejtett jelek, az ezotérika kedvelői számára. A 18-as számot, akárcsak római számokkal (XVIII), héber betűkkel is le lehet írni. A tizes számot –logikus módon – a tizedik betűvel, a JOD betűvel írják le (Izraelben inkább JUD-nak ejtik), a nyolcas számot pedig a nyolcadikkal, a CHET betűvel. A kettő egymás mellé téve JOD-CHET avagy JUD-CHET, ami meg-fordítva, CHET-JUD-nak olvasva értelmes szót ad ki: CHÁJ, aminek a jelentése: ÉLET.
A 18-as számnak tehát, hasonlóan a keddi nap-hoz, kedvező „PR-ja” van… Remélni szeret-nénk, hogy Izrael következő kormánya és országgyűlése szerencsés kézzel irányítja sorsunk veszélyes vizeken sodródó hajóját, legyen a győztes bármelyik párt.
Jobb és bal, de leginkább középszer
Hat nap múlva, február 10-én, kedden este az urnák már lezártan várják a számlálóbiztosokat. Eldől a 120 mandátum sorsa, a miniszterelnök személye, a következő évekért felelős szerep-lők.
Az izraeli belpolitikai paletta nagyjából öt karakteres színfoltja: a jelenleg kormányzó Kadima párt (centrista), a vele koalíciót alkotó Munkapárt (valaha szociáldemokrata, ma bal-közép-polgári), az ellenzéket vezető Likud (jobbközép), a szefárd ultravallásos SASZ és a szélsőségekre hajlamos Izrael a házunk (vagy hazánk; a „Jiszráél béténu” nevet így is, úgy is lehet fordítani).
• Az Áriél Sáron által alapított Kadima párt élén Cipi Livni jelenlegi külügyminiszter asszony áll. Jelszava magyarra fordítva: „Nem mondok le a békéről!”. A Hamasz szűnni nem akaró provokációi nem könnyítik meg a dolgát. A közvélemény zöme szerint elhamarkodott ki-vonulást a Gázai övezetből a szavazók való-színűleg erősen büntetni fogják.
A nyolcéves palesztin provokációra adott erőteljes válasz – bár a határozatot hozó és az azt kivitelező katonák között minden világnézet képviseltethette magát – minden felmérés szerint a jobboldalra adott szavazatok számát és arányát növeli.
• A Likud pártot Binjámin „Bibi” Netánjáhu, a középtől jobbra álló politikus, egykori kommandóharcos, az 1976-os entebbei túsz-szabadítást vezénylő, hősi halált halt Jonátán Netánjáhu öccse vezeti. Kemény bírálatot fogalmazott meg az „Öntött ólom” hadművelet – szerinte – idő előtt történt befejezéséről. Kortes-jelszava: „Csak a Likud őrzi meg Jeruzsálemet”.
Netánjáhu ifjúsága jórészét az Egyesült Álla-mokban élte: gazdasági szemlélete hiper-kapitalista. Pénzügyminiszterként (2003 – 2005) liberális gazdaságpolitikát alakított ki. A GDP (bruttó hazai össztermék) mutatót sike-rült növelnie, de alaposan leépítette az addig kielégítően működő szociális hálót, és ez hozzájárulhatott a Likud-kormány bukásához a 2006-os választásokon.
• A Munkapárt, amely igen messze került törté-nelmi elődjétől, a David Ben Gurion által ala-pított szociáldemokrata Mápáj párttól, az ugyancsak kommandós múlttal rendelkező Ehud Bárák (jelenleg honvédelmi miniszter) vezetése alatt lassan, de biztosan „taxi-párttá” válik: ideológiai üzenete alig van, régi baloldali jellege sokak szerint langyos kispolgári klubbá penészesedett.
Ehud Bárák a napokban sokkolta a közvéle-ményt: közúti, gépkocsik és teherautók által járható alagút építését javasolta a Palesztin Autonómia két, egymástól földrajzilag elkülö-nülő része: a Gázai övezet és a Nyugati Part (Ciszjordánia) két legközelebbi pontja között, izraeli terület alatt. A 48 kilométer hosszú, négy vagy hat nyomtávú földalatti műút Bárák elképzelése szerint két- de legfeljebb három-milliárd dollárból kivitelezhető.
