A cél a fogyasztók bizalmának további erősítése az időben megosztott jogok iránt (a vonatkozó ágazat forgalma 10,5 mrd euró és több mint 40 000 embert foglalkoztat az EU-ban), valamint az olyan szélhámos kereskedők kiiktatása, akik megfoszthatják jó hírüktől a törvényesen működő üzemeltetőket és problémákat okozhatnak a fogyasztóknak. Az időben megosztott jogokról szóló 1994. évi irányelv a következő alapvető jogokat biztosítja a fogyasztók számára: egyértelmű tájékoztatás, a foglalókérés tilalma és a szerződéstől való elállás. A mai napon nyilvánosságra hozott új javaslat célja a jelenlegi joghézagok megszüntetése.
A legfontosabb lépés az, hogy kiterjesztik az időben megosztott jogokról szóló 1994. évi irányelv hatályát a piacon megjelent új termékekre – mint a diszkont üdülési klubok, valamint a tengerjáró hajók, belvízi forgalomban közlekedő hajók és lakókocsik igénybe vételére szóló, „időben megosztott joghoz hasonló” üdülések – , továbbá az olyan fontos területekre mint az időben megosztott jogok viszonteladása és a csereklubok. Az új szabályok biztosítani kívánják, hogy a fogyasztók az Unió egész területén azonos, megfelelő védelemben részesüljenek, valamint azonos versenyfeltételeket fognak teremteni az üdülőhasználati jog és egyes egyéb, üdüléshez kapcsolódó termékek piacán.
„A meglévő irányelv saját határain belül jól működött”, mondotta Meglena Kuneva fogyasztóvédelmi biztos. „Erős azonban a nyomás ezen üdülési termékek értékesítését illetően és több olyan új termék is megjelent a piacon, melyekre nem terjed ki a meglévő jogi szabályozás hatálya. Ez megfosztja a fogyasztókat jogaiktól, a szélhámos kereskedők pedig ártanak a törvényesen működő üzemeltetők jó hírének. Ezen új szabályokkal azonos versenyfeltételeket kívánunk teremteni az üzleti élet szereplői számára, egyértelmű és egyszerű szabályokat kívánunk biztosítani az iparág jó hírű képviselői részére és a fogyasztók nyugalmáról akarunk gondoskodni, amikor aláírják a szerződést álomüdülésükről.”
Mit jelent az üdülőhasználati jog?
Az üdülőhasználati jog arra jogosít fel, hogy legalább három éven keresztül bizonyos időtartamig (pl. egy vagy több hétig) egy üdülőingatlanban tartózkodjunk az év egy meghatározott időszakában. Az üdülőhasználati jog keretében igénybe vett üdülések több uniós országban is nagyon népszerűek.
Az Egyesült Királyságban, Svédországban, Németországban, Olaszországban és Spanyolországban a legnagyobb az üdülőhasználati jogot vásárló fogyasztók száma. Spanyolországban, Portugáliában, Németországban, Olaszországban és Franciaországban jelentős nemzeti ipar alakult ki az időben megosztott jogok területén. Az üdülőhasználati jogot vásárló fogyasztók piaca egyre növekszik az olyan országokban mint a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország.
Az 1994. évi, jelenleg hatályban lévő irányelv az alábbiak révén védi a fogyasztók érdekeit:
Biztosítja a vevők információhoz való jogát: a szerződés aláírása előtt prospektusból tájékozódhatnak.
Próbálja elkerülni a „nyomás alatt történő vásárlást” azzal, hogy legalább 10 napos gondolkodási időt biztosít, mely alatt a fogyasztónak joga van elállni a szerződéstől.
Megtiltja, hogy az üzemeltető foglalót kérjen a vevőktől a gondolkodási idő alatt.
Miért vizsgálta felül a Bizottság a jelenlegi jogszabályt?
Az irányelv 1994. évi elfogadása óta nagy változások következtek be a piacon. Olyan új termékek és szerződések jöttek létre, melyekre nem terjed ki a jogszabály hatálya. Ennélfogva az ezeket megvásárló fogyasztók nem rendelkeznek azonos jogokkal illetve nem részesülnek azonos szintű védelemben. Az új termékek például lehetővé tehetik, hogy a fogyasztó különböző ingatlanokat használjon (pl. belvízi forgalomban közlekedő hajót) vagy hogy a szerződés három évnél rövidebb időtartamra szóljon. További probléma, hogy a meglévő szabályozás nem terjed ki az üdülőhasználati jog viszonteladására és cseréjére.
Mire terjed majd ki az új javaslat hatálya?
Az új javaslat a régi irányelv helyébe lép, korszerű, egyszerűsített és koherens keretet biztosítva; hatálya kiterjed az üdülőhasználati jogra és a hosszú távra szóló üdülési termékekre illetve ezek cseréjére és viszonteladására. A javaslat kiterjeszti a meglévő szabályok hatáskörét, így az alábbiakra vonatkozik:
Rövidebb távra szóló szerződések – három évnél rövidebb időre szóló szerződések.
Ingóságok – a szabályozás kiterjed olyan ingóságokra vonatkozó, időben megosztott jogra mint a belvízi forgalomban közlekedő hajók, lakókocsik vagy tengerjáró hajók használata.
Hosszú távra szóló üdülési termékek – ezek közé tartoznak a diszkont üdülési klubok, ahol a fogyasztó pl. 3 000 EUR-t fizet, hogy jelszót kapjon egy weboldalhoz, ahol megtekintheti az üdülési szálláshelyekre, repülőjegyekre és autóbérlésre vonatkozóan ígért, gyakran félrevezető „hatalmas árengedményeket”.
Időben megosztott jogú termékek viszonteladása – az említett jogot megvásárolt tulajdonosokat gyakran felkeresik kereskedelmi ügynökök, akik jutalék ellenében eladják a tulajdonos jogosultságát.
Időben megosztott jogú termékek cseréje – egyes jogtulajdonosok további díjat fizetnek azért, hogy beléphessenek egy csereklubba, ahol elcserélhetik pl. a Kanári-szigetekre szóló üdülési hetüket egy egyhetes alpesi üdülésre. A további információkra vonatkozó követelménynek azt kell biztosítania, hogy a fogyasztók reális képet kapjanak az ajánlatról és ne csalódjanak.
A jelenlegi szabályozás nem terjed ki a hosszú távra szóló üdülési termékekre, a viszonteladási és csererendszerekre. Emiatt ezekre nem vonatkozik a gondolkodási idő biztosítása, az előlegkérés tilalma és az információhoz való jog. Következésképpen, a nyomás alatt szerződést aláíró fogyasztóknak kevés az esélyük a szerződéstől való elállásra. Az új javaslat egyrészt a fogyasztói jogokat kívánja erősíteni az üdülőhasználati jog és a hosszú távra szóló üdülési termékek piacán, másrészt azonos versenyfeltételeket teremt e termékek eladói számára.
(BPI info)
