Dán Ofry jól ismert személyisége a magyar, izraeli és amerikai zsidóságnak. Több könyvet írt, amelyek közül a legismertebb 1967-ben jelent meg. Az Izrael győzelmes hat napja című riportkönyv volt az első, amelyik a hatnapos villámháború történéseit írta le. Ezért a könyvéért Herzl-díjjal tüntették ki. Ugyancsak Dan Ofry a szerzője az eddig kilenc kiadást megért Jom Kipuri háború című könyvnek is, amelyhez Hans Habe írt előszót. Egy másik közismert könyve, a Golda Golda Meir életét írja le. Ehhez a könyvhöz a Nobel-békedíjas Simon Perez írta az utószót. Dan Ofry a főszerkesztője az Izraelben megjelenő Új Kelet című napilapnak, amely a kárpát medencén kívül az egyetlen magyar nyelvű napilap.
New yorki előadásában Izrael jelenéről és várható jövőjéről szólt, természetesen nem tagadhatta le sem újságírói, sem katonai múltját, hiszen szakszerű előadásában a hallgatók bepillantást nyerhettek Izrael múltjába, jelenébe és egy személyes hangvétellel, jó humorral megfogalmazott jövőképébe is.
Természetesen a napi aktualitás sem maradhatott ki előadásából, hiszen annak reggelén jelentették be, hogy elfogták Szaddám Husszein volt iraki diktátort. Ezért aztán kézenfekvő volt, hogy a kizárólagos interjú első kérdése is erre vonatkozott:
WHJO: Hogyan látja egy izraeli Husszein elfogását? Dan Ofry: Mint, mindenki a nyugati, felvilágosult civilizált világban megkönnyebbüléssel vette, hogy Szaddám Husszein végre horogra akadt. Természetesen, mi izraeliek különösképpen örömmel vettük ezt a nagyszerű hírt. Hiszen Szaddám egy zsarnok volt, Izraelnek megveszekedett ellensége. Hangsúlyozom: nem ellenfél, ellenség volt, aki Izrael elpusztítására törekedett. Ezért Izrael csak hálás lehet az amerikaiaknak, hogy végig csinálták a harcot Szaddám ellen. Véleményem szerint most már lényegtelen, hogy fizikailag mi lesz a vége, börtönbe vetik, felakasztják. A lényeg, hogy ma, Izraelnek egy nagy ellensége tűnt el a történelem színpadáról.
WHJO: Nézzünk egy másik témát. Előadásában is említette, hogy nagy számú magyar él Izraelben. Hogyan látja magyarként a magyarok sorsát Izraelben? Dan Ofry: Úgy gondolom, hogy nincs különleges magyar zsidó sors. Izraelben a magyarok ugyanolyan polgárok, mint mindenki más. A magyarok harmonikusan együtt élnek a többiekkel. Izrael ebből a szempontból ugyanolyan emigrációs ország, mint Amerika, egy nagy olvasztótégely. Izraelbe hetven országból érkeztek zsidók haza, bevándoroltak, vagy ahogy mi mondjuk: alijáztak. A magyaroknak talán azért van egy ismertetőjelük: nehezebben tanulják meg a héber nyelvet, mint mások. A magyarok általában hadiállapotban vannak az idegen nyelvekkel. Megtanulják a nyelvet, de megmarad az akcentusuk. Ez az egyik oka annak, hogy a mi újságunk az Új Kelet napilapként sikeres lehet, hiszen ez az egyetlen magyar nyelvű napilap a Kárpát medencén kívül. Nem véletlen, hogy ez a lap pont Tel Avivban jelenik meg ötvenöt éve. Hiszen erre nagy az igény. Van egy állandó közönségünk, amelyik nap, mint nap mellettünk szavaz, amikor megvásárolja az újságot. Bár a magyaroknak nincs nyelvi izolációja, de éppen az említett sajátossága miatt igényli a magyar nyelvű újságot, irodalmat. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy lapunk eljut a világ minden részébe: Ausztráliába, Dél-Amerikába és Európába is. Például rendszeresen olvassák az újságot Franciaországban, vagy Magyarországon, de például itt New Yorkban is.
WHJO: Ebből logikusan következik egy másik kérdés: Hogyan látja egy Izraelben élő magyar zsidó, a magyar szempontból külföldön, azaz a nem Magyarországon élő magyar zsidók helyzetét, életét? Dan Ofry: Úgy gondolom, hogy nincs külön magyar zsidó sors. Szerintem egyetemes zsidó sors létezik. Természetesen más a zsidó sors Izraelben és mindenütt másutt a világon. De, itt van szerencsére, például a mai nap története. Megbukott egy diktátor, egy önkényúr, egy zsarnok. A világ túlnyomó többsége demokratizálódott. A zsidók, mint más kisebbség, azért viszonylagos biztonságban élnek. Ebből persze az is ered, hogy prosperitásban is élnek. Bár azt mondtam, hogy csak egyetemes zsidó sors létezik, azért mégis van egy összekötőkapocs, ami összeköt bennünket: ez a magyar nyelv, ami összefogja a magyarul olvasó, a magyarul beszélő magyar zsidókat.
Barát Tamás BPI