Izrael egyik legnagyobb aggodalma éppen az, hogy a rakétaépítő technika átkerülhet a Gázai övezetből a területében sokkal nagyobb Nyugati Partra, ahonnan a Grad rakéták vala-mennyi izraeli nagyvárost, továbbá az ország egyetlen nemzetközi repülőterét, a loddi Ben Gurion repteret is elérnék. Egy ilyen alagút tálcán kínálná a leggyilkosabb Hamasz-terror átplántálását – Izrael szívébe.
• Az izraeli belpolitika szélsőjobbján jelenleg az Izrael a házunk (Jiszráél béténu) párt áll, vezetője a Moldáviából bevándorolt Avigdor Lieberman. Korábban ő is felröppentett egy öt-letet, amely különösen az izraeli arab népesség körében keltett felháborodást.
Lieberman önkényes területcserét ajánlott: az 1948 óta Izraelhez tartozó, és egyre inkább túlnépesedő úgynevezett „Arab háromszöget” (Umm el-Fahem, Arara, Kafr Karia, Baka el-Garbijje) a Palesztin Autonómiához, míg a Jeruzsálem környéki zsidó telepeket (például Gus Eciont) Izraelhez csatolná – anélkül, hogy bárkit ki- vagy áttelepítene.
Az izraeli társadalom minden előnyét élvező arabok, bár ifjú tömegeik egyre vehemen-sebben éltetik a Hamaszt, a Hezbollát és Izrael többi ellenségét, nem szívesen cserélnék fel a Palesztin Autonómia által „nyújtott” nyomort és bizonytalanságot Izrael társadalom-biztosításával és munkaalkalmaival.
Lieberman pártja a küszöbön álló választások nagy meglepetése lehet.
• A keleti szefárd ortodox zsidókat tömörítő SASZ párt szellemi vezére egy 89 éves, iraki származású rabbi: Ovadja Joszéf. Szavazó-tábora a hagyományokhoz közel álló, nagyrészt szegény vagy szerény jövedelmű afroázsiai eredetű zsidó lakosság. A SASZ ezért egyszerre konzervatív-jobboldali és szociális-társadalmi szemléletű párt. Világi vezetője Éli Jisáj, a jelenlegi kormány ipar- kereskedelem- és munkaügyi minisztere.
— ♦ —
Gáza folytatja
Kedden reggel 7 órakor újra szirénavíjjogás rémisztette Askelon város lakóit. Szinte a légi-riadó felhangzása pillanatában már be is csa-pódott a Gázai övezetből kilőtt Grad-rakéta. Három könnyű sebesültjét helyben látták el.
A rakéta a város központjában, lakóházak között robbant. A közelben autóbusz haladt el, amelynek a sofőrje a sziréna felbőgésekor emelt hangon kiparancsolta az utasokat a járműből.
A buszvezető lélekjelenléte életeket mentett: az utolsó utasok még le sem szálltak, amikor a busz hátsó ablaküvegei szilánkokra törve az ülésekre repültek.
A Hamasz részéről ez volt a harmadik meg-szegése az alig két hetes tűzszünetnek. Ehud Bárák honvédelmi miniszter kijelentette: nem lesz „Öntött ólom 2” hadművelet. Az Izraeli Hadsereg légiereje néhány óra múlva Rafiach (Rafah) térségében támadott fegyvercsempész alagutakat.
— ♦ —
— ♦ —
A hajó kiindulási pontja: Irán. Legénysége: orosz. Rakománya: fegyverek. Jelenlegi tartózkodása: Ciprus, Limasszol kikötő. Rendeltetési hely: titok
Cipi Livni külügyminiszter a napokban hivatalosan felkérte ciprusi kollégáját, Markosz Kipriánu ciprusi külügyminisztert, hasson oda, hogy országa karhatalma kirakodja a Limassol ciprusi kikötőben veszteglő iráni hajó rako-mányát. A felkérés indoka: a Biztonsági Tanács megtiltotta az Iránnal folytatott fegyverkeres-kedelmet.
A hajó január utolsó napjaiban érkezett a ciprusi kikötőbe. A rakomány úticélja nyugati hírszerző szervek szerint kerülő utakon a Gázai övezet lenne, amit a hajó kapitánya cáfol.
A hajót amerikai műholdak már akkor ész-lelték, amikor az kifutott a Perzsa öbölben fekvő Bender Abbasz iráni kikötőből. Később az Egyesült Államok haditengerészete a szuezi öbölben feltartóztatta és átkutatta a ciprusi zászló alatt úszó hajót és abban tekintélyes mennyiségű fegyvert talált.
