„Húszéves adósságot törlesztenek” – Farkas András a minimálnyugdíjról és a 14. havi juttatás kérdőjeleiről
A Pirkadat október 14-i adásában M. Kende Péter Dr. Farkas András nyugdíjszakértővel beszélgetett a legalacsonyabb nyugdíjak tervezett emeléséről, az időskorúak járadékáról, a 14. havi nyugdíj sorsáról és arról, milyen változtatás kellene ahhoz, hogy a nyugdíjasok ne szakadjanak egyre jobban le az aktív keresőktől. Farkas a most bejelentett intézkedéseket fontos és régóta esedékes lépésnek tartja, de több ponton szélesebb kört és nagyobb emelést látna indokoltnak.
A legszegényebb nyugdíjasokhoz húsz éve nem nyúltak hozzá érdemben
Farkas András egyértelműen pozitívan értékelte, hogy a minimális öregségi nyugdíjat 120 ezer forintra emelnék. Úgy fogalmazott: ezzel „egy húszéves adósságot törlesztenek”, mert hosszú időn keresztül lényegében tudomásul vették, hogy a legszegényebb nyugdíjasok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek.
A változás közvetlenül mintegy 127 ezer embert érinthet, akiknek jelenleg 120 ezer forintnál alacsonyabb az öregségi nyugdíjuk. Melléjük kerülhetnek azok a 65 év feletti rokkantsági ellátásban részesülők is, akiknek az ellátását szintén ehhez a szinthez igazítják.
A kormány egy 120 és 146 ezer forint közötti „pufferzónát” is kialakítana, hogy azok se járjanak aránytalanul rosszul, akik éppen a határ fölött vannak. Farkas ezt túl szűknek tartja: szerinte legalább 180 ezer forintig kellett volna kitolni, mert nagyjából ezt tekintené a relatív szegénységi határhoz közelítő nyugdíjszintnek.
A rendes nyugdíjemelés ettől még külön kérdés
A minimális nyugdíj emelése mellett a szokásos éves nyugdíjemelés is megmarad. Farkas arra számít, hogy 2027-re körülbelül 3,1 százalékos emelést építenek majd be a költségvetésbe, az inflációs előrejelzéshez igazodva.
Ezt követheti majd a legalacsonyabb nyugdíjak 120 ezer forintra történő felhúzása és a kapcsolódó kiegészítések. A pontos részleteket azonban csak a költségvetési törvényből lehet majd látni.
A nyugdíjszakértő különösen kíváncsi arra is, mi lesz a korábban beharangozott SZÉP-kártyás juttatással. Ennek költségét jóval nagyobbra becsüli, mint a most bejelentett emelésekét: a minimálnyugdíj és a kapcsolódó korrekciók szerinte mintegy 123 milliárd forintba kerülnek, míg a SZÉP-kártyás juttatás akár 350–400 milliárdos tétel is lehet.
Az időskorúak járadékának duplázása kevés embert érint, de nekik létkérdés
Farkas külön kiemelte az időskorúak járadékának megduplázását. Ezt körülbelül 8400 ember kapja, olyanok, akik életük során még a résznyugdíjhoz szükséges szolgálati időt sem szerezték meg.
Az ellátás maximuma a tervek szerint 118 ezer forintra nőne. Farkas szerint ez nem nagy költségvetési tétel, de az érintettek számára „életmentő” lehet, mert jellemzően a legszegényebb idősek tartoznak ebbe a körbe.
A „minimálnyugdíj” kifejezés körüli vitát fölöslegesnek tartja. Szerinte van egy minimális összege a teljes öregségi nyugdíjnak, amely legalább húsz év szolgálati idő után jár. A 15 és 20 év közötti szolgálati idővel rendelkezők résznyugdíjára viszont ez a szabály nem vonatkozik.
A 14. havi nyugdíj körül még sok a bizonytalanság
A következő nagy kérdés a 14. havi nyugdíj. A 13. havi juttatáshoz Farkas szerint politikailag aligha mer bárki hozzányúlni, a 14. havi viszont még csak most épül be a rendszerbe.
Idén egy heti plusznyugdíjnak megfelelő összegről volt szó, és a szakértő arra számít, hogy jövőre ezt két hétre emelhetik. Azt viszont senki sem tudja, hogy azután tovább növekszik-e, és eljut-e valaha egy teljes havi juttatásig.
Farkas hangsúlyozta, hogy ez nem megszolgált nyugdíj, hanem plusz szociális juttatás. Az osztrák példával sem tartja összevethetőnek a magyar rendszert, mert ott a 14 havi nyugdíj mögött 14 havi járulékfizetés áll. A lengyel modell pedig azért más, mert ott a plusz juttatásokat összeghatárhoz kötik, és a magasabb nyugdíjból élők nem feltétlenül kapják meg teljes egészében.
Az inflációkövetés önmagában kevés
Farkas András szerint a nyugdíjrendszer valódi problémája nem a 13. vagy 14. havi juttatás, hanem az éves emelés módszere.
A jelenlegi rendszerben a nyugdíjak gyakorlatilag csak az inflációhoz igazodnak. Ez megőrzi ugyan a vásárlóerőt, de nem követi a bérek növekedését, ezért a nyugdíjasok évről évre relatíve szegényebbé válnak az aktív keresőkhöz képest.
Ő olyan vegyes rendszert javasolna, amelyben a teljes inflációs emelés mellé az előző évi reálkereset-növekedés felét is hozzáadnák. Ha például a reálbérek hat százalékkal nőnének, akkor a 3,1 százalékos inflációs emelés mellé további három százalék kerülhetne. Így körülbelül 6,1 százalékos emelés lenne, és lassabban nyílna tovább az olló a keresetek és a nyugdíjak között.
A méltányosságot több ellátásra is ki kellene terjeszteni
A jogszabálytervezetek társadalmi egyeztetésén Farkas több kiegészítést is javasolt. Hiányolja például a rokkantsági járadékosokat, akik jelenleg 61 ezer forint körüli ellátást kapnak. Szerinte ezt a 65 év felettieknél szintén 120 ezer forintra kellene emelni, a fiatalabbaknál pedig legalább tízszázalékos korrekció lenne indokolt.
Az özvegyi nyugdíjaknál is változtatna. A tervezet ugyan a minimális öregségi nyugdíj emelkedéséhez igazítja az alsó határokat, de Farkas azt szeretné, ha azok, akik fő ellátásként kizárólag özvegyi nyugdíjból élnek, ugyanúgy legalább 120 ezer forinthoz jutnának.
Ezek szerinte nem óriási költségvetési tételek, de sokat javítanának a rendszer igazságosságán. „Minden lépésbe be kell építeni a rendszer méltányosságát” – fogalmazott. A mostani intézkedéseket ezért reform helyett inkább egy szükséges tűzoltás első, pozitív lépéseinek tartja.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
