Nagy a botrány, nagy a szégyen; magyarázat – nincs. A mult héten az olasz Corriere della Serra oldalas cikkben közölte a „szenzációt”: Ariel Toaf professzor, az izrael Bar-Ilan egyetem történelem tanszékvezető tanára, Élió Toaf nyug. római főrabbi fia, most megjelent könyvében „elismeri” hogy az ismert vérvádak „nem voltak teljesen alaptalanok”.
A könyv, „Véres peszáchok”, egy nap alatt elfogyott egy szálig. A zsidók kétségbeesetten tiltakoznak, apja kitagadta a a professzort, aki „meggondolatlanságból tette amit tett”, holott köztudott, hogy a zsidó vallás szigoruan tiltja a vér élvezetét, még egy kóser csirke vérét is, hátmég embervért, hátmég a pászkába. Az ominózus trent-i vérvád során (1475) a vádlott zsidókat szörnyen megkinozta az inkvizició törvényszéke, amig bevallották, hogy ők ölték meg Simonino gyereket (akit később ezokból szentté is avattak). Az akkori pápa, nyilvánosan itélte el a vérvádat és az képtelenségnek tartotta, majd vizsgálóbiztost küldött ki a trenti eset kivizsgálására. Egy korábbi pápa, negyedik Inocentius, már 1247-ben elitélte a vérvádat mint olyant, de az uszitás folyt tovább és a megkinzott zsidók mindent „bevallottak”.
Kollegái azzal vádolják Toaf professzort, hogy könyve terjesztése céljából („Publish or perish!”) alaptalan dokumentációt használt föl és azt „könnyelmüen kezelte”. Az egyetem vezetősége is elhatárolta magát a könyvtől (amit nem is látott) de közölte hogy az „akadémikus kutatás szent” és nem távolitja el a botrányos könyv szerzőjét. Az utolsó hirhedt európai vérvád huszadik század elején volt Oroszországban (az ismert Beilis-per), azt előzte meg a Tisza-eszlári közjáték (1882), amely Magyarország hirét öregbitette a világban…
Maga Toaf professzor, több izraeli lapnak adott interjuban közölte, hogy leállitotta a könyv terjesztését, második kiadás nem lesz és az „inkriminált részeket átdolgozza”, hogy azok ne adhassanak alkalmat a „félreértésre”. A könyvéért kapott pénzt az amerikai zsidó anti-Defamation Ligának adományozza, hogy ezzel „vezekeljen”. Jichák Cházán, a jelenlegi római főrabbi ezt olybá veszi, mintha Toaf megbánta volna tettét és ezért megbocsát neki, ahogy irva van: „Aki takargatja vétkeit – nem jár sikerrel, de aki megvallja és elhagyja – irgalmat nyer” (Példabeszédek, 28, 13).
————————————————————-
TUNÉZIAI POLGÁR, AKI ZSIDÓKAT MENTETT – „IGAZ EMBER”:
A JERUZSÁLEMI JÁD VÁSÉM INTÉZET ELSŐ ARAB KITÜNTETETTJE
Precedens: A jeruzsálemi Jád Vásém Intézet most elsőizben tüntet ki egy arabot, aki zsidókat mentett a Holocaustban – mint igaz embert, vagyis mint „A Világ Jámborai” (Righteous Gentile) egyikét.
A kitüntetett, egy tuniszi állampolgár, Haled Abdulwahab, aki a második világháboruban, amikor Tunisz (akkor francia gyarmat) német megszállás alá került, elrejtett farmján egy csoport üldözött zsidót, , ami egy tuniszi kisváros mellett volt és ezzel megmentette őket a deportálástól.
A ritka esetre a szeptember 11. new-yorki El Kaida támadás után derült fény, amikor egy amerikai kutató észak-afrikába utazott, hogy kideritse, mi volt a moszlimok körében a hangulat, ami a támadást elősegithette. A kutató, a washingtoni Robert Sattloff, többek között arról faggatta a kérdezetteket, voltak-e az arabok között olyanok, akik segitettek a zsidóknak a Holocaustban? Nagy meglepetésére hallotta a tuniszi Abdulwahab esetét, mások hozzátették, hogy voltak még ilyen esetek. A kutató egyik célja a kutatással az volt,hogy felderitse, létezik-e Holocaust tagadás az arabok között, különös tekintettel a perzsa elnök kampányára…
Valószinü, hogy a tuniszi cáddik hozzartozói fogják átvenni a kitüntetést, miután ő maga 1997-ben, 87 éves korában elhunyt. Tunéziában a háboru idején kb. 100.000 zsidó élt.