Ciprus elnöke, Dimitris Christofias elismerte, hogy a hajó rakománya “ellenkezik az ENSZ egyezményeivel”, ezért a rakomány átkutatása “felelősségteljesen és a sajtó nyilvánosságától távol” zajlik, majd hozzátette: “Nem akarunk további problémákat, elég az, ami van. Kötelességünk befogadni kikötőinkbe
A napokban Izrael legnagyobb terjesztésű napi-lapja, a Jediot Áchronot közölte: egyik munka-társa rövidhullámú amatőr adóvevőjén kapcso-latot létesített a hajó legénységének egyik tag-jával. Az orosz nyelvet anyanyelvként beszélő újságíró elmondta, hogy a legénység vala-mennyi tagja orosz, ugyanígy a kapitány is, akit nem sikerült mikrofon elé hivatnia.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a rakomány rendelte-tési helye – Szíria, amely, mint ismeretes, fegy-vereket közvetít Irán és a libanoni Hezbollah, illetve a Gázai övezetet uraló Hamasz között.
— ♦ —
Iráni remény – izraeli aggodalom
Az Iráni Iszlám Köztársaság hétfőn fellőtte első, teljesen helyi fejlesztésű műholdját. „Omid” a neve, ami perzsául reményt jelent. Az iráni elnök, Mahmúd Ahmadinedzsád be-jelentette: a műhold feladata a hit, a béke és az igazság terjesztése a világon”, majd hozzátette: az iráni tudás ismét túltett az ország ellen foga-natosított tudományos-műszaki szankciókon.
Irán külügyminisztere, Manuser Mottaki is sietett megerősíteni, hogy a műhold kizárólag békés célokat szolgál.
Mindaddig, amíg ennek ellenkezője nem derül ki, senkinek sem lehet kifogása egy távközlési műhold ellen. Ám tény, hogy a legújabb iráni “Reményt” egy Safir 2 tipusú ballisztikus rakétával juttaták pályára. Ugyanilyen rakétát atomfejjel is el lehet látni, ami komoly aggodalmat vált ki az iszlám újbirodalommal szembenálló országok védelmi felelőseiből. Mondani sem kell, hogy a legnagyobb aggo-dalommal Izrael tekint a műholdat sikerrel pályára állító rakétára. Az első hivatalos nyilat-kozatot mégis Eric Chevalier, a párizsi külügy-minisztérium szóvivője tette, kijelentve: “Ugyanaz a rakéta, amely föld körüli pályára juttatta a műholdat, Irán ballisztikus rakéta-arzenáljának a fejlesztésére utal”.
A “csillagtechnikát” alkalmazó hadseregek, így Izrael által is használt “okos rakéták” célba-vezetése fedélzeti számítógéppel történik, amely a Föld körül keringő műholdakkal is kapcsolatot tart. Az iráni műhold – amennyiben fellövése valóban sikeres volt – mindenképpen az Iszlám Köztársaság haditechnikájának magasabb osztályba lépését jelenti.
— ♦ —
Senabandegóne ázíz… avagy Izrael hírszolgálata ablakot vág az iráni sötétségbe
A címben szereplő, különös hangzású szavakkal köszönti hallgatóit minden, perzsa nyelven sugárzó rádióállomás bemondója. Jelentése: kedves hallgatóink.
Harminc éve már, hogy Irán népével jórészt csak a rádió útján lehet kapcsolatot tartani. Menáse Ámir évtizedek óta a Kol Jiszráél, az Izraeli Rádió perzsa adásának a vezetője. Maga is Irán szülötte, nyelvének, kultúrá-jának ismerője, szerelmese. A nyugati világ egyik legrangosabb Irán-szakértőjeként tartják őt számon.
Nemrégiben az izraeli televízió második műsora rövid riportműsort készített vele és az adás más munkatársaival. A riporter kérdéseire a kívülállót meglepő válaszokat hallhattunk.
– Hallgatják Iránban a Kol Jiszráél perzsa nyelvű adásait?
– Naponta és tömegesen! A visszajelzések-ből ítélhetően körülbelül annyi hallgató hallgat minket naponta, amennyi Izrael lakossága, közel hétmillió lélek. (Iránnak több, mint 60 millió lakosa van, ebből mindössze 25 ezer a zsidó.) A más nyugati adások visszajelzéseiből ítélve – már ahol ezek eredményei elérhetőek számunkra – az izraeli rádió magasan a leghallgatottabb külföldi rádióadás.
