„A legnagyobb kincsünk az energiatakarékosság” – Szanyi Tibor szerint rossz irányba visz a szélerőművek erőltetése
A Pirkadat augusztus 31-i adásában M. Kende Péter Szanyi Tiborral, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapítójával beszélgetett a magyar energiamixről, a szélerőművek szerepéről, az energetikai szabályozásról és az energiatakarékosság lehetőségeiről. Szanyi élesen bírálta a hazai szélenergia-politikát, és azt állította, hogy a jelenlegi rendszerben a támogatási és szabályozási érdekek sokszor fontosabbak, mint maga az energiatermelés.
Nem csak a hagyományos szélturbina létezik
Szanyi egyetértett azzal, hogy a megszokott, magas tornyokra szerelt háromlapátos turbinák mellett más szélenergia-technológiák is léteznek.
Megemlített olyan kisebb, több irányból érkező szelet is hasznosítani képes berendezéseket, amelyek szerinte kevesebb anyagot igényelnek, kisebb zajjal működnek és az élővilágra is kevésbé veszélyesek.
A hagyományos szélturbinák nagy lapátjainak újrahasznosíthatóságát ugyanakkor komoly környezetvédelmi problémának tartja.
A szabályozás dönti el, melyik erőmű termelhet
Szanyi szerint a szélenergia valódi kérdése nem elsősorban a technológiában, hanem az energiarendszer szabályozásában rejlik.
„Mikor és miként veszem át a szél energiáját? Adok-e ennek elsőbbséget mindenki mással szemben, vagy nem?”
Felidézte, hogy Ausztriában is látott álló szélturbinákat, miközben sütött a nap. Ennek okát abban látja, hogy a rendszerben időnként a napenergia kap elsőbbséget, miközben az áramtermelést folyamatosan a fogyasztáshoz kell igazítani.
Magyarországon szerinte a napenergia gyors felfutása miatt a szélenergia termelését gyakran vissza kell fogni.
A támogatási rendszerrel van a legnagyobb baja
Szanyi azt állította, hogy a jelenlegi konstrukciókban sok beruházás gazdaságosságát nem maga az energiatermelés, hanem a támogatási rendszer biztosítja.
„Ez egy támogatáshajsza, a közpénzek lenyúlásának a modellje.”
Szerinte az engedélyekhez, támogatásokhoz és hálózati hozzáféréshez való viszony sokkal inkább meghatározza egy projekt sikerét, mint az, hogy energetikailag mennyire hatékony.
A korábbi magyar szélerőmű-piac kialakulását is erősen kritizálta, és azt állította, hogy idővel nagyon szűk üzleti kör kezébe került a piac jelentős része.
Magyarországon gyenge a szélkihasználás
Szanyi szerint Magyarország természeti adottságai sem indokolják, hogy a szélenergia legyen a hazai energiapolitika egyik fő pillére.
Úgy fogalmazott, a Kárpát-medencében a szélerősség és a szélenergia hasznosíthatósága jelentősen rosszabb, mint Nyugat-Európa több térségében.
„Ha Magyarországon nincsen szél, akkor minden ország olyan energiával foglalkozzon, amihez valami köze van.”
Szerinte ezért célszerűbb lenne nagyobb figyelmet fordítani olyan energiaforrásokra, amelyekhez Magyarországnak kedvezőbb adottságai vannak.
A természetvédelemnek erősebben kellene beleszólnia
Szanyi arra is felhívta a figyelmet, hogy a szélerőművek telepítése természetvédelmi konfliktusokat okozhat.
A madarak és denevérek pusztulását emelte ki, valamint azt, hogy a nagyméretű turbinák szerinte az egész környék élővilágát megzavarhatják.
Úgy látja, a természetvédelmi és vidékfejlesztési szereplőknek határozottabban kellene képviselniük ezeket a szempontokat.
A Natura 2000-es területek esetében különösen szigorú engedélyezést tart indokoltnak.
Bioenergiában nagyobb lehetőség lehet
Szanyi szerint Magyarország számára a bioenergetika sokkal természetesebb irány lehetne.
Példaként a pellet- és biomassza-alapú fűtést említette, különösen vidéki településeken.
Úgy véli, helyi alapanyagokra épülő falusi távfűtési rendszerekkel csökkenteni lehetne az energiaimportot és a pazarlást.
Ausztriát hozta példaként, ahol szerinte egyes hegyvidéki térségekben a helyi erdőgazdaságok és fűtési szövetkezetek biomassza-alapú távfűtési rendszereket működtetnek.
A tűzifa áfacsökkentését is kritizálta
Szanyi szerint a tűzifa áfájának csökkentése önmagában nem oldja meg a fűtési problémákat.
Úgy látja, rossz hatásfokú kazánokban, nedves fával történő tüzelés komoly légszennyezést okoz.
Ezzel szemben a pelletet és más szabályozottabb biomassza-tüzelőanyagokat tisztább megoldásnak tartja.
Szerinte sokkal célszerűbb lenne az ilyen rendszerek terjedését ösztönözni.
A legnagyobb tartalék a fogyasztás csökkentésében van
Szanyi szerint a magyar energiapolitika egyik legnagyobb hibája, hogy túl keveset foglalkozik az energiahatékonysággal.
„A legnagyobb idézőjelben vett kincsünk, amivel tudnánk mit kezdeni, az energiatakarékosság.”
Úgy látja, Magyarország rengeteg energiát pazarol el épületekben, fűtésben és az infrastruktúrában.
Szerinte sok esetben olcsóbb és környezetkímélőbb lenne a fogyasztást csökkenteni, mint újabb termelőkapacitásokat építeni.
Helyi adottságokra épülő energiamixet sürget
Szanyi úgy látja, a jó energiamix alapja az lenne, hogy minden ország a saját természeti és gazdasági adottságaira építsen.
Magyarország esetében a bioenergiát, a mélyebben fekvő gáz- és olajmezők technológiai fejlesztését, valamint mindenekelőtt az energiatakarékosságot nevezte olyan iránynak, amelyben jelentős tartalékok vannak.
Szerinte az energetikai döntéseknek végre az ellátásbiztonságot, a gazdaságosságot és a környezetvédelmet kellene egyszerre szolgálniuk.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
