Dr. Bozóki András ünnepi beszéde Hölgyeim és Uraim! Mindannyian átéljük azt a pillanatot, amikor egy verset olvasva, egy festményt nézve, egy zeneművet hallva azt mondjuk magukban: nekem ez tetszik, ez szép.
Az ilyen pillanatok a szabadság pillanatai. Ahogyan az alkotás pillanatai is azok. Ekkor nem valamilyen tekintély, vagy ránk kényszerített vélemény szólal meg bennünk, hanem saját értékítéletünk. Egyéniségünk független, szabad része. A kultúra átélése tehát felszabadító élmény. Ezt most, nemzeti ünnepünk előtt azért tartom fontosnak elmondani, mert a szabadság kultúrája, az egyéni vélemény jogának elismerése a magyar történelemben éppen 1848. március 15-én kezdődött el. Akkor mondta ki először egy maroknyi fiatal gondolkodó – nagy részük művész – hogy a megkérdőjelezhetetlen tekintély világának egyszer és mindenkorra vége van. Bár a szabadságharc végül elbukott, a szabad magyar nemzet mégis abban a pillanatban született meg. Hálával tartozunk azoknak a haladó gondolkodású embereknek, akiknek ezt a szabadságot köszönhetjük. Ám nem feledhetjük, hogy ezzel a szabadsággal nekünk, mai embereknek kell élnünk. Kossuth Lajos azt írta: „Ne civakodjuk a fölött, hogy mik voltunk, egyesüljünk arra, aminek lennünk kell.” Kossuthék egy olyan nemzetet akartak látni, amelynek tagjai nemcsak szabadok, hanem műveltek, széles látókörűek, nyitottak a jövőre és egymásra. Olyan embereket, akiknek közük van egymáshoz, akik egy közösség részei, és akiket nem a múlt választ el, hanem a jövő köt össze. Önök alkotó, a kultúra területén dolgozó emberek. Jól tudják, mi az az értékteremtő kultúra, milyen sokra képes az őszinte tenni akarás. Azt is látják, hogy az emberi közösségek, falvak, városok saját jövője csakis az ott élőkön múlik. Az ország jövője csakis rajtunk múlik. Hiszek abban, hogy ezt az országot mindig is a kultúráért élő és azért tenni képes emberek vitték előre. Nekik köszönhetjük március 15. szellemiségét is. Íróknak, költőknek, diákoknak. Ezért amikor a 48-as forradalomra emlékezünk, egyszersmind az alkotó embereket is ünnepeljük. Önöket. Kodály Zoltán azt írta: „Ha a magyarság nem törekszik minden téren az elérhető legnagyobb műveltségre, elmerül a népek tengerében. Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát egyetlen magyar sem engedheti meg magának.” Önök nap mint nap azért dolgoznak, hogy egyik legnagyobb értékünk, a kultúránk, a közös műveltségünk fennmaradjon. Önök tehát sokat tesznek azért a szabad, modern és cselekvőképes Magyarországért, amelyért elődeink 1848-49-ben az életüket adták. A kultúra az egyén szabadságáról szól. Ám ne feledjük, hogy a szabadság egy pillanatig sem jelenthet önzést. Az egyéniség nem egyenlő a saját érdekek megszállott hajszolásával. Csak úgy lehet életképes, ha egy nagy egész részeként működik. Az igazi szabadság nem mások elnyomása, hanem a másokkal való békés együttélés képessége. Számomra ez március 15. egyik legfontosabb üzenete. Köszönöm a figyelmüket!
