„Ha nem mellérendelt viszonyra épül, előbb-utóbb függőség alakul ki” – Platthy Iván a püspöki kar vatikáni útjáról
A Pirkadat október 14-i adásában M. Kende Péter Platthy Iván nyugalmazott címzetes államtitkárral beszélgetett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia közelgő vatikáni látogatásáról. A találkozó ugyan az ötévenként esedékes ad limina út része, Platthy szerint azonban jó alkalmat teremthet arra is, hogy előkerüljenek a magyar állam és az egyház kapcsolatának három évtizedes kérdései: mindenekelőtt az intézményi finanszírozás, az egyenlő elbírálás és az egyházi autonómia.
Nem egyszerű protokollút készül
A magyar püspökök november elején találkoznak XIV. Leó pápával, és több napon keresztül tárgyalnak majd a Vatikán különböző dikasztériumaival is. Platthy hangsúlyozta, hogy az ad limina látogatás nem egyetlen pápai audienciából áll: a püspöki kar tagjai saját területüknek megfelelő vatikáni vezetőkkel is egyeztetnek, legyen szó oktatásról, családpasztorációról vagy gazdasági ügyekről.
Éppen ezért szerinte a mostani út jóval több lehet udvariassági eseménynél. Korábban már volt példa arra, hogy magyar kezdeményezésre vegyes bizottság jött létre az állam és a Vatikán részvételével, amikor az egyházi finanszírozás hosszabb távú rendezését kellett kidolgozni. Platthy maga is részt vett abban a munkában, amely csaknem egy évig tartott, és amelynek célja az volt, hogy az egyházak működése kevésbé függjön az aktuális kormány politikai döntéseitől.
Harminc év után érdemes újra megnézni, mi működik
M. Kende Péter azt vetette fel, hogy a jelenlegi helyzetben újra előkerülhet-e a vatikáni megállapodás módosítása. Platthy szerint ennek jogi akadálya nincs: a szerződés eleve lehetőséget ad arra, hogy bármelyik fél kezdeményezze a változtatást, ha olyan körülmények alakulnak ki, amelyek ezt indokolják.
A megállapodáshoz 2013-ban már hozzányúltak, de akkor sem új rendszert építettek, hanem bizonyos pontokat módosítottak és egészítettek ki. Most szerinte inkább az a kérdés, hogy az eltelt harminc évben ténylegesen megvalósult-e mindaz, amit annak idején papírra vetettek.
Különösen fontosnak tartja az egyenlő finanszírozás elvét. Ha egy egyházi intézmény ugyanazt a közfeladatot látja el, mint egy állami vagy önkormányzati intézmény, akkor szerinte ugyanahhoz a finanszírozáshoz kell jutnia. Az oktatásban ezt annak idején viszonylag részletesen szabályozták, az egészségügyben viszont szerinte sokkal több a rendezetlen kérdés.
Az egyházi kórházak külön is napirendre veszik a problémát
Platthy elmondta, hogy november 3-án, közvetlenül a püspöki kar vatikáni látogatása előtt a hét egyházi kórház vezetői és fenntartói konferenciát tartanak. Az intézmények között szerzetesi, görögkatolikus, református, zsidó és máltai fenntartású kórházak is vannak.
A találkozó egyik fő kérdése az lesz, hogy valóban érvényesül-e az egyenlő elbírálás az egészségügyi finanszírozásban. Platthy arra számít, hogy ha a résztvevők arra jutnak, hogy nem, akkor kezdeményezhetik ennek rendezését.
Ez akár új vegyes bizottság létrehozásához is vezethetne. Ennek feladata szerinte nem az lenne, hogy mindent elölről kezdjenek, hanem hogy az elmúlt évtizedek változásaihoz igazítsák a meglévő megállapodást, és rendezzék azokat a pontokat, amelyek időközben elcsúsztak.
A legfontosabb kérdés a függetlenség
Platthy a rendszerváltás utáni állam–egyház kapcsolat egyik alapdokumentumát is felidézte. Szerinte annak lényege az volt, hogy az állam lemondott korábbi főkegyúri szerepéről, és mellérendelt viszonyt alakított ki az egyházakkal: kölcsönösen tiszteletben tartva egymás törvényeit és önállóságát.
„Ha nem erre épül az egész, akkor előbb-utóbb ebből nem mellérendelt, hanem függőségi viszony alakul ki” – fogalmazott.
Úgy látja, az elmúlt időszakban ez a függőség ismét erősödött, ezért a mostani politikai változás alkalmat teremthet arra, hogy az egyházak gazdálkodását hosszabb távon is stabilabb, kiszámíthatóbb alapokra helyezzék.
A püspököknek a kormánnyal is egyeztetniük kellene
M. Kende Péter felvetette, hogy ha a püspöki kar valóban olyan kérdésekről akar tárgyalni a Vatikánban, amelyek az államközi szerződést is érinthetik, akkor a látogatás előtt érdemes lenne erről tájékoztatni a miniszterelnököt.
Platthy ezt a partnerség természetes részének tartaná. Ha komolyabb változtatás készül, szerinte előre tisztázni kellene, melyik félnek milyen feladata lenne, mennyi ideig tartana az egyeztetés, és milyen kérdésekkel foglalkozna egy újra felállított vatikáni–magyar vegyes bizottság.
Abban biztos, hogy nem egyetlen részlet rendezéséről lenne szó. Platthy három olyan területet is említett, amelyet szerinte mindenképpen tisztázni vagy kiegészíteni kellene, ezek részleteit azonban már egy következő beszélgetésre hagyták. A mostani vatikáni út tétjét így abban látja, hogy megnyithat-e egy olyan folyamatot, amely az egyházak és az állam viszonyát ismét következetesen a mellérendeltségre és az önállóságra építi.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