– Hogyan és honnan kapnak visszajelzé-seket?
– Bármilyen meglepő, az adás által meg-adott telefonszámokra tömeges hívások érkeznek. Iránból ugyanis hívhatók külföldi számok.
– Van olyan hallgató, aki saját nevén mutat-kozik be?
– Nyomatékosan felhívjuk hallgatóink figyelmét, hogy ezt saját biztonságuk érde-kében ne tegyék.
– Mit mondanak a telefonba?
– Többségük nagy rokonszenvet nyilvánít Izrael iránt. A harminc éve uralkodó „iszlám forradalom” önkénye a jelek szerint nem volt képes a tömeges agymosásra. Az iráni nép zöme nem úgy tekint ránk, ahogy a hivatalos propaganda nevez minket. Nem „kis sátánt” látnak bennünk, hanem egy követni való, sikeres, közeli országot.
– Miért éppen Izraelre tekintenek így? Van-nak nálunk jóval nagyobb, gazdagabb, biz-tonságosabb országok.
– A Nyugat messze van. Amerika számukra mintha más bolygó lenne. Elérhetetlen. Mi azonban itt élünk a Közel-Keleten, ugyan-ott, ahol ők.
– Hogyan látja az iráni lakosság velünk rokonszenvező hányada a zsidó-arab ellen-téteket?
– A perzsákban tradicionális fenntartás él az arabokkal szemben. Ezt a nem is olyan régen lezajlott Irak-Irán háború és annak számos iráni áldozata csak kidomborította. De akárhogyan is érezzenek az izraeli-arab konfliktusban, a kapott telefonok szerint a hallgatók értékelik állomásunk objektív, gyors, első kézből származó értesüléseit. És a hírekből következtetéseket vonnak le, összehasonlításokat tesznek. Hogyan is lenne elképzelhető például Iránban az, hogy a titkosszolgálat főnökét repítsék állásából egy tizedrangú beosztott hibája miatt… Vagy, hogy egy háború tévedéseit az újságok, a rádió, a televízió nyilvánossága előtt bírálja maga a nép, a hallgatók, a nézők?
– Sikerül az ajatollák rendszerének elhall-gattatnia az időnként tüntető diákokat és a társadalom más elégedetlen rétegeit?
– A Forradalmi Őrség viszonylag csekély-számú, a hatalmas többség által gyűlölt rohamcsapat. Ők nagyon félnek az Iszlám Forradalom esetleges bukásától, bár ma erről még senki nem beszél nyíltan. De félnek, ezért mindenre elszántak. Hogy megnyugszik-e a diákság? Az egyetemi vizsgákat nem akarják kockáztatni, ezért ritkán tüntetnek. A demonstrációk folytatá-sa azonban borítékolható.
– A Kol Jiszráél adása egy fontos, de specifikus területre enged betekintést. Van-e esélye az iráni polgárnak rálátnia a világra, a tőle elzárt külföldre?
– A rádión, Izrael, Amerika Hangja, a BBC és más perzsa nyelvű adáson kívül a mű-holdas televíziós és rádiós adások jelentik a legnagyobb fenyegetést Ahmedinedzsádék-nak. A műholdas rendszereket erősen fej-lesztik Iránban, hogy számos nyelven sugárzott rádió- és televíziós adásokkal terjesszék a világban az Iszlám Forradalom propagandáját. A dolog azonban a jelek szerint fordítva sült el. A technika „nem megfelelő kezekbe” került, és a lakosság elég széles rétegei láthatják a televízió képernyőjén, a műholdas adások révén, hogyan élnek az embertömegek más, józanul vezetett országokban. Az ajatollák persze, észrevették, hogy hibáztak: ma már tilos parabola-antennák felszerelése a ház-tetőkre. Az elmúlt években önkéntes iszlám aktivisták ilyen antennák ezreit kobozták el. Ugyanígy jártak el a külföldi video-szalagokkal is. Egy egyszerű technikai részlettel azonban nem számoltak: azzal, hogy a műholdak vételéhez nem feltétlenül szükséges, hogy a parabola-antenna a háztetőn legyen. Akkor is kifogástalan vétel érhető el, ha az antenna a lakás belterében van, mondjuk, egy ablak mögött, vagy az erkélyen, gondosan álcázva…
BreuerPress-Halmos László
