Schweitzer József,
Zoltai Gusztáv,
Erdő Péter
Zoltai Gusztáv,
Erdő Péter
Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi az Élet menete rendezvényén elmondta, hogy a holokausztnak hatmillió áldozata volt, akik közül sokan a
Dunánál fejezték be „szenvedésteli életüket honfitársaik fegyvereitől”.
II. Rákóczi Ferenc fejedelem szavait idézve kijelentette:
„kiújultak a nemes magyar nemzet sebei”, a magyar Izrael sebei is az
utóbbi időkben, „mert a zsidógyűlölet ismét megjelent
Magyarországon”.
Hozzátette: „kiújultak a sebek minden érző honfitársunk szívében
is”. Beszédében kiemelte: tudnunk kell, hogy akik a Duna sírjában
lelték halálukat, egy mindenre kész horda áldozatai lettek, aminek
minden jóérzésű ember a kárvallottja. A XIX. századi liberális
politikusról, Eötvös Józsefről is szólt, aki a magyarországi
zsidóság emancipációjáért emelt szót, akit képletesen szintén a
Dunába öltek 1944-1945 telén a nyilasok.
Az országos főrabbi megjegyezte: a vészkorszak idején „a
rettentő eszme”, a fővárosi zsidóság kiirtását célozta meg, és
romhalmazzá engedte tenni Budapestet. A jelenlegi helyzetről
hozzáfűzte: a szólás szabadságának zászlaja alatt bűn lenne
megengedni a gyűlöletkeltést és a rasszizmust.
Zoltai Gusztáv, az Élet menete rendezvényének fővédnöke és a
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető
igazgatója a fáklyás felvonuláson feltette a kérdést: „miért
gondolják az újnyilas buzgalmárok és reinkarnálódott vérnácik, a
rasszista bajkeverők”, hogy ezek a mai idők az 1944-es évet idézik.
Utalt arra, hogy „nemcsak a világ és benne Európa változott meg az
elmúlt 60 évben gyökeresen, hanem a zsidóság is. A zsidó közösség –
véleménye szerint – megjelenítette „a bátor győzni tudást, megírta a
hazateremtés mítoszát, a globalizált tudomány végeláthatatlan
regényét”. Elmondta, hogy a „fasiszta ágálók” maradtak, akik eddig
is voltak: „egyszerű bértüntetők, a retrográd politika fizetett
napszámosai, de semmiképpen nem a társadalom pozitív, megbecsült
tényezői.
Beszédében kiemelte: „mi, magyarországi zsidók tudjuk a
történelem által ránk rótt kötelességet is. Gyászoljuk a holokauszt
éveiben elpusztított testvéreinket és utódainkra is örökül hagyjuk
emlékük ápolásának kötelmét”. A Mazsihisz ügyvezető igazgatója
megjegyezte: büszkék arra, hogy az Élet menete auschwitzi emlékező
útjaira több politikus, rangos közéleti személyiség, egyházi
méltóság és művész kísérte el őket.
A holokauszt iskolai oktatásáról megállapította: a mai napig
hiányosan, sőt tévesen foglalkozik az Auschwitzhoz vezető út
történelmi és társadalmi összefüggéseivel. A Magyar Hírlap március
19-én megjelent cikkével kapcsolatban beszédében hangsúlyozta,
„nemrég széles körű szellemi mozgalom alakult ki egy magát nyíltan
zsidógyűlölőnek jegyzett publicista és lapja tulajdonosa ellenében”.
A laptulajdonosról elmondta, hogy ugyan elállt közéleti
tisztségétől, lemondott a Munkaadók és Gyáriparosok Országos
Szövetségének elnöki posztjáról, „annyira persze nem, hogy ne
fogadja el a zsidó Chorin Ferencről elnevezett életdíjat”.
Zoltai Gusztáv az Élet menetét a béke menetének nevezte, ahol az
emberi szeretet és megértés van előtérben.
Erdő Péter esztergom-budapesti érsek üzenetét Székely János
segédpüspök tolmácsolta, és kifejezésre juttatta, hogy a holokauszt
mögött „újpogány ideológiák álltak”. Felhívta a figyelmet azokra a
keresztényekre, hitüket mélyen élőkre, akik aktívan részt vettek a
zsidók mentésében a vészkorszak idején. Példaként felsorolta Sztehlo
Gábor lelkész, Angelo Rotta pápai nuncius, Slachta Margit és
Salkaházi Sára apácák tevékenységét. Az embermentőkról szólva
kijelentette: ők tudták, hogy „aki egyetlen embert megment, az egy
egész világot ment meg”. A holokausztról szólva kitért arra:
mindannyiunk felelőssége, hogy „ami megtörtént, soha többé meg ne
történjen”.
