Biblikus konferencia
Belső konfliktusaik megoldásában, ahogy évezredeken át, ma is segíthetné az embereket az imádság – mondta Benyik György atya, teológus professzor, a 20.
Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia szervezője az MTI-nek kedden.
A Biblia szíve az imádság. Krisztus előtt ezerre tehető az az
időszak, amikor a Szentírásban rögzültek az imádság formulák, melyek
nem egyszerűen istentiszteleti rítusok – s ebben különböznek más
népek imáitól -, hanem személyes vallomások is voltak – fogalmazott
a zsoltárok, himnuszok imádságok témájában rendezett tanácskozás
szünetében a Szegedi Hittudományi Főiskola tanszékvezetője.
Az imádságban mindig van egyfajta önfeltárulkozás és
segítségkérés is. Az évezredekkel ezelőtt imádkozó hívő, aki ezzel a
rítussal kezelte saját félelmeit, gyakorlatilag ugyanazokat a
konfliktusokat élte át, mint a mai ember. Az imádsággal állította
helyre saját lelki egyensúlyát, melynek megbomlását okozhatta külső
tényező vagy akár saját bűne is – közölte a szakember.
A teológus szerint az imádkozás háttérbe szorulásával ettől a
történelmileg kipróbált eszköztől fosztottuk meg magunkat. Nem
szabadna elfelejtenünk ezt a nyelvet és személyi konfliktuskezelési
formulát, mert nem érezheti boldognak magát egy társadalom, ha
pszichikai ellentétek feszülnek benne – hangsúlyozta Benyik György.
Egy vallásos zsidó embernek minden szombaton, egy vallásos
kereszténynek minden vasárnap olvasnia kellene a Szentírást. Ennek
ellenére egy tavaly Vatikáni felkérésre készült felmérés szerint a
katolikus vallásúak egytizede hallgatja, s csupán egy százaléka
olvassa a Bibliát – mondta a professzor.
„Talán az lenne az igazán intellektuális társadalom, amikor majd
újra mindenki legalább egy napot olvasással tölt hetente” –
fogalmazott a teológus, aki már akkor is boldog lenne, ha az emberek
heti egy napot a magyar irodalom remekeinek olvasásával töltetnének,
ha emellett a Bibliát is rendszeresen forgatnák, hihetetlenül sokat
tanulhatnának belőle.
Szeged, 2008. szeptember 2., kedd
( BreuerPress-MTI)
