„Nemcsak bocsánatot kell kérni, meg is kell bocsátani” – Szabó György a Ros Hásánára készülő közösségről
A Pirkadat szeptember 10-i adásában Breuer Péter Szabó Györggyel, a MAZSÖK elnökével beszélgetett a közelgő Ros Hásánáról, az ünnep és a Sábesz egybeeséséről, a közösségi összetartozásról, a magányos emberek támogatásáról és az 5786-os év mérlegéről. Szóba került az adományozás kultúrája és az is, milyen új programokat indított a MAZSÖK az elmúlt időszakban.
A bocsánatkérés mellett a megbocsátás is feladat
Szabó György az ünnepi felkészülés kapcsán rögtön arra hívta fel a figyelmet, hogy a bocsánatkérés önmagában csak az egyik oldal.
„Nemcsak bocsánatot kell kérni, hanem meg is kell bocsátani.”
Hozzátette, hogy az ember és ember közötti sérelmek rendezése más természetű, mint az ember és az Örökkévaló közötti számvetés, amelynek végső mérlegét Jom Kipurhoz kapcsolja a hagyomány.
Ros Hásáná és Sábesz egyszerre érkezik
Az idei év különlegessége, hogy Ros Hásáná egybeesik a Sábesz kezdetével.
Szabó szerint ez egyszerre jelent ünnepi többletet és gyakorlati nehézséget.
A családoknak, különösen a háziasszonyoknak több előkészület jut, miközben annak, aki hétköznap dolgozik, bizonyos szempontból könnyebbség, hogy az ünnepek jelentős része hétvégére esik.
„Mindig az asszonyokat ér minden köszönet.”
A közösség ünnepkor nagy családdá válik
Szabó saját családjáról is beszélt.
Elmondta, hogy a kisebbik lánya családja saját zsinagógai közösségével ünnepel, míg ők a maguk közösségével töltik az ünnepet.
Szerinte ez jól mutatja, milyen szerepet töltenek be a zsinagógák az ünnepi időszakban.
„A zsinagógai közösségeknek az összetartása mint egy nagy család.”
A rabbi és a közösségi vezetők feladata ilyenkor is az, hogy azok számára is legyen hely, akik nem családi körben érkeznek.
A lelki felkészülés már hetekkel korábban elkezdődik
Szabó szerint Ros Hásánára és Jom Kipurra nem lehet egyik napról a másikra felkészülni.
A tanulás, a bűnbánó imák és a szlichot időszaka már jóval az ünnepek előtt elkezdődik.
A cél szerinte az, hogy az ember kellő mélységgel tudja megélni az ünnep jelentőségét.
A zsidó közösség hajlamos túlaggódni a világot
Breuer Péter arra is rákérdezett, milyen lelkiállapotban van ma a közösség.
Szabó szerint az aggodalom erősen jelen van.
„A zsidóság általában túlaggódja az őt körülvevő eseményeket.”
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a haszidizmus egyik alapgondolata éppen az örömmel megélt zsidóság.
Szerinte az ünnepeket és az egész nagyünnepi időszakot is ezzel a szemlélettel érdemes végigjárni.
A magányos emberekre külön figyelnek
Szabó szerint a közösség egyik legfontosabb ereje, hogy összekapcsolja az embereket.
Ez különösen sokat jelent azoknak, akik egyedül élnek.
Elmondta, hogy a zsinagógai közösségek pontosan tudják, kik azok, akiknek nincs kivel leülniük az ünnepi asztalhoz, ezért őket külön meghívják az imákra és az ünnepi étkezésekre.
„Szeretettel várjuk a magányos embereket.”
Hozzátette, hogy szerinte ez minden zsidó közösség feladata, irányzattól függetlenül.
Az 5786-os évben új programok indultak
A MAZSÖK munkájáról Szabó azt mondta, hogy soha nincs teljesen megelégedve sem saját, sem a szervezet teljesítményével.
„Mindig lehet eggyel följebb lépni.”
Az elmúlt év eredményei között említette az ukrajnai Fáinagóga áthelyezését, amelyet hosszú előkészítés előzött meg.
Új programként szóba került a másodgenerációs holokauszttúlélőket érintő kutatás és a Szeretetkórház támogatása a túlélők ellátásában.
Szabó szerint 5787-ben további új kezdeményezések következnek.
Magyarországon még gyenge az adományozás kultúrája
A beszélgetés végén a mecenatúra és az adományozás került szóba.
Szabó szerint Magyarországon az adakozás kultúrája fejlődik, de történelmi okok miatt még messze van attól a szinttől, amely más társadalmakban természetes.
Úgy fogalmazott, a szocializmus negyven éve erősen visszaszorította azt a szemléletet, hogy az emberek maguk is rendszeresen támogassanak közösségi ügyeket.
Konkrét célra könnyebb mozgósítani
A Vasvári Pál utcai zsinagóga felújítását pozitív példaként említette.
Amikor a közösségtől egy konkrét cél érdekében kértek támogatást, nagy lelkesedéssel adakoztak.
Szerinte ez azt bizonyítja, hogy világosan megfogalmazott, személyesen is átélhető ügyek esetén erős a segítőkészség.
A nagyobb volumenű adományozás ugyanakkor továbbra is ritka, különösen azért, mert a zsinagógai közösségek jelentős része korántsem tehetős emberekből áll.
A következő nemzedékeknél változhat a szemlélet
Szabó úgy látja, az adományozási kultúra generációról generációra erősödhet.
A közösségi felelősség, a zsinagógák támogatása, egy Tóra-tekercs adományozása vagy más maradandó közösségi cél ma még ritkább, de szerinte a következő nemzedékek már tudatosabban állhatnak ezekhez a kérdésekhez.
Ros Hásáná előtt számára a számvetés éppen ezt is jelenti: megvizsgálni, mi valósult meg az elmúlt évben, és hol lehet 5787-ben még egy lépéssel továbbmenni.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
