Egy izraeli régész olyan kődarabokat talált, melyek elmélete szerint azon kőedényekhez tartoztak, amelyek víztartalmát a kánai menyegzőn Jézus borrá változtatta Yardena Alexander izraeli archeológus elmondása szerint megtalálta Jézus első csodatételének helyszínét. Kánában egy kútban felfedeztfe ugyanis egy ősi kőedény darabjait. Az ilyen kőből készült tárolóedényeket az Új testamentum Jézus első csodatételével kapcsolatban – amikor a vizet borrá változtatta – említi. Az ősi olajfák gyökerei között a régészek nagy kőedények darabjait találták, melyek pontosan olyan típusúak, mint amit az evangélium szerint Jézus használt, amikor a galileai Kána faluban, a zsidó esküvőn a vizet borrá változtatta. A kutatók úgy vélik pontosan ugyanazokat az edényeket találták meg, melyet a Biblia szerint Jézus ekkor használt, és a feltárási helyszín pedig a bibliai Kána helye lehetett. Ám a bibliát kutató tudósok óva intenek, mondván nehéz lenne rögtön konkluzív bizonyítékot tekinteni a leletekben, főleg mióta a szakértők egyáltalán nem értenek egyet, hol volt pontosan Kána.
A keresztény teológusok nagy jelentőséget tulajdonítanak a vízből-bort eredményező Kánai csodának. A tett nemcsak Jézus első csodatétele volt, hanem ekkor érkezett fordulópontjához élete is, hiszen ahogyan hírneve nőtt, úgy választotta ki tanítványait és állandó nyomás alatt állt, mely szerint isteni eredetét kellett bizonyítania. A cserépdarabokat a modern Kána egyik hulladéklerakójában találták meg Názáret és Kapernaum között. Yardena Alexander izraeli régész szerint az arab város közel az ősi faluhoz épült. Az edénydarabokat a római időszakra datálják, amikor Jézus Galileába utazott. „A régészeti feltárás minden jele azt sugallja, hogy a menyegző helye pontosan itt volt, ahol ásunk” – állítja Alexander. Ugyanakkor az amerikai régészek, akik néhány kilométerre északra hasonló céllal ásnak, szintén kőedények darabjait találták meg méghozzá Jézus idejéből. Okkal hiszik, hogy ők találták meg Kánát. Shimon Gibson szakértő kétségbe vonja mindkét csapat állítását, mondván, hogy az ilyen darabkák egyáltalán nem ritkák, és teljességgel lehetetlen azokat a csodához kapcsolni. „A kődarabok megléte nem elég bizonyíték ahhoz, hogy ez egy bibliai helyszín” – állítja. A darabkákra alapozva Alexander úgy véli, hogy a 30-40 centiméter átmérőjű edények elég nagyok ahhoz, hogy a János evangéliumában leírt edények részei legyenek. A további bizonyítékok között van egy zsidó rituális fürdő, mely mutatja, hogy a helyszínen zsidó közösség élt. Helyileg készített edényeket használtak a házban, ami azt mutatja, hogy egy szegény faluról van szó Stephen Pfann jeruzsálemi bibliakutató szerint, míg az amerikai ásatást a tudósok nagy része elfogadja, addig a modernkori Kána helyszínén talált darabok újabb kérdéseket vetnek fel. Pfann szerint elegendő bizonyíték van arra, hogy mindkét helyszín az első századból való, viszont még több bizonyítékra van szükség azok pontos behatárolásához. Alexander 1999 óta ás a modern Kánában. MSNBC
