„Oroszországot a helyén kell kezelni” – Gyarmati István Trumpról, Putyinról és Európa mozgásteréről
A Pirkadat október 12-i adásában M. Kende Péter Dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel beszélgetett Donald Trump Oroszország-politikájáról, Vlagyimir Putyin szerepéről, az amerikai–orosz közeledés kockázatairól és arról, mennyire támaszkodhat Európa továbbra is az Egyesült Államokra. Gyarmati szerint Trumppal együtt kell élni, de a mostani irány több ponton is hibás, miközben Oroszország valós súlyát is gyakran túlbecsülik.
Trumppal együtt kell élni
M. Kende Péter azzal indított, hogy az atlantista gondolkodásból vajon ki kellene-e ideiglenesen hagyni az Egyesült Államokat, és Európának inkább saját magára kellene koncentrálnia.
Gyarmati válasza röviden az volt: „Ki kéne, de nem lehet, nem szabad.”
Szerinte Európának meg kell tanulnia együtt élni Donald Trumppal akkor is, ha az amerikai elnök egyes döntései súlyos problémákat okoznak.
A mostani amerikai–orosz megállapodást különösen rossznak tartja, mert szerinte azzal Trump politikailag Putyin mellé áll, miközben Oroszország továbbra is agresszorként lép fel Ukrajnában.
Az orosz olaj sem oldja meg Trump problémáját
Gyarmati szerint a megállapodás egyik célja az lehet, hogy az amerikai üzemanyagárakat lejjebb vigyék a választások előtt.
Ezt azonban nem tartja reálisnak. Az általa említett orosz olajmennyiség szerinte legfeljebb töredékét fedezheti az Egyesült Államok napi szükségletének, így az árakra gyakorolt hatása csekély lesz.
Hozzátette, hogy Trump lépése ráadásul szembemegy a Kongresszus által korábban elfogadott, Oroszországgal szembeni szankciós iránnyal.
Szerinte ebből komoly belpolitikai vita is kialakulhat, amely akár politikailag is árthat az amerikai elnöknek.
Magyarország viszont rövid távon jól járhat
Gyarmati külön magyar szempontot is említett.
Azt mondta, a megállapodás egyik következménye az lehet, hogy Magyarországnak nem kell újra külön amerikai kivételt kérnie az orosz energiahordozókkal kapcsolatos szankciók alól, mert a könnyítés 2027 tavaszáig kitolódhat.
Ezt Magyarország számára kedvezőnek tartja, de szerinte a magyar kormánynak ebben a helyzetben nem kellene látványosan ünnepelnie.
„Ez az a helyzet, amikor nekünk csöndben kell maradni” – fogalmazott.
Az amerikai politika régóta próbálkozik Moszkvával
M. Kende Péter arra kérdezett rá, honnan ered az amerikai politikában időről időre visszatérő oroszbarát közeledés.
Gyarmati szerint ennek hosszú történelmi előzménye van. Roosevelt, Carter és George W. Bush példáját is felidézte, akik különböző korszakokban megpróbáltak működő viszonyt kialakítani Moszkvával.
A szakértő szerint azonban ezek a kísérletek sokszor abból indultak ki, hogy Oroszországot nagyobb hatalomnak tekintették, mint amekkora valójában.
Oroszország szerinte legfeljebb középhatalom
Gyarmati úgy látja, Oroszország ma nem sorolható egy szintre az Egyesült Államokkal vagy Kínával.
Két tényező ad neki különleges súlyt: az atomfegyver-arzenál és az energiahordozók exportja.
A gazdaság és a technológiai teljesítmény többi részét azonban jóval gyengébbnek tartja. Példaként azt említette, hogy Oroszország a polgári autó- és repülőgépgyártásban sem tudott igazán versenyképes iparágat felépíteni.
Szerinte ezért „Oroszországot a helyén kell kezelni”: regionálisan számolni kell vele, de nem szabad hagyni, hogy nagyobb hatalomként viselkedjen, mint amekkora valójában.
„A kompromisszumot mindig a gyengeség jelének értékelik”
Gyarmati szerint a diktatórikus rendszerek egyik sajátossága, hogy az engedményeket gyakran gyengeségnek tekintik.
Ezért tartotta korábban is hibásnak például a NATO–Oroszország Tanács létrehozását, mert szerinte azt az érzést erősítette Moszkvában, hogy Oroszország a NATO-val egyenrangú fél.
Úgy látja, a túlzott tisztelet vagy engedékenység inkább erősíti az orosz vezetés ambícióit, mintsem mérsékli azokat.
Kína lehet Oroszország valódi hosszú távú problémája
A szakértő szerint Moszkva hosszabb távon rossz irányba néz, amikor Nyugatot tekinti fő fenyegetésnek.
Úgy fogalmazott, az igazi stratégiai kihívás inkább keletről érkezhet, Kína részéről.
Felidézett egy korábbi Putyin-nyilatkozatot is, amelyben az orosz elnök még azt mondta, Oroszországnak nem szabad területi követeléseket támasztania másokkal szemben, mert akkor más országok is hasonló követeléseket fogalmazhatnak meg vele szemben.
Gyarmati szerint ezt Putyinnak ma is érdemes lenne újranéznie.
Az orosz birodalom jövője is kérdés
A beszélgetés végén Gyarmati tágabb történelmi következtetést is levont.
Szerinte a nagy háborúk és válságok gyakran birodalmak széteséséhez vezetnek, ezért nem zárható ki, hogy az orosz állam hosszabb távon is jelentős belső átalakuláson menjen keresztül.
A Szovjetunió felbomlásának példáját említve úgy fogalmazott: érdemes lesz figyelni, mi történik az orosz birodalommal a következő tíz évben.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
