Őszintén fel kellene tárnia az 1956-os magyarországi forradalom idején folytatott amerikai politika mozgatórugóit George Bushnak magyarországi látogatásán – írta Charles Gati magyar származású amerikai történész-politológus egy cikkében, amely a The Washington Post tekintélyes amerikai napilapban
Az amerikai elnök magyarországi látogatása előtt egy nappal .
Az Egyesült Államok magára hagyta Magyarországot az 1956-os forradalomban, Washington magatartása a „NATO” betűszó szomorú értelmezésére adott alkalmat: „no action, talk only” (cselekvés nincs, csak beszéd), az Eisenhower-kormányzat „felszabadítási” és „visszaszorítási” politikájáról kiderült, hogy csak megtévesztés – állítja a Johns Hopkins Egyetem professzora, aki 1956-ban hagyta el az országot, és az Egyesült államokban telepedett le. Az amerikai vezetés sokkal egyértelműbb, ki nem mondott célja Charles Gati szerint a választások megnyerése volt, nem pedig Közép- és Kelet-Európa felszabadítása.
A magyarok azonban egészen a szovjet tankok begördüléséig hittek abban, amit Washington hirdetett, nem tudták, hogy az Egyesült Államok nincs felkészülve arra, hogy segítsen nekik, sem azt, hogy egyes magas rangú politikusok még némi bel- és külpolitikai hasznot is reméltek a szovjet megszállástól. „Nem lenne egyértelműen rossz dolog az Egyesült Államok érdekeit tekintve, ha a szovjet vasököl ismét lesújtana a szovjet tömbre” – idézi Gati Richard Nixon akkori alelnök egy 1956 júliusi, szigorúan titkos nemzetbiztonsági tanácsi ülésen mondott szavait.
A történtek leggyakrabban hangoztatott verziója szerint az Egyesült Államok azért nem segíthetett Magyarországnak, mert bármely lépés a Szovjetunióval való katonai összeütközéshez vezetett volna – emlékeztet. Ezzel szemben Gati szerint Washington igenis tehetett volna olyan lépéseket, amelyek nem jelentettek volna háborút. Például buzdíthatta volna a magyarokat arra, hogy kisebb, fokozatos fejlődést lehetővé tevő célokat tűzzenek ki, vagy vihette volna az ügyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé még a szovjet beavatkozás előtt, nem pedig utána.
Gati szerint Washington tétlenségének a magyar forradalommal egyidejűleg zajló szuezi válsághoz sem volt köze. Szueztől függetlenül az Egyesült Államoknak nem voltak eszközei ahhoz, hogy „felszabadítsa” Magyarországot, de még arra sem, hogy támogassa. Az 1952 óta hangoztatott „felszabadítási” doktrína ellenére nem készültek tervek diplomáciai vagy bármely más segítség nyújtására, s az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) 1956-ban egyetlen ügynöke működött Magyarországon.
Az amerikai elnöknek el kellene mondania a magyaroknak, hogy az 1950-es években az amerikai törvényhozás a „rab nemzetek” megoldást választotta, miközben Dwight Eisenhower elnök üres ígéreteket tett a „felszabadításról” az 1952-es és az 1956-os elnökválasztás idején, hogy megnyerje a magyar és más kelet-európai származású választókat Ohio államban és másutt.
„A magyaroknak hallaniuk kell, mi történt ötven évvel ezelőtt, az amerikaiaknak pedig hallaniuk kell, hogy a jövőben nem hajszolunk nyilvánvalóan elérhetetlen célokat külföldön hazai politikai célok érdekében” – zárja cikkét Charles Gati.
BreuerPress-info
Az Egyesült Államok magára hagyta Magyarországot az 1956-os forradalomban, Washington magatartása a „NATO” betűszó szomorú értelmezésére adott alkalmat: „no action, talk only” (cselekvés nincs, csak beszéd), az Eisenhower-kormányzat „felszabadítási” és „visszaszorítási” politikájáról kiderült, hogy csak megtévesztés – állítja a Johns Hopkins Egyetem professzora, aki 1956-ban hagyta el az országot, és az Egyesült államokban telepedett le. Az amerikai vezetés sokkal egyértelműbb, ki nem mondott célja Charles Gati szerint a választások megnyerése volt, nem pedig Közép- és Kelet-Európa felszabadítása.
A magyarok azonban egészen a szovjet tankok begördüléséig hittek abban, amit Washington hirdetett, nem tudták, hogy az Egyesült Államok nincs felkészülve arra, hogy segítsen nekik, sem azt, hogy egyes magas rangú politikusok még némi bel- és külpolitikai hasznot is reméltek a szovjet megszállástól. „Nem lenne egyértelműen rossz dolog az Egyesült Államok érdekeit tekintve, ha a szovjet vasököl ismét lesújtana a szovjet tömbre” – idézi Gati Richard Nixon akkori alelnök egy 1956 júliusi, szigorúan titkos nemzetbiztonsági tanácsi ülésen mondott szavait.
A történtek leggyakrabban hangoztatott verziója szerint az Egyesült Államok azért nem segíthetett Magyarországnak, mert bármely lépés a Szovjetunióval való katonai összeütközéshez vezetett volna – emlékeztet. Ezzel szemben Gati szerint Washington igenis tehetett volna olyan lépéseket, amelyek nem jelentettek volna háborút. Például buzdíthatta volna a magyarokat arra, hogy kisebb, fokozatos fejlődést lehetővé tevő célokat tűzzenek ki, vagy vihette volna az ügyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé még a szovjet beavatkozás előtt, nem pedig utána.
Gati szerint Washington tétlenségének a magyar forradalommal egyidejűleg zajló szuezi válsághoz sem volt köze. Szueztől függetlenül az Egyesült Államoknak nem voltak eszközei ahhoz, hogy „felszabadítsa” Magyarországot, de még arra sem, hogy támogassa. Az 1952 óta hangoztatott „felszabadítási” doktrína ellenére nem készültek tervek diplomáciai vagy bármely más segítség nyújtására, s az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) 1956-ban egyetlen ügynöke működött Magyarországon.
Az amerikai elnöknek el kellene mondania a magyaroknak, hogy az 1950-es években az amerikai törvényhozás a „rab nemzetek” megoldást választotta, miközben Dwight Eisenhower elnök üres ígéreteket tett a „felszabadításról” az 1952-es és az 1956-os elnökválasztás idején, hogy megnyerje a magyar és más kelet-európai származású választókat Ohio államban és másutt.
„A magyaroknak hallaniuk kell, mi történt ötven évvel ezelőtt, az amerikaiaknak pedig hallaniuk kell, hogy a jövőben nem hajszolunk nyilvánvalóan elérhetetlen célokat külföldön hazai politikai célok érdekében” – zárja cikkét Charles Gati.
BreuerPress-info
