Kelet-Ázsia legnagyobb országát északkeleten a Koreai NDK,
északon Oroszország és Mongólia, északnyugaton Kazahsztán,
Kirgizisztán és Tádzsikisztán, nyugaton Afganisztán és Pakisztán,
délről India, Nepál, Bhután, Mianmar, Laosz és Vietnam, keleten
pedig a Csendes-óceán határolja. 9 572 900 négyzetkilométernyi
területével Kína Kanadát és Oroszországot követően a világ harmadik
legnagyobb országa.
A Föld szárazföldi részeinek valamivel több, mint 7 százalékát
kitevő területen az emberiség több mint egyötöde, 1 330 044 605
(2008. júliusi becslés) él. A népesség 91,5 százaléka kínai (han),
mellettük 55 nemzeti kisebbséget tartanak nyilván. Az erősen eltérő
nyelvjárások között az északi nyelvjáráson alapul a hivatalos nyelv,
amely a kínai mandarin (putonghua). A megértést főként a közös írás
teszi lehetővé. A népesség túlnyomó többsége felekezeten kívüli, de
a vallások közül elterjedt a konfucianizmus, a taoizmus, a
buddhizmus, a keresztény és az iszlám is. Fővárosa Peking (Beijing)
13,6 millió lakossal. Hivatalos pénzneme a jüan. Államformája
népköztársaság. Az országnak 22 (Tajvannal együtt 23) autonóm
körzete, a tartományokkal egyenrangú 5 autonóm területe, 4 városi
körzete és 2 különleges igazgatási övezete van (Hongkong és Makaó).
Gazdaság: A kínai gazdaság 2007-ben 11,9 százalékkal nőtt, 14
éve a leggyorsabban. Ezzel közel jutott ahhoz, hogy a világ harmadik
legerősebb gazdaságává váljék. A GDP 2007-ben 24,95 billió jüant,
vagyis 3,61 billió dollárt (2,3 billió eurót) tett ki nominális
értékben. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson 5300 amerikai
dollár, a munkanélküliség 4 százalékos és az infláció 4,8 százalékos
volt.
Történelem: A kínai civilizáció az i.e. III. évezred végén
alakult ki a Huang-ho mentén. A faluközösségekből idővel
kisebb-nagyobb államok jöttek létre, amelyek az i.e. I. évezredben,
a Csou dinasztia (i.e. XI-III. sz.) alatt a Kínai Birodalomba
tömörültek. Az államforma a császárság lett, az első császár, a Cin
dinasztia (i.e. III. sz.) alapítója, Si Huang-ti lett, aki egész
Kínát meghódította. Egységes közigazgatást, írásrendszert és
mértékrendszert vezettek be, feltalálták a papírt, a pusztai nomád
népek támadásai ellen építeni kezdték a Nagy Falat (amely a XV.
századig épült). A Han dinasztia (i.e. III-i.sz. III. sz.) alatt
virágkorát élte a gazdaság és a kultúra, ekkor lett a konfucianizmus
meghatározó ideológia Kínában.
A kínai középkor idején három dinasztia uralkodott: a Tang
(VII-X. sz.), a Szung (X-XIII. sz.) és a Ming (XIV-XVII. sz.).
Feltalálták a könyvnyomtatást (IX. sz.), a puskaport (IX. sz.), az
iránytűt (XI. sz.), a porcelánt (XIV. sz.) és megjelent a papírpénz
elődje, a váltó. A XIII. században Kubiláj vezetésével a mongolok
foglalták el az országot, és megalapították a Jüan dinasztiát
(XIII-XIV. sz.). A XVII. században az ország északkeleti részének
őslakói, a mandzsuk hódították meg Kínát. A Mandzsu dinasztia
(1644-1911) ideje alatt Kína sok terméket (pl. selyem, porcelán,
rizs, tea) exportált, főleg Európába, de az importot szigorúan
szabályozták (bezárkózás politikája). A kínai hatóságok 1839-ben
betiltották az angolok által támogatott ópiumkereskedelmet, ami az
ópiumháborúkhoz vezetett (1840-42 és 1856). Kína vereséget
szenvedett, kénytelen volt megnyitni kikötőit, majd törvényesíteni
az ópiumkereskedelmet. Az ország félgyarmati sorba süllyedt,
Hongkong angol gyarmat lett.
1911-ben Szun Jat-szen (Sun Zhongshang) vezetésével győzött a
mandzsu uralom megdöntésére szervezett forradalom, s 1912-ben
kikiáltották a Kínai Köztársaságot. A Szovjetunió támogatásával az
1920-as években bontakozott ki Kínában a kommunista mozgalom, amely
a véres konfliktusok ellenére az 1930-40-es években összefogott a
polgári erőkkel, a japán megszállókkal szemben. A második
világháború vége után azonban ismét kiéleződtek ellentéteik. Ádáz
polgárháborút követően 1949-ben Mao Ce-tung (Mao Zedong) és hívei
szerezték meg a hatalmat, kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, míg
Csang Kaj-sek (Chang Kai-shek) tábora Tajvan szigetére szorult
vissza. 1951-ben Kína elfoglalta Tibetet. 1976-ban, Mao halála után
a „kulturális forradalom” éveiben meghurcolt káderek tömegére
támaszkodva Teng Hsziao-ping vezette vissza az országot az 1966-ban
megszakított reformfolyamathoz, „Gazdagodjatok” jelszavával a számos
téren kapitalista eszközöket alkalmazó fejlődést alapozta meg.
A változások ellenére a társadalom életében mindmáig megmaradt a
Kínai Kommunista Párt kizárólagos vezető szerepe, amelyet még az
olyan heves tiltakozó megmozdulások sem tudtak megingatni, mint az
1989. évi, több demokráciát követelő diáktüntetés a pekingi
Tienanmen téren, és a 2008. március 10-én Tibet fővárosában
buddhista szerzetesek vezetésével tartott tiltakozó tüntetések a
kínai uralom elleni sikertelen felkelés 49. évfordulóján.
A generációváltás jegyében 2002 novemberében Csiang Cö-min
(Jiang Zemin) átadta a pártfőtitkári tisztséget Hu Csin-taonak (Hu
Jintao), aki 2003 márciusában az államfői tisztséget is átvette
Csiangtól. 2003. márciusa óta az Államtanács elnöke (miniszterelnök)
Ven Csia-pao (Wen Jiabao). Az Országos Népi Gyűlés (parlament)
Állandó Bizottságának elnöke ugyancsak 2003 márciusa óta Vu Pang-kuo
XXIX. Nyári Olimpiai Játékok Pekingben. Kína 2001. július 13-án
Moszkvában, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 112. ülésszakán kapta
meg a 2008-as nyári ötkarikás játékok megrendezésének jogát.
BreuerPress/MTI