A Jád Vásém, fennállása óta 21 ezer „Jámbort” tüntetett ki, (köztük többszáz magyart) ,de a tuniszi az első arab… (lásd a következő hirt).
——————————
Kik az „Igaz emberek”?
376 német, 84 osztrák, 325 olasz, 428 szlovák és 600 magyar
…de csak 10 svéd, 13 angol, 38 svájci és 17 dán mentettek zsidókat a Soában
Fennállása óta 21 ezer „Igaz ember” (Righteous Gentile) kitüntetést osztott ki a Jád Vásém Intézet, zsidók mentéséért a Holocaustban, köztük 60 moszlim (Boszniából és Albániából), de ezidáig nem volt közöttük egy arab sem (lásd a fenti hirt). A legtöbb „Igaz ember” – 5733 – Lengyelországban volt, de ott volt a legtöbb zsidó is, akiket a náci őrület halálra üldözött: a 2.5 milliónyi lengyel zsidónak, alig néhány százaléka élte túl a Sóát. A legkevesebb zsidómentó, azokból az országokból ahonnan deportáltak a nácik, Észtországban volt – mindössze 2, Lettországban 93 és Litvániában – 513.
Romániában csak 48 „cáddik” találtatott, de onnan nem is volt deportálás (csak a Magyarországhoz visszacsatolt területekről). Magyarországon ezidáig 600 embert tüntettek ki zsidómentésért; Németországban 376-ot, de Ausztriában csak 84-et, Horvátországban 93-at és Bulgáriában 16-ot. Ukrainában, ahol mindigis erős antiszemita befolyás volt érezhető, 1881 ember lett kitüntetve mint zsidómentő.
A katólikus Szlovákiában 428 „Igaz ember” találtatott, mig Franciaországban 2262. Francó Spanyolországában, amely megnyitotta kapuit zsidó menekültek előtt, mindössze 3 magánszemély találtatott érdemesnek a kitüntetésben és a szomszédos Portugáliában csupán egy és oroszországban 93. Az országok nagyságához viszonyitva Belgiumban és Hollandiában sok zsidómentő volt – a Jád Vásém szerint – az elsőben 1357 és Anna Frank hazájában 4513.
A keresztény klérus 540 tagja kapta a a „Népek Jámborai” kitüntetést, de a párizsi nagymecset folyamodványát, ismerjék el zsidómentő tevékenységüket – elutasitották, mivel a Jád Vásém a kitüntetést egyéneknek adja és nem közületeknek, vagy intézményeknek. Most a tuniszi arab az első aki, mint ilyen, csatlakozik az exkluziv zsidómentő klubhoz.
——————————————————-
MIRE ESKÜSZIK (FEL) EGY AMERIKAI ZSIDÓ KÉPVISELŐ?
Pontositva: a héber(zsidó) Bibliára vagy a keresztény uj-testamentumra?
A nemrég megtartott amerikai időközi választások során (amelyek 43 zsidó képviselőt eredményeztek) felmerült egy nem mindenapi probléma: mire esküszik fel egy amerikai képviselő? Természetesen a Bibliára – mondhatná valaki és igaza lenne.
Na igen, de milyen Bibliára?
Például, Debbie Wasserman-Shultz, az amerikai képviselőház ujonnan megválasztott tagja, amikor feleskették, nem volt hajlandó a protestáns Bibliára esküdni, amit a képviselőház elnöke ( „szpiker”) nyujtott át neki, hanem egy zsidó (hébernyelvü) Bibliát kért, illetve keresett. Végülis kapott egy ilyent kölcsönbe egy másik zsidó képviselő társától.
Egy hét sem telt el és a washingtoni Chabad-Lubavits képviselet minden zsidó képviselőnek és szenátornak egy zsidó Tánáchot (Bibliát) adott ajándékba, valamint a képviselőház elnökének is. Hogy legyen, ha kell.
