Székhelyi József főigazgatói megbizatása április 25-én járt le a Szegedi Nemzeti Színházban. A művész azonban már 2007 novemberében, 60. születésnapján bejelentette: nem pályázik az újbóli kinevezésre, s ennek megfelelően a nemrég kiírt új színházvezetői pályázaton sem indult. Rendezőként és színészként azonban továbbra is számíthat az önmagát immár szegedinek valló művészre a szakma.
Játszotta Hamletet (és legutóbb, Szegeden Polóniust), több mint
százszor Angelo-t, a Madách Színház Szeget szeggel előadásában, de
volt Richmond a III. Richard-ban és IV. Henrik Pirandello
darabjában. 1971 óta, amikor is diplomát szerzett a Színház és
Filmművészeti Főiskolán, fellépett Kecskeméten, a Nemzeti Színházban
(Hevesi tér), a Madách, az Arizona, a Soproni Petőfi és a Pesti
Magyar Színházban, tragikus és komikus szerepekben egyaránt. Vérbeli
komédiás, akit Kémeriként – a tévésorozat ismétléseinek jóvoltából –
több generáció is szívébe zárhatott. Jászai Mari- és Bartók-díjas,
rendezései közül a legfrissebb Alan Benett Beszélő fejek
monodrámasorozata, mellyel a Vidéki Színházak Országos Találkozóján
is szerepel.
– Öt évig igazgatta a Szegedi Nemzeti Színházat. Milyen érzés
egy színház első emberének lenni?
– Gyönyörűségekkel terhes. Mind a két szó hangsúlyos –
Gyönyörűséges és terhes öt esztendő van mögöttem. A szépséges
városban különleges körülmények között neveztek ki öt évre, a
társulat és a fenntartó egybehangzó szándékának megfelelően.
Krízishelyzetben vettem át a színházat. Több százmilliós volt a
hiány, elpártolt a közönség, s bizalomvesztés és világvége hangulat
uralkodott. Az volt prognosztizálható, hogy egy-két hét múlva
csomagolok és feladom. De nem ezt tettem. Úgy döntöttem, hogy minden
kapcsolati tőkémmel, borzalmas erőszakosságommal nekiveselkedem.
Mára jelenthetem, hogy saját bevételi növekményünk tizenhat
százalékos, bérlőink száma pedig megháromszorozódott. Ebből talán
kiderül, hogy nem csináltam rosszul – foglalja néhány mondatba öt év
summázatát Székhelyi József.
– Repertoárjuk sokszínű. Játszanak zenés komédiát, drámát,
operát, az Otello címszerepét nem kisebb énekes, mint a világhírű
José Cura énekelte.
– Ez számomra is kivételes élményt jelentett. A velencei
akadémián posztgraduáló Anger Ferenc szegedi fiatalember kezére
bíztam rengeteg pénzt, felelősséget és annak lehetőségét, hogy a
világhírű énekessel állítsa színpadra Szegeden az Otellót. Óriási
siker volt, amely – remélem – még sokáig kamatozik. Ezt az eseményt
mindenféleképpen úgy könyvelem el, mint méltó befejezését direktori
pályafutásomnak.
– Aminek most vége szakadt. Hogyan tovább?
– Maradtam, aki voltam, a Székhelyi. Bírom a következő
menedzsment ígéretét, s várom felkéréseiket. Nagyon szívesen játszom
és rendezek továbbra is – Szegeden és másutt is. Jómagam azonban már
szegedi polgár lettem. Ott van a házam, s tökéletesen jól érzem
magam a bőrömben így.
Józsa Ágnes MTI-Press
százszor Angelo-t, a Madách Színház Szeget szeggel előadásában, de
volt Richmond a III. Richard-ban és IV. Henrik Pirandello
darabjában. 1971 óta, amikor is diplomát szerzett a Színház és
Filmművészeti Főiskolán, fellépett Kecskeméten, a Nemzeti Színházban
(Hevesi tér), a Madách, az Arizona, a Soproni Petőfi és a Pesti
Magyar Színházban, tragikus és komikus szerepekben egyaránt. Vérbeli
komédiás, akit Kémeriként – a tévésorozat ismétléseinek jóvoltából –
több generáció is szívébe zárhatott. Jászai Mari- és Bartók-díjas,
rendezései közül a legfrissebb Alan Benett Beszélő fejek
monodrámasorozata, mellyel a Vidéki Színházak Országos Találkozóján
is szerepel.
– Öt évig igazgatta a Szegedi Nemzeti Színházat. Milyen érzés
egy színház első emberének lenni?
– Gyönyörűségekkel terhes. Mind a két szó hangsúlyos –
Gyönyörűséges és terhes öt esztendő van mögöttem. A szépséges
városban különleges körülmények között neveztek ki öt évre, a
társulat és a fenntartó egybehangzó szándékának megfelelően.
Krízishelyzetben vettem át a színházat. Több százmilliós volt a
hiány, elpártolt a közönség, s bizalomvesztés és világvége hangulat
uralkodott. Az volt prognosztizálható, hogy egy-két hét múlva
csomagolok és feladom. De nem ezt tettem. Úgy döntöttem, hogy minden
kapcsolati tőkémmel, borzalmas erőszakosságommal nekiveselkedem.
Mára jelenthetem, hogy saját bevételi növekményünk tizenhat
százalékos, bérlőink száma pedig megháromszorozódott. Ebből talán
kiderül, hogy nem csináltam rosszul – foglalja néhány mondatba öt év
summázatát Székhelyi József.
– Repertoárjuk sokszínű. Játszanak zenés komédiát, drámát,
operát, az Otello címszerepét nem kisebb énekes, mint a világhírű
José Cura énekelte.
– Ez számomra is kivételes élményt jelentett. A velencei
akadémián posztgraduáló Anger Ferenc szegedi fiatalember kezére
bíztam rengeteg pénzt, felelősséget és annak lehetőségét, hogy a
világhírű énekessel állítsa színpadra Szegeden az Otellót. Óriási
siker volt, amely – remélem – még sokáig kamatozik. Ezt az eseményt
mindenféleképpen úgy könyvelem el, mint méltó befejezését direktori
pályafutásomnak.
– Aminek most vége szakadt. Hogyan tovább?
– Maradtam, aki voltam, a Székhelyi. Bírom a következő
menedzsment ígéretét, s várom felkéréseiket. Nagyon szívesen játszom
és rendezek továbbra is – Szegeden és másutt is. Jómagam azonban már
szegedi polgár lettem. Ott van a házam, s tökéletesen jól érzem
magam a bőrömben így.
Józsa Ágnes MTI-Press
