Törökország felemelkedése és Netanjahu egyre szűkülő mozgástere
A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel, Fináli Gábor rabbival és M. Kende Péterrel beszélgetett Törökország növekvő regionális súlyáról, Benjamin Netanjahu választási stratégiájáról, a ciszjordániai telepes erőszakról és az antiszemitizmus világszerte tapasztalható erősödéséről. A vita egyik központi kérdése az volt, hogy Izrael valóban új geopolitikai fenyegetéssel néz-e szembe, vagy Netanjahu a veszélyérzet fokozásával próbálja visszaszerezni politikai fölényét.
Törökország: új ellenség vagy választási mumus?
Az adás elején a török–izraeli feszültség került terítékre. Izrael lebombázta a szíriai Abu al-Duhur légibázist, amelyet Ankara állítólag saját katonai jelenlétének kialakítására szemelt ki. Közben Törökországban Netanjahu ellen körözést adtak ki, miközben Ankara, Rijád és Iszlámábád egy NATO-hoz hasonlított biztonsági együttműködés kialakításán dolgozik.
M. Kende Péter szerint Netanjahu felnagyítja a török veszélyt, ami egy választás előtt politikailag érthető. Gyarmati István sem tartotta reálisnak, hogy Irán valóban teljes jogú résztvevője lehetne ennek a formálódó szövetségnek. Szerinte már a felvetés is jelzi, milyen gyorsan változik a Közel-Kelet erőviszonya.
A Szíriában végrehajtott izraeli csapást viszont kifejezetten kritikus szemmel nézte. „Ez egész biztos, hogy nem ad alapot arra, hogy lebombázzuk azt a tábort” – mondta. Értelmezése szerint Netanjahunak politikailag minden olyan fejlemény kedvez, amely azt üzeni az izraeli választónak: az ország veszélyben van, és kizárólag ő képes megvédeni.
Netanjahu mögött egyre rosszabbak a számok
A választási kampányban Gadi Eisenkot tovább erősödik. Seres Attila a Polymarket fogadási adatait idézte, amelyek már több mint kétszer akkora esélyt adtak Eisenkot győzelmére, mint Netanjahuéra. Emellett a JP Morgan egyik elemzése is az ellenzéki koalíció győzelmét tartotta valószínűbbnek.
M. Kende Péter szerint ha a tendencia nem változik, Netanjahu „egy öles zakó elé nézhet”. A miniszterelnök kampányában eközben hangsúlyosan jelenik meg a külső fenyegetés: Erdogan és más ellenfelek képeivel azt üzenik, hogy csak a Likud képes garantálni Izrael biztonságát.
A telepes erőszak azonban már Netanjahu számára is politikai teherré vált. Álarcos telepesek amerikai televíziós stábokat is megtámadtak, és a miniszterelnök most először „bűnözői erőszaknak” nevezte az ilyen akciókat. Kende szerint elsősorban az időzítés árulkodó: a kampányban Netanjahunak már a saját politikai táborának radikálisabb szereplőitől is távolságot kell tartania.
„Nézd meg, ott megy egy gyilkos”
Az izraeli politika nemzetközi következményei a műsor második felében kerültek előtérbe. Fináli Gábor két magyarországi esetet idézett fel. Egy kipában és ciceszben zsinagógába tartó férfira egy játszótéren egy anya úgy mutatott rá gyermekének: „Nézd meg, ott megy egy gyilkos.” Egy másik zsidó férfit Budapesten leköptek, illetve hátulról megrúgtak.
Fináli szerint ezek a történetek azt mutatják, hogy Izrael katonai és politikai lépéseinek felelősségét egyre könnyebben vetítik rá a diaszpóra zsidóságára is. Már a cionizmus korai kritikusai figyelmeztettek arra, hogy ha Izrael minden zsidó képviselőjeként lép fel, akkor a világ az izraeli állam döntéseiért minden zsidót felelőssé tehet.
M. Kende Péter saját korábbi tapasztalatait idézte fel, és arra figyelmeztetett, hogy sokszor nem a könnyen felismerhető szélsőségesektől kell leginkább tartani, hanem attól a hétköznapi polgártól, akiről első pillantásra senki sem feltételezné az antiszemita indulatot.
Már az anticionizmus mögé sem mindig bújnak el
Gyarmati István szerint az elmúlt időszak egyik legsúlyosabb változása, hogy az anticionizmus és az antiszemitizmus közötti határ elmosódik. „Az antiszemitizmus egyre jobban előretör, és most már nem mindig bújik el az anticionizmus mögé” – fogalmazott.
A beszélgetésben előkerült a Sólet Fesztivál közelébe tervezett palesztinpárti demonstráció, a bázeli „Halál a cionizmusra” tüntetés, valamint az antiszemitizmus elleni frankfurti megmozdulás is. M. Kende hangsúlyozta, hogy az Izrael-kritika legitim, a tüntetéseket sem kell betiltani, de az antiszemitizmus határának átlépése már súlyos veszélyt jelent.
Seres Attila ehhez kapcsolódva felvetette: önmagában a „palesztinpártiságot” sem helyes ellenséges fogalomként használni. Szerinte egy emberséges álláspont egyszerre lehet zsidópárti és palesztinpárti.
Izraelnek újra meg kell indokolnia saját szerepét
A vita végén a résztvevők arra jutottak, hogy Izrael már nem számíthat automatikusan arra a nemzetközi erkölcsi és politikai támogatásra, amely korábban körülvette. M. Kende Péter szerint „alapvető gondolkodás- és viselkedésváltásra lenne szükség Izrael állam számára”: meg kell mutatnia, milyen pozitív szerepet tölt be a Közel-Keleten és a világban.
Abban már eltértek a vélemények, hogy az október 7. után követett izraeli politika mennyiben felelős az antiszemitizmus látványos erősödéséért. Kende inkább Netanjahu politikájának szerepét hangsúlyozta, Seres Attila szerint viszont a már korábban is létező antiszemita indulatok kaptak új lehetőséget a felszínre törésre. Fináli Gábor egy harmadik értelmezést vetett fel: a Hamasz támadásának egyik célja éppen olyan izraeli válasz kiprovokálása lehetett, amely hosszú távon rombolja Izrael nemzetközi helyzetét. „Sikerült. És sikerült” – hangzott a reakció.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