Székely János az igazi keresztény magatartásról szólva
kijelentette: olyan emberré kell válnunk, aki kész életét áldozni
embertársaiért.
BreuerPress + MTI
Dunánál fejezték be „szenvedésteli életüket honfitársaik fegyvereitől”.
II. Rákóczi Ferenc fejedelem szavait idézve kijelentette:
„kiújultak a nemes magyar nemzet sebei”, a magyar Izrael sebei is az
utóbbi időkben, „mert a zsidógyűlölet ismét megjelent
Magyarországon”.
Hozzátette: „kiújultak a sebek minden érző honfitársunk szívében
is”. Beszédében kiemelte: tudnunk kell, hogy akik a Duna sírjában
lelték halálukat, egy mindenre kész horda áldozatai lettek, aminek
minden jóérzésű ember a kárvallottja. A XIX. századi liberális
politikusról, Eötvös Józsefről is szólt, aki a magyarországi
zsidóság emancipációjáért emelt szót, akit képletesen szintén a
Dunába öltek 1944-1945 telén a nyilasok.
Az országos főrabbi megjegyezte: a vészkorszak idején „a
rettentő eszme”, a fővárosi zsidóság kiirtását célozta meg, és
romhalmazzá engedte tenni Budapestet. A jelenlegi helyzetről
hozzáfűzte: a szólás szabadságának zászlaja alatt bűn lenne
megengedni a gyűlöletkeltést és a rasszizmust.
Zoltai Gusztáv, az Élet menete rendezvényének fővédnöke és a
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) ügyvezető
igazgatója a fáklyás felvonuláson feltette a kérdést: „miért
gondolják az újnyilas buzgalmárok és reinkarnálódott vérnácik, a
rasszista bajkeverők”, hogy ezek a mai idők az 1944-es évet idézik.
Utalt arra, hogy „nemcsak a világ és benne Európa változott meg az
elmúlt 60 évben gyökeresen, hanem a zsidóság is. A zsidó közösség –
véleménye szerint – megjelenítette „a bátor győzni tudást, megírta a
hazateremtés mítoszát, a globalizált tudomány végeláthatatlan
regényét”. Elmondta, hogy a „fasiszta ágálók” maradtak, akik eddig
is voltak: „egyszerű bértüntetők, a retrográd politika fizetett
napszámosai, de semmiképpen nem a társadalom pozitív, megbecsült
tényezői.
Beszédében kiemelte: „mi, magyarországi zsidók tudjuk a
történelem által ránk rótt kötelességet is. Gyászoljuk a holokauszt
éveiben elpusztított testvéreinket és utódainkra is örökül hagyjuk
emlékük ápolásának kötelmét”. A Mazsihisz ügyvezető igazgatója
megjegyezte: büszkék arra, hogy az Élet menete auschwitzi emlékező
útjaira több politikus, rangos közéleti személyiség, egyházi
méltóság és művész kísérte el őket.
A holokauszt iskolai oktatásáról megállapította: a mai napig
hiányosan, sőt tévesen foglalkozik az Auschwitzhoz vezető út
történelmi és társadalmi összefüggéseivel. A Magyar Hírlap március
19-én megjelent cikkével kapcsolatban beszédében hangsúlyozta,
„nemrég széles körű szellemi mozgalom alakult ki egy magát nyíltan
zsidógyűlölőnek jegyzett publicista és lapja tulajdonosa ellenében”.
A laptulajdonosról elmondta, hogy ugyan elállt közéleti
tisztségétől, lemondott a Munkaadók és Gyáriparosok Országos
Szövetségének elnöki posztjáról, „annyira persze nem, hogy ne
fogadja el a zsidó Chorin Ferencről elnevezett életdíjat”.
Zoltai Gusztáv az Élet menetét a béke menetének nevezte, ahol az
emberi szeretet és megértés van előtérben.
Erdő Péter esztergom-budapesti érsek üzenetét Székely János
segédpüspök tolmácsolta, és kifejezésre juttatta, hogy a holokauszt
mögött „újpogány ideológiák álltak”. Felhívta a figyelmet azokra a
keresztényekre, hitüket mélyen élőkre, akik aktívan részt vettek a
zsidók mentésében a vészkorszak idején. Példaként felsorolta Sztehlo
Gábor lelkész, Angelo Rotta pápai nuncius, Slachta Margit és
Salkaházi Sára apácák tevékenységét. Az embermentőkról szólva
kijelentette: ők tudták, hogy „aki egyetlen embert megment, az egy
egész világot ment meg”. A holokausztról szólva kitért arra:
mindannyiunk felelőssége, hogy „ami megtörtént, soha többé meg ne
történjen”.
Székely János az igazi keresztény magatartásról szólva
kijelentette: olyan emberré kell válnunk, aki kész életét áldozni
embertársaiért.
BreuerPress + MTI
