„Most fogy el az ágazatból a pénz” – Sziráki Bence szerint veszélybe került a magyar tejtermelés
A Pirkadat augusztus 31-i adásában M. Kende Péter dr. Sziráki Bencével, a Tass–Dózsa MGTSZ vezetőjével beszélgetett a magyar tejágazat egyre súlyosabb helyzetéről. Az európai tejfelesleg, az erős forint, az importnyomás és az aszály egyszerre nehezíti a gazdaságok működését, miközben a nyers tej felvásárlási ára hónapok óta az önköltség alatt van. Sziráki szerint a túléléshez a hazai feldolgozóipar megerősítésére, termelői összefogásra és magasabb hozzáadott értékű magyar termékekre lenne szükség.
Kínából indult, Európában csapódott le
Sziráki Bence szerint a mostani válság egyik kiindulópontja a tavalyi európai–kínai kereskedelmi konfliktus volt.
Miután az Európai Unió büntetővámokat vetett ki egyes kínai termékekre, Kína válaszul tej- és tejtermékeket sújtó vámokat vezetett be. Az európai tejipar számára fontos kínai export decemberben megtorpant, a kieső mennyiség pedig az uniós piacon maradt.
A tejtermelést azonban nem lehet egyik napról a másikra visszafogni.
„Itt ciklusokról beszélünk, laktációs időszakról és állatállományokról, élőlényekről beszélünk.”
A kialakult tejfelesleg lefelé nyomta a nyers tej felvásárlási árát.
Erős forint, aszály és dráguló takarmány
A magyar termelők helyzetét az erős forint tovább rontja, mert az euróban meghatározott tejárból kevesebb forintbevétel keletkezik.
Ehhez társul a súlyos aszály.
Sziráki szerint az elmúlt öt évből nagyjából egyévnyi csapadék hiányzik a talajból, a takarmánytermesztés pedig mennyiségi és minőségi problémákkal is küzd.
A kevesebb kukorica előállítására ugyanannyi talajművelési, üzemanyag-, munkabér-, műtrágya- és növényvédőszer-költség jut, ezért az egységnyi takarmány ára jelentősen emelkedik.
Nyolcadik hónapja minden literen veszteség keletkezik
A legfrissebb adatként Sziráki 126 forintos kilogrammonkénti nyerstej-felvásárlási árat említett.
Ezzel szemben szerinte a termelési önköltség 150–170 forint között jár, és az aszály miatt akár 200 forintig is emelkedhet.
„Ez nyolcadik hónapja minden egyes kilogramm tejen a termelő bukik.”
A különbség már komoly likviditási gondokat okoz, és egyre több gazdaság számára kérdésessé teszi a folytatást.
Már csökken a tehénállomány
Sziráki szerint az Alföld aszállyal leginkább sújtott térségeiben már elkezdődött a kisebb és közepes tejtermelő állományok felszámolása.
A 200–400 tehenes gazdaságok egy része most jutott el oda, hogy a tavalyi takarmánykészlet elfogyott, az idei termés pedig kevés és drága.
„Egyes információk szerint már közel 8000 tehénnel van kevesebb az országban, mint két hónappal ezelőtt.”
A következő időszak azért is kritikus, mert finanszírozni kell az új vetéseket, a vetőmagot, a műtrágyát és a gázolajat.
„Tulajdonképpen most fogy el az ágazatból a pénz.”
A magyar feldolgozóipar gyenge pontja a magas hozzáadott érték
Magyarországon mintegy 260 ezer tejelő és kettős hasznosítású tehén van, amelyek körülbelül kétmilliárd kilogramm tejet termelnek évente.
Ennek jelentős részét folyadéktejként exportálják.
Sziráki szerint a hazai tejipar egyik alapvető problémája, hogy elsősorban alacsonyabb hozzáadott értékű termékeket – tejet, túrót, tejfölt, vajat – állít elő.
Az ízesített joghurtok, hosszú érlelésű sajtok és más magasabb hozzáadott értékű termékek jelentős része Nyugat-Európából érkezik.
A nyugati, tőkeerős vállalatok és szövetkezetek a kialakult tejfelesleget és az erős forintot kihasználva kedvező árú termékekkel jelennek meg a magyar piacon.
Összefogás nélkül nehéz lesz versenyezni
Sziráki szerint támogatásokra szükség van, de a hosszú távú megoldást nem kizárólag az állami pénzek jelenthetik.
„Összefogásra van szükség nyugati mintára.”
Úgy véli, a termelőknek nagyobb tulajdonosi szerepet kellene vállalniuk a feldolgozóiparban, és egységes termékpályában kellene gondolkodni.
A nagyobb üzemméret mellett érvelt, mert szerinte megfelelő volumen nélkül nehéz alacsony önköltséggel, exportképes termékeket gyártani.
A kormányzati segítség időt ad, nyereséget nem
Sziráki több friss intézkedést is fontosnak nevezett: a kamattámogatott hitelt, a tejelő tehéntartáshoz kötött támogatás korábbi kifizetését és az agráriumra kiterjedő hitelmoratóriumot.
Ezek azonban szerinte elsősorban likviditási segítséget jelentenek.
„Eltoljuk a problémát, a jövedelmezőségen nem segít.”
Ha a tejtermelő tartósan önköltség alatt értékesít, a hitelek átütemezése csak időt vásárol.
A fogyasztó is tehet a magyar tejiparért
Sziráki szerint a mostani helyzet rövid távon kedvező a vásárlóknak, mert egyes tejtermékek ára 20–30 százalékkal is alacsonyabb lehet a tavalyinál.
Ez azonban hosszabb távon veszélyeztetheti a hazai termelést.
„Ha tudják, akkor a magyar terméket válasszák.”
Úgy véli, az országnak egy alapélelmiszerből törekednie kell az önellátásra, ezért a fogyasztói döntéseknek is jelentőségük van.
Sziráki abban bízik, hogy a mostani krízis átmeneti lesz, de szerinte ehhez nagyobb termelői összefogásra, erősebb magyar feldolgozóiparra, nagyobb hozzáadott értékű termékekre és komoly pénzügyi fegyelemre lesz szükség.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
