„Nem azért fogod kapni a pénzt, mert elvetetted a kukoricát, hanem azért, mert megjavítottad a talajt” – Szanyi Tibor a vízgazdálkodás átalakításáról
A Pirkadat augusztus 17-i adásában M. Kende Péter Szanyi Tiborral, az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom alapítójával és elnökével beszélgetett a magyar mezőgazdaság vízgazdálkodási problémáiról. Szóba került a területalapú uniós támogatások átalakítása, a földek időszakos elárasztása, az öntözés hiánya, az erdők vízmegtartó szerepe és a Duna alacsony vízállása is. Szanyi szerint Magyarországnak alapvetően más logika szerint kellene gazdálkodnia a vízzel: a gyors elvezetés helyett annak megtartására kellene berendezkedni.
A támogatás a teljesítményt ösztönözze
Szanyi Tibor szerint az Európai Unió többször próbálta már átalakítani a mezőgazdasági támogatási rendszert, az áttörést azonban rendszerint a tagállami ellenállás akadályozta.
Felidézte, hogy a 2000-es évek elején agrárállamtitkárként maga is azt szorgalmazta: a területalapú támogatásnak csak egy részét fizessék ki automatikusan, a többit fejlesztésekhez kössék.
Szerinte a kívánatos irány a területalapú támogatástól a teljesítményalapú rendszer felé vezetne.
„Nem azért fogod kapni a pénzt, mert elvetetted a kukoricát, hanem azért fogod kapni a pénzt, mert megjavítottad a talajt.”
Teljesítmény lehetne például a talaj állapotának javítása, a műtrágyahasználat csökkentése vagy az, ha a gazda hozzájárul ahhoz, hogy földjének egy részét időszakosan vízzel árasszák el.
A víznek helyet kellene adni a földeken
A műsorvezető felvetette azt a megoldást, amely szerint egy mezőgazdasági terület egy részét ősztől tavaszig el lehetne árasztani, ezzel emelve a talajvíz szintjét és javítva a környező földek vízellátását.
Szanyi szerint ennek lenne realitása, a jelenlegi támogatási rendszer azonban nem ösztönzi eléggé az ilyen gazdálkodást.
Úgy látja, Magyarország túlzottan gabonaközpontú agrárszerkezetet alakított ki, miközben az állattenyésztés, a kertészet és a vízmegtartást szolgáló fejlesztések háttérbe kerültek.
„Kiszárították Magyarországot”
Szanyi szerint történelmileg jóval nagyobb csatornahálózat működött a Kárpát-medencében, amelynek jelentős részét később felszámolták vagy használhatatlanná tették.
„Magyarul kiszárították Magyarországot.”
A folyamat szerinte azzal folytatódott, hogy a folyók vizét egyre gyorsabban vezették le, miközben az öntözhető területek aránya alacsony maradt.
A megoldást tározókban, időszakosan elárasztható területekben, a talaj vízraktározó képességének helyreállításában és az erdősítésben látja.
Az erdő maga is vizet tart a rendszerben
Szanyi különösen fontosnak nevezte az erdők szerepét.
Szerinte az Alföld eredeti tájának jelentős részét erdők és vizes élőhelyek jellemezték, amelyek természetes módon őrizték a nedvességet.
Az összefüggő erdőségek a párologtatáson keresztül a helyi vízkörforgást is támogatják, ezért a vízmegtartás kérdését nem lehet pusztán folyószabályozási problémaként kezelni.
„Amit mi esőerdőknek ismerünk, az nem attól lett esőerdő, hogy sok volt az eső és nőtt az erdő, hanem attól lett eső, hogy sok volt az erdő” – fogalmazott.
A gleccserek visszahúzódása a Dunát is érinti
Szanyi szerint a csapadék mennyiségének változása mellett legalább ilyen fontos probléma az alpesi hó- és gleccsertömeg visszaszorulása.
A Duna nyári vízhozamában ugyanis meghatározó szerepet játszott az Alpokban télen felhalmozódó hó és jég fokozatos olvadása.
„Elfogytak a gleccserek” – mondta, hozzátéve, hogy emiatt a következő években sem lehet automatikusan arra számítani, hogy nyáron elegendő víz érkezik majd a Dunán.
Ezért szerinte azt a vizet, amely még rendelkezésre áll, minél tovább az országban kell tartani.
Fenékküszöbök, tározók és lassított vízmozgás
A paksi Duna-szakaszon tervezett fenékküszöb kapcsán Szanyi azt mondta, maga az elv régi: egy részleges mederzárással megemelik a vízszintet, miközben a folyó továbbra is át tud bukni az akadályon.
Szerinte a korábbi csatornarendszerek is hasonló logikával működtek. Nagy víznél továbbengedték a felesleget, száraz időben viszont lassították a víz távozását.
Ezt egy „lassított szivacshoz” hasonlította.
Szanyi szerint Magyarország vízgazdálkodásának is ebbe az irányba kellene fordulnia: a víz gyors elvezetése helyett tározni, visszatartani, a talajba juttatni és a tájban megtartani, mert a következő években egyre kevésbé lehet arra építeni, hogy majd újabb nagy víztömeg érkezik magától.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
