Schweitzer József
Mi a túlélés népe vagyunk
Mi a túlélés népe vagyunk
– A holokausztra nincs magyarázat, így csak annyit tudunk magunknak is mondani, hogy „mi a túlélés népe vagyunk” – mondta Schweitzer József professzor, nyugalmazott országos főrabbi Taliándörögdön tartott előadásában
.
A Kapolcsi Bűvészeti Napok keretében a zsidók történelméről és
„bibliájáról”, a Tóráról elhangzott előadásában a nyugalmazott
főrabbi emlékeztetett arra, hogy hányszor volt végveszélyben a zsidó
nép – Salamon halálát követően például Izrael országát az asszírok
megsemmisítették, Júda országát a babiloniak vetették fogságba -, de
a „szentföldi vallást” az idegen területeken is mindig megtartották.
Mint mondta: ugyanez vonatkozik arra is, amikor a római
birodalom elpusztította a zsidóság második szentélyét, s hasonló
volt a helyzet akkor is, amikor „a diaszpóra szétszórta a világban a
zsidókat”. A szétszórtak pedig bárhol éltek is, a zsidó vallást
mindig megtartották, így az összekötő erő lett közöttük.
A zsidó vallás így földrajzi helytől és történelmi
körülményektől függetlenül „megőrzi és továbbadja magát” –
hangsúlyozta Schweitzer József.
„Mi azt mondtuk, hogy ezt a történelmi igazságot kell levonni a
holokausztból is, és tovább vinni, noha a holokausztra nem tudunk
reális feleletet adni, mert nincs” – mondta, megjegyezve: az
embernek csak elszorul a szíve, amikor erről fényképeket lát vagy
elmegy a holokausztmúzeumba.
Nincs rá felelet, illetőleg a felelet az, hogy „mi a túlélés
népe vagyunk” – fogalmazott a nyugalmazott főrabbi.
Mint hangsúlyozta: az emberiség egyetlen emberpártól
teremtődött, aminek a következménye az, hogy „senki se mondhassa,
hogy az én családom előkelőbb, mert itt született a kastélyban, a
tiéd pedig harmadrangú, mert csak egy roskatag viskóban született”.
Végső soron a népek, a családok, az emberek egy közös őstől
származnak – mondta a professzor, rámutatva, hogy egyetemes
emberiségről van szó. Hangsúlyozta azt is, hogy a Teremtő az ember
számára „szabadságot kreált”, s hogy aztán miként éltek és élnek
ezzel vissza, és sajnos sokszor éppen az Isten nevében, „erről
inkább ne is beszéljünk”.
Ugyanakkor a szabadság sem lehet korlátlan, mert akkor anarchia
lesz belőle – mutatott rá a nyugalmazott főrabbi. Az ember csak
törvényi és erkölcsi szabályok között élhet a szabadságával –
hangsúlyozta.
Schweitzer József rámutatott arra is, hogy a vallásnak egyik
nagy területe a rítus, azaz „ahogyan a vallásos élet gyakorlatát
visszük”. A másik a morál, vagyis az, hogy miképpen viselkedünk –
tette hozzá.
A magatartás tisztessége, a morál és a rítus harmóniában kell
legyen, mert „egymással kéz a kézben járnak” – mondta a nyugalmazott
főrabbi, emlékeztetve a parancsolatra is: „szeresd felebarátodat”. S
ha „talán túlzott is néha azt mondani, hogy szeretet, de
mindenesetre maradjunk abban, hogy próbáljuk meg tolerálni egymást”
– vélekedett Schweitzer József.
Illés Sándor, Kapolcs és Taliándörögd katolikus plébánosa
emlékeztetett arra, hogy mindkét község történetében a
zsidó-keresztény együttélés kimutathatóan évszázadokra vezethető
vissza. Taliándörögdön a zsidó közösségek létét például már az
1300-as évek elejétől ki tudják mutatni, írásos emlékek alapján –
mondta.
A közelmúlt történelmében a zsidók és keresztények úgy éltek
egymás mellett, hogy kölcsönösen tiszteletben tartották egymás
hitét, s teljesen más volt a zsidó-keresztény együttélés a második
világháború előtti időkben, mint amit általában a közvélekedés ma
erről az együttélésről gondol és mond – hangoztatta.
Az elmúlt évek során nagy barátsággal és szeretettel
találkoztunk itt mindig zsidók és keresztények, pontosan e múlt
értékeinek a tiszteletben tartásával – fogalmazott.
A plébános hangsúlyozta: Taliándörögdön élő filmrendező
barátjával, Szőke Andrással úgy gondolta, hogy a kulturális és a
vallási értékeket is az emberek elé kell tárni, a múlt ismerete
ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy megpróbáljuk egymást
tiszteletben tartani, s egymás értékeit megbecsülni.