Közben a nemrég megválasztott Keith Ellison, aki az első moszlim congressman, közölte hogy ő a Koránra fog felesküdni. Egy konzervativ kommentátor szerint ez lehetetlen, mert a Biblia az Egyesült Államok „szent könyve” és nem a Korán. Most jogászok vizsgálják, mennyiben alkotmányos a Korán használata erre a célra…
———————
„KÉT ZSIDÓ NÉP” – AMERIKÁBAN
„A vegyesházasságok a zsidó nép végét jelentik” – közli egy amerikai felmérés. Máris „kétféle zsidó” van: aki zsidó házastársat keres és aki vegyesházas. Vita folyik arról is: hány zsidó van Amerikában és tulajdonképpen „Ki a zsidó”?
Izraeli statisztikusok megjegyzése miszerint a zsidó államban már-már több zsidó él mint Amerikában – nem tetszett egyes amerikai kollegáknak, akik sietve közzétették az ő saját különbejáratu felmérésüket. Miszerint az Egyesült Államokban 6.4 millió hitsorsos él, ami több mint Izraelben (ahol a lakosság közel 7 millió lelket számlál, de ennek kb, 20 százaléka arab és egyéb).
Az előző amerikai kompetens felmérés 5.2 millió zsidót mutatott ki és igy felmerül a kérdés – Sergo de-la Pergola megfogalmazásában – honnan került elő hirtelen még egy millió amerikai zsidó?
Miközben a vita folyik és a hangsuly a presztizsen van – Steven Cohen most közzétett legujabb kutatásai azt mutatják ki, hogy az amerikai zsidóknak több mint a fele „kifelé tart a zsidóságból”. A fiatalok 43% vegyesházasságot köt és az abból származó gyerekeknél ez már „természetes”; péntek este nem többen gyujtanak gyertyát, mint ahányan karácsonyfát állitanak és csak kis részük űli meg, úgy ahogy – a zsidó ünnepeket. Ezzel együtt ma sokkal kevesebben térnek be a zsidóságba a vegyesházastársak nem-zsidó részéről, mint azelőtt, mivel a zsidó fél ezt nem tartja fontosnak Arról már fölösleges beszélni is, hogy vallásos szemmel nézve ezeknek a „betéréseknek” semmi gyakorlati értéke nincs.
Pergola , az izraeli Háárecben irott cikkében, azt mondja, hogy ha valós eredményeket akarunk elérni, akkor a felmérést nem úgy kell lefolytatni, hogy telefonon megkérdezzük:”Helló, van zsidó a háznál?!”… Azt is hangsulyozza, hogy sok zsidónak háza van Floridában, ahol az év nagy részét tölti, de ugyankkkor New-Yorkban is nyilván van tartva. „Ezeket duplán számolták – mondja – és ezek száma százezrekre tehető”…
Lapzártakor megjelent egy ujabb amerikai(zsidó) felmérés, ezuttal a Steinhardt Social Research Institute (a Brandeis egyetemen), munkája, amely 7.4 millióban állapitja meg az amerikai zsidók számát…
Ezek szerint: vagy az Usabeli zsidók osztódással szaporodnak, vagy az zsidónak számit, aki szereti a sóletet és/ vagy a töltött halat.
——————————————–
Mit mond a Halacha?
ZSIDÓ EMBERT TILOS NEM-ZSIDÓ TEMETŐBE TEMETNI
Egy nemrég megtörtént eset kapcsán felmerült a kérdés: szabad-e egy zsidó embert nem-zsidó temetőbe temetni? Mit mond erről a Halacha (a zsidó törvény)?
A válasz egyértelmüen nemleges. Tilos egy zsidót nem-zsidó temetőbe temetni, még akkor sem szabad, ha felesége vagy élettársa nemzsidó. Ha nincs aki egy zsidó embert zsidó temetőbe temesse – akkor a halott egy „mét micva”, vgyis egy olyan embert, akinek „mindenki rokona” és minden zsidó kötelessége őt „kéver Jiszráél”ra hozni.
Ez vonatkozik arra is aki egyetlen zsidóként élt egy Isten háta mögötti faluban, elhagyatva, vagy akinek hozzátartozói nem fogják fel a helyzet sulyos voltát. Ilyeb esetben a közösség feladata, egy felelős rabbi által, meggyőzni a családot , a zsidó temetés fontosságáról. Rabbinak semmi szin alatt nem szabad zsidót egy nemzsidó temetőben eltemetni és ott imát mondani, vagy akár a ceremónián részt venni.
