Mi lesz veled, zsidónegyed?

Műsorunk egy hete már foglalkozott a budapesti VII. kerület egy nagyon jellegzetes történelmi részével, közkeletű nevén a zsidónegyeddel. Eddig több mint ötven épület kapott műemléki védettséget, és nagy ünnep volt, amikor jó egy hónapja a városrész vezetője átadta a régi pesti zsidónegyed egyik patinás épületének felújított homlokzatát. A pénzt erre a VII. kerület és a főváros közösen teremtette elő. Az Óvás Egyesület méltatta is az erőfeszítéseket, amely korábban azt üdvözölte, hogy befellegzett a Madách sétány elhibázott tervének. De nálunk soha nem lehet tudni, mikor van vége valaminek, és mikor kezdődik valami új – úgy általában is, és különösen a romos VII. kerületben. Két héttel ezelőtt koncert volt a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában – ott döbbentett meg sokakat a gyönyörű épület állapota, és vált tapintható fenyegetéssé, hogy bontani kell mindenütt, végül „lebomlik” a volt gyönyörű, s a városrész hagyományait őrző városstruktúra. Hunvald György, a kerület polgármestere szerint pillanatnyilag összesen négy olyan telek van, ahol új épület lesz. A zsidónegyed utcaszerkezetét és hangulatát megőrizni kívánó Óvás Egyesülettel több ügyben is egyeztetést folytatatnak – ugyanakkor álláspontja szerint a kerületnek fejlődnie kell, és sehonnan sem kapnak pénz arra, hogy fenntartsák a városkép szempontjából bármily fontos épületeket. „Ha mindenki a köldökét nézi, össze fog dőlni magától, amit most védelmezünk” – fogalmazott a Tizenhat órának. Riporterünk értesülését, hogy amikor az említett Óvás Egyesület megjelölte az akkor bontásra ítélt, megmentendő házakat, rongálás címén akart eljárást indítani ellenük, nem cáfolta a kerület első embere: ám ez 2003-ban volt, ma pedig együtt szervez velük koncertet a Rumbach utcai zsinagógában,„erről kell beszélni, nem régi dolgokról” – mondta. Az elmúlt tizenöt évben érdemben nem történt semmi, sem az adótörvények, sem a műemléki területen befektetők (nem létező) kedvezményei nem segítették sem a szűken vett zsidónegyed, sem a kerület régi háza fennmaradását. Közismert, hogy a napokban a Kertész utcában 25 családot kell kiköltöztetni omlásveszély miatt; a kerületben a polgármester szerint negyven-ötven Kertész utca van. Ezzel együtt Hunvald György határozottan kijelentette, hogy nem tűnnek el házak – soha nem fogják megengedni a kerület stílusbeli pusztulását. A lehetséges négyszázból mindössze két-három helyen építenek új épületet. Példaként említette, hogy a Kazinczy u 41. szám alatti kóser hentes épületénél is elálltak a bontástól, noha több száz milliós költséggel lehetne rehabilitálni a házat – amely összeg persze szintén nem áll rendelkezésre… Egyes – építészi – vélemények szerint a „hézagpótló” új épületek viszont rondák, nem illeszkednek a régi hangulathoz: viszont ebbe a polgármesternek sok beleszólása nincs. Az irodaházak valóban rondák, de egy Síp utcai új épület az Európa legjobb homlokzata díjat kapta, s nem beszél róla senki. A kerület kilencvenöt százaléka társasház, öt százaléka önkormányzati tulajdon – Eladják ezt is a lakóknak, de a Király utca műemlék házait társasházzá csak felújítás után lehet alakítani. Mivel erre sincs pénz, külső gazdasági szereplők (magyarán ingatlanbefektetők) kiköltöztetik a Király utcai bérlőket, építenek számukra új lakást, de szigorúan csak a kerületben – ugyancsak szigorúan az bontható vagy bontandó amely épüetnek műszaki állapota menthetetlen. Alá van dúcolva, a vécé kint van… hasonló „szégyenfolt” volt a közelmúltig a városrészmentő jótékonysági koncert kapcsán fentebb említett Rumbach utcai zsinagóga. A teljes környéket felújítják körülötte, s ott áll romokban: állami tulajdonban volt és az államnak nincs pénze rá, hiszen iszonyú drága a felújítása. Ám a közelmúltban megszületett a megoldás: az állam átadja a Mazsihisz tulajdonába, egy svájci alapítvány pedig Carl Lutz emlékközpontot alapít benne; felújítás után az illető alapítvány működteti is, vallási és kulturális célokat egyaránt fog szolgálni. Várkonyi benedek interjúja nyomán Kossuth Rádió / Tizenhat óra