A rendezvényen végül Fekete László, a budapesti Dohány utcai
Zsinagóga főkántora a zsidóság zenéjéről tartott előadást.
BreuerPress-MTI
.
A Kapolcsi Bűvészeti Napok keretében a zsidók történelméről és
„bibliájáról”, a Tóráról elhangzott előadásában a nyugalmazott
főrabbi emlékeztetett arra, hogy hányszor volt végveszélyben a zsidó
nép – Salamon halálát követően például Izrael országát az asszírok
megsemmisítették, Júda országát a babiloniak vetették fogságba -, de
a „szentföldi vallást” az idegen területeken is mindig megtartották.
Mint mondta: ugyanez vonatkozik arra is, amikor a római
birodalom elpusztította a zsidóság második szentélyét, s hasonló
volt a helyzet akkor is, amikor „a diaszpóra szétszórta a világban a
zsidókat”. A szétszórtak pedig bárhol éltek is, a zsidó vallást
mindig megtartották, így az összekötő erő lett közöttük.
A zsidó vallás így földrajzi helytől és történelmi
körülményektől függetlenül „megőrzi és továbbadja magát” –
hangsúlyozta Schweitzer József.
„Mi azt mondtuk, hogy ezt a történelmi igazságot kell levonni a
holokausztból is, és tovább vinni, noha a holokausztra nem tudunk
reális feleletet adni, mert nincs” – mondta, megjegyezve: az
embernek csak elszorul a szíve, amikor erről fényképeket lát vagy
elmegy a holokausztmúzeumba.
Nincs rá felelet, illetőleg a felelet az, hogy „mi a túlélés
népe vagyunk” – fogalmazott a nyugalmazott főrabbi.
Mint hangsúlyozta: az emberiség egyetlen emberpártól
teremtődött, aminek a következménye az, hogy „senki se mondhassa,
hogy az én családom előkelőbb, mert itt született a kastélyban, a
tiéd pedig harmadrangú, mert csak egy roskatag viskóban született”.
Végső soron a népek, a családok, az emberek egy közös őstől
származnak – mondta a professzor, rámutatva, hogy egyetemes
emberiségről van szó. Hangsúlyozta azt is, hogy a Teremtő az ember
számára „szabadságot kreált”, s hogy aztán miként éltek és élnek
ezzel vissza, és sajnos sokszor éppen az Isten nevében, „erről
inkább ne is beszéljünk”.
Ugyanakkor a szabadság sem lehet korlátlan, mert akkor anarchia
lesz belőle – mutatott rá a nyugalmazott főrabbi. Az ember csak
törvényi és erkölcsi szabályok között élhet a szabadságával –
hangsúlyozta.
Schweitzer József rámutatott arra is, hogy a vallásnak egyik
nagy területe a rítus, azaz „ahogyan a vallásos élet gyakorlatát
visszük”. A másik a morál, vagyis az, hogy miképpen viselkedünk –
tette hozzá.
A magatartás tisztessége, a morál és a rítus harmóniában kell
legyen, mert „egymással kéz a kézben járnak” – mondta a nyugalmazott
főrabbi, emlékeztetve a parancsolatra is: „szeresd felebarátodat”. S
ha „talán túlzott is néha azt mondani, hogy szeretet, de
mindenesetre maradjunk abban, hogy próbáljuk meg tolerálni egymást”
– vélekedett Schweitzer József.
Illés Sándor, Kapolcs és Taliándörögd katolikus plébánosa
emlékeztetett arra, hogy mindkét község történetében a
zsidó-keresztény együttélés kimutathatóan évszázadokra vezethető
vissza. Taliándörögdön a zsidó közösségek létét például már az
1300-as évek elejétől ki tudják mutatni, írásos emlékek alapján –
mondta.
A közelmúlt történelmében a zsidók és keresztények úgy éltek
egymás mellett, hogy kölcsönösen tiszteletben tartották egymás
hitét, s teljesen más volt a zsidó-keresztény együttélés a második
világháború előtti időkben, mint amit általában a közvélekedés ma
erről az együttélésről gondol és mond – hangoztatta.
Az elmúlt évek során nagy barátsággal és szeretettel
találkoztunk itt mindig zsidók és keresztények, pontosan e múlt
értékeinek a tiszteletben tartásával – fogalmazott.
A plébános hangsúlyozta: Taliándörögdön élő filmrendező
barátjával, Szőke Andrással úgy gondolta, hogy a kulturális és a
vallási értékeket is az emberek elé kell tárni, a múlt ismerete
ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy megpróbáljuk egymást
tiszteletben tartani, s egymás értékeit megbecsülni.
A rendezvényen végül Fekete László, a budapesti Dohány utcai
Zsinagóga főkántora a zsidóság zenéjéről tartott előadást.
BreuerPress-MTI