Magyarországon ma szervezett zsidó közösség él, amely többszáz zsidó temetőt tart fenn és üzemeltet. Igy semmi probléma nem lehet egy magányos zsidót falujából egy olyan közeli városba szállitani, ahol zsidó temető van és ott eltemetni, vagyis megadni neki, a végtisztességet.
A zsidó végtisztességet.
———————————————–
IZRAELI FŐRABBI KORSZAKALKOTÓ UJITÁSA:
NŐSÜLHET, AZ AIDSRE HAJLAMOS (virushordozó)
Ki merné ezekután mondani hogy a Halacha nem rugalmas? Hogy nem talál közös nyelvet a modern korok modern nyavalyáival? Ime az egyik izraeli volt országos főrabbi, Élijáhu Báksi- Doron, egy nemrég megtartott tudományos konferencián kijelentette, hogy „ma a halacha (zsidó törvény) megengedi, hogy Aids fertőzöttek megnösüljenek és családot alapitsanak.”
A förabbi, nagy érdeklődéssel fogadott beszédét a „Pua” Intézet évi konferenciáján tartotta. Ez az orvosi-halachikus létesitmény a mesterséges megtermékenyités a Halacha alapján kérdéskomplexumával foglalkozik, illetve próbálja összeegyeztetni a modern orvostudományt a Halacha elvárásaival.
Még tiz évvel ezelőtt egy ilyen Aidsre hajlamos ember, aki tulajdonképpen virushordozó, de betegsége még nem fejlődött ki és nem is mindig fejlődik a végsó stádiumba – halálos betegnek számitott. „Nemcsak hogy a Halacha bölcsei tiltották hogy megházasodjon, de kötelezték arra, hogy ha nős – váljon el” – mondott Baksi-Doron főrabbi. Magyarázata szerint az elgondolás az volt, hogy egy ilyen beteg veszélyezteti felesége és születendő gyereke életét.
Ma a helyzet más. – mondja Baksi-Doron – „ma a betegség nem halálos, mint valamikor – hanem definiciója „krónikus, gyógyithatatlan”, majd hozzátette: „hallottam az orvosoktól, hogy ma van lehetőség megtisztitani a fertőzőtt spermáját, hogy baktéria-mentes legyen”.
A konferencián több rabbi szólalt fel. Ezek között volt Ariél, rámát-gáni főrabbi: „A zsidó ház és a permissziv társadalom”; egy vallásos professzor a létező óvszerekről értekezett és egy másik, volt orsz. Főrabbi, Mordecháj Élijáhu, arról a halachikus problémáról és kereteiről: miért tilos férfiaknak női ruhában járni és forditva . Egy rabbinikus biró. Slomó Dichovski, azt fejtegette, szabad e egy apának gyerekét vernie.
A PUA Intézet igazgatója, Menachem Bornstein rabbi, a „forditottak”ról beszélt (vagyis a homokosokról és leszbikusokról) aki emellett vallásosak is és felolvasta egy jesiva-növendék levelét, aki elpanaszolta, hogy nemrég fedeze fel ferde hajlamát és „most mi csináljon”? Borstein igyekezett a rabbikat rávenni, foglalkozzanak a próblémával, ami valós és létező és „ne mondják azt: nősüljenek csak meg és minden rendben lesz”, mert semmi nem lesz rendben. Hamár – mondta Bornstein – akkor házasitsák össze a homokosat a leszbikusokkal…
————————-
SZÜLETÉSNAPI ÜDVÖZLET – DE MILYEN NAPTÁR SZERINT?…
Nem titok és nem mondok semmi ujat azzal, hogy a világon többféle naptár létezik, Van gregoriánus naptár, amely most 2007 évet számol, van moszlim naptár és van zsidó naptár, amely szerint a világ teremtésétől máig 5767 év telt el.
A zsidó (héber) naptárt általában vallásos zsidók használják, bár Izraelben az állami hivatalok és intézmények kötelesek a héber dátumot (is) feltüntetni.
