„Ha tudott róla, az a baj, ha nem tudott róla, az a baj” – október 7. már a választási kampány része
A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel, Fináli Gábor rabbival és M. Kende Péterrel beszélgetett a 2023. október 7-i Hamász-támadás harmadik évfordulójáról. A megemlékezést Izraelben egyre erősebben átszínezi a politikai felelősség kérdése, miközben külföldön számos Izrael-ellenes demonstráció kísérte az évfordulót. A műsor második felében már az október 27-i választás került előtérbe: ki tud kormányt alakítani, milyen szerep juthat az arab pártoknak, és eldőlhet-e Benjamin Netanjahu sorsa saját politikai táborán belül?
Október 7.: gyász és felelősség egyszerre
A harmadik évforduló Izraelben már jóval többről szólt az áldozatokra való emlékezésnél. Tüntetők Netanjahu felelősségének kivizsgálását és független vizsgálóbizottság felállítását követelték, miközben újabb részletek kerültek nyilvánosságra a támadás előtti és az aznapi döntésekről.
Seres Attila felidézte Avig Gil vezérőrnagy nyilatkozatát, aki 2023. október 7-én Netanjahu katonai titkára volt. Gil azt állította, hogy a miniszterelnöki hivatalban később megpróbálták módosítani egyes telefonhívások hivatalos időpontját. Azt is elmondta: Netanjahut körülbelül két órával a támadás előtt felébresztette, a miniszterelnök azonban csak jóval később érkezett a katonai főhadiszállásra.
A műsorvezető szerint a politikai felelősség szempontjából végül ugyanoda vezetnek a különböző verziók: „Ha tudott róla, az a baj, ha nem tudott róla, az a baj.”
„Amikor helyreáll a demokrácia, fel fog állni egy bizottság”
Gyarmati István szerint az események teljes feltárására a jelenlegi kormány alatt kevés az esély. Úgy vélte, egy új vezetés várhatóan vizsgálóbizottságot állítana fel, és akár büntetőeljárások is követhetik a politikai felelősség tisztázását.
Fináli Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy hosszú ideig maga a kérdésfeltevés is szinte tabunak számított Izraelben. A háború közben a vezetés hibáinak feszegetését könnyen a harci morál rombolásának vagy hazaárulásnak minősíthették. Szerinte ezért számos részlet maradt máig tisztázatlan.
A politikai mérleghez ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy Izrael regionális katonai helyzete az elmúlt három évben több szempontból erősödött. A beszélgetők abban már eltérően ítélték meg a helyzetet, hogy ezek a katonai eredmények mennyit érnek a társadalmi, gazdasági és nemzetközi költségek mellett.
Izrael katonailag erősebb, nemzetközileg magányosabb
Az évfordulós nemzetközi megemlékezésekből egészen más kép rajzolódott ki, mint három évvel korábban. Londonban, Rómában és más európai városokban tömegek tüntettek Izrael ellen, az izraeli diaszpóraügyi minisztérium pedig 39 országban több száz palesztinpárti vagy Izrael-ellenes rendezvényt regisztrált.
Gyarmati István szerint Izrael súlyos kudarcot vallott saját nemzetközi megítélésének kezelésében. Október 7. után még széles körű szolidaritás övezte, mára azonban az ország rendkívül kedvezőtlen nemzetközi helyzetbe került. Úgy vélte, ezen hosszú távú politikai korrekcióval és belső önvizsgálattal lehetne változtatni.
Fináli Gábor úgy fogalmazott: a Hamász katonailag nem tudja legyőzni Izraelt, ezért a világ közvéleményében kellett megnyernie a háborút. „Nem tudom, hogy megnyerte, de Izrael elvesztette” – hangzott el a beszélgetésben.
Október 7. után jobbra tolódott Izrael
Seres Attila szerint a támadás egyik legfontosabb belpolitikai következménye, hogy az izraeli politikai tér tovább tolódott jobbra. A klasszikus baloldal gyakorlatilag eltűnt, a centrum pedig európai mércével maga is inkább jobboldalinak számít.
Fináli Gábor szerint ebben generációs változás is szerepet játszik: az országot alapító baloldali politikai hagyomány második nemzedéke is távozóban van, miközben a jobboldali és nacionalista értelmezések egyre meghatározóbbak.
Mindez különösen fontossá teszi az október 27-i választást. A legfrissebb ismertetett mérésekben Netanjahu és ellenzéke már nagyon közel került egymáshoz, miközben egyik tömb sem látszik képesnek önállóan elérni a 61 mandátumos többséget.
Arab támogatás vagy Netanjahu nélküli nagykoalíció?
M. Kende Péter jelenleg egy Eisenkot vezette kisebbségi kormányt tartott elképzelhetőnek, amely kívülről kapna támogatást arab pártoktól. Gyarmati István inkább egy másik forgatókönyvet szeretne látni: Netanjahu visszavonulása után Eisenkot, Naftali Bennett és a Likud létrehozhatna egy széles nemzeti egységkormányt.
Fináli Gábor szerint ugyanez akár 80-90 mandátum fölötti parlamenti hátteret is jelenthetne, ám ehhez Netanjahu személyének ki kellene kerülnie az egyenletből. A rabbi ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a miniszterelnök mögött rendkívül stabil társadalmi tábor áll: sok választó Netanjahu elleni támadásként saját közösségének, identitásának és sérelmeinek támadását is megéli.
Így az október 7-i felelősség kérdése egyszerre lehet Netanjahu legnagyobb politikai tehertétele és annak próbája, mennyire képes még mindig egyben tartani azt a tábort, amely közel három évtizede meghatározó szereplővé tette az izraeli politikában.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
