ZSIDÓ VILÁGHIRADÓ / NAFTALI KRAUS / 03.3.25

Az amerikai-iraki háboru egyik kedves mellékzöngéje az az áldás volt, amely az izraeli zsinagógákban nagy részében az elmult szombaton elhangzott. (Háttér: valamikor a galutban – ma is a szabad világ sok zsidó templomában – minden szombaton a Tóra felolvasása után – áldást mondanak az illető ország királyára vagy köztársasági elnökére, esetleg diktátorára.


MI SEBÉRÁCH (ÁLDÁS) BUSHNAK A ZSINAGÓGÁKBAN Még léteznek a régi magyarforditásu imakönyvek, amelyekben Ferenc Józseg császár és királyra és nagyméltóságu családjára mondták az áldást (Oroszországban második Nikoláj cárra, mig Amerikában Teodor Roosewelt elnökre). Ez az áldás úgy szól, hogy „aki dicsőséget ad a királyoknak és uralmat a hercegeknek – – – aki megmenti Dávidot, szolgáját, minden bajtól; aki utat mutat a tengeren és ösvényt vág a háborgó vizeken – Ő áldja meg, őrizze és segitse, tegye naggyá és fenköltté urunkat (itt jön a király, a császár, a cár vagy az elnök neve), tisztelete legyen nagy; a királyok királyának a királya (vagyis az Isten), éltesse irgalmában és őrizze meg minden bútól, bajtól és veszteségtől mentse meg; vessen népeket lábai elé, veszejtse el ellenségeit és ahová csak fordul kisérje útján siker. A világ királyainak királya nagy irgalmában adjon a szivébe, valamint tanácsadóinak és minisztereinek szivébe jóindulatot (szószerint irgalmat), hogy népünkkel és az egész zsidósággal jót tegyen. Uralkodása alatt, napjainkban , szabad lesz Judea és Izrael biztonságban él és jön megváltás Cionra és mondjunk áment”. Az Ocár Jiszráél nevezetü judaisztikai enciklopédia, amely a szöveget hozza, közli, hogy az különbözö prófétai versekből van improvizálva (Jeremiás, Jesája Zsoltárok stb. Maga a gondolat áldást mondani az uralkodóra, Jeremiás prófétától eredezik, aki felhivta a babilóniába deportált zsidókat (kb. 2500 évvel ezelőtt, hogy imádkozzanak a vendéglátó nép jólétéért, mert „ha nekik jó, akkor titeket is békén hagynak” (Jer. 29.7). Ugyancsak az O.J. (amely Amerikában jelent meg 1917-ben) megjegyzi, hogy „a szabad országokban, ahol a zsidók egyenjoguságot élveznek, és a király nem abszolut uralkodó, aki kénye-kedve szerint tesz – nem kell „irgalmat” kérni, hanem az uralkodó bölcsességére kell apellálni, hogy béke és nyugalom legyen országában és „tegyen igazságot a zsidókkal”. Ezt a szöveget mondták el most szombaton Izrael sok zsinagógájában – Bush elnökre applikálva, az ősi áldást, amely győzelmet kiván neki a „gonoszság uralma”, vagyis Szaddam Husszein irakja felett… ***************************************************************