Most derült ki hogy az izraeli parlament (Kneszet) elnöksége üdvözli a T.honatyákat, születésnapjuk alkalmából – de ezt a gregoriánus naptár alapján teszi. Aki ezt felfedezte, egy Jákob Margi nevezetü képviselő, aki a Sász (vallásos)párt szineiben fut – legott levelet intézett a Kneszet elnökségéhez, kérvén hogy ezentúl a héber dátumot használják. Indokolásában megemliti, hogy a gregoriánus naptár egy „bizonyos születésnaphoz” kötödik és hogy „nekünk megvan a magunk ősi naptára”.
A Kneszet szóvivője szerint „az elnökség pozitivan viszonylik Margi képviselő kéréséhez.
A jobb érthetőség kedvéért:
Izraelben a bankcsekkeket rendszerint 13. Gergely pápa naptára szerint dátumozzák. Aki akarja – irhatja a héber dátumot , legfeljebb a banktisztviselő kénytelen belenézni egy naptárba, nem járt-e le az előtte lévő csekk. Az ujságokon rendszerint két féle (néha háromféle, dátum van, az arab is). Én január 20.-án születtem, de születésnapomat (ha egyáltalán) Svát hó 12.-én ünnepeljük. Ez a héber naptár 11. hónapja.
———————————————-
AZ UTOLSÓ SAKTER IS ELHAGYJA MAROKKÓT
Állampolgárság az Izraelben élő marokkói zsidó nők gyerekeinek is?
Menachem Dahán az utolsó sakter Rabatban, Marokkó fővárosában. Az egykor sokszezres marokkói zsidóság eltünöfélben van. A nagy többség allijázott az elmult 60 évben; kevesek, de a tehetősebbek, Franciaországba emigráltak és ami maradt – „nem több mint 6000 és nem kevesebb mint 4000” – lassan felszivódik.
A fiatalok elmennek – mondja Menachem Dahán, az utolsó sakter Rabatban (aki nemsokára szintén elmegy; vagyis visszajön Izraelbe), az idősek meg – itt egy kézmozdulat jelzi hová mennek. Ügyel arra hogy ne mondja, hogy a fiatalok allijáznak. Akinek ilyen szándéka van, az előbb Franciaországba megy és onnan allijázik. Semmi esetre sem asszimilálódnak. Ilyen itt nincs. Vegyesházasságok? „Egy kézen meg lehet számolni”.
Annyi amennyi – mégis Marokkóban él ma a legnagyobb zsidó népesség, ami egy moszlim-arab államban található. A király „jó a zsidókhoz”, mondják, problémát csak a csekély El-Kaidisták okoznak, és „azok a király ellenségei is”. Dahán itt a mindenes; nemcsak sakter hanem mohél is (körülmetélő, de erre alig van szükség, mert a „kile” öreg) és a rabbi-funkciókat is ellátja, esket és elválaszt. Betérés nincs, de kitérés sem. Ha elmegy, amivel „fenyeget”, vákum marad utána.
Rabattal szemben Kazablanka maga az élő csoda: 30 zsidó intézmény müködik itt, köztük az iskola, melynek még ma is közel 1000 diákja van, ebből 700 zsidó. Serge Bardugó, a marokkói zsidók csúcsszervezetének elnöke, nem is várja a kérdést, hanem maga mondja büszkén, a Háárec tudósitójának: Hogy miért tülekednek moszlimok a zsidó iskolába tanulni? Hát a szinvonal miatt!
Bardugó dicséri a királyt aki a „Hivők emirje” és a zsidók is hivők. Egy pár héttel ezelőtt elfogadott uj törvény szerint, ezentúl nemcsak a marokkói férfiak gyerekeinek jár automatikus állampolgárság, hanem a jogot kiterjesztik a nőkre is. „A király gondoskodott arról, hogy a törvény kimondja : „marokkói moszlim és zsidó nők”ről van szó. Ezt nem volt köteles tenni, hiszen mi itt törpe kisebbség vagyunk” – igy Bardugó.
Eszerint egyáltalán nincs kizárva, hogy a közeljövőben tanui leszünk egy magában álló útlevélvadászatnak. A lengyel, román és magyar útlevelek után (amelyek Ez állapolgárságot „eredményeznek”), jönnek majd az izraeli zsidó marokkói származásu nők gyerekei és folyamodnak marokkói állampolgárság után. Hogy ez mire jó? Ki tudja:…
NAFTALI KRAUS JELENTI…
