„Azt szeretném, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem pártpolitikai viták fölött álljon” – Bóka János az ellenzéki szerepről, az uniós pénzekről és a zsidó közösségek támogatásáról
A Pirkadat október 1-jei adásában Breuer Péter dr. Bóka Jánossal, a Fidesz parlamenti frakcióvezetőjével beszélgetett arról, hogyan találja meg szerepét a korábbi kormánypárt ellenzékben, mit lát a parlament működéséből és az uniós források körüli helyzetből. A beszélgetés második felében hangsúlyosan került elő az antiszemitizmus elleni küzdelem, Magyarország és Izrael kapcsolata, a Maccabi Európa Játékok, a Sorsok Háza és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem felújításának ügye is.
„Amikor kicsit felhősebb az ég, nekem kutyakötelességem valamit visszaadni”
Bóka János megtiszteltetésként beszélt arról, hogy a választási vereség után ő vezeti a Fidesz parlamenti frakcióját. Úgy fogalmazott, politikai közösségétől korábban sok támogatást és lehetőséget kapott, ezért természetesnek tartja, hogy nehezebb időszakban is szolgálja azt.
Az ellenzéki szerepet elsősorban az értékek és a korábbi kormányzás eredményeinek képviseletében látja. Elismerte, hogy a választók nem az ország irányítására adtak nekik felhatalmazást, ezért most saját politikai közösségük megszervezése és képviselete az elsődleges feladatuk.
Példaként az üzemanyagárak ügyét hozta fel: frakciója olyan javaslatot tett, amely védett árat vezetett volna be a benzinre és a dízelre, a kisebb kutak kompenzációjával és erősebb készletezési kötelezettséggel. A javaslatot a gazdasági bizottság nem vette tárgysorozatba, ezt azonban Bóka a parlamenti többség jogának és felelősségének nevezte.
Parlament vagy politikai show-műsor?
A frakcióvezető örül annak, hogy ismét nagyobb figyelem irányul a parlamenti munkára, mert szerinte egy parlamentáris rendszerben ott kellene zajlania a politikai vitáknak, a jogalkotásnak és a kormány ellenőrzésének. Ugyanakkor úgy látja, hogy ezek közül egyik funkció sem működik kielégítően.
Kevés törvényjavaslat kerül a Ház elé, azok közül is sokat gyorsított vagy rendkívüli eljárásban tárgyalnak, ezért kevés idő jut valódi vitára. Az ellenzéki kérdésekre és interpellációkra szerinte ritkán érkezik érdemi válasz, a politikai vita pedig gyakran személyeskedésbe fordul.
Bóka azt mondta, ezt személyesen is nehezen szokja meg, mert olyan családi közegből érkezett, ahol ez a hangnem idegen volt. Mégsem saját komfortérzetét tartja fontosnak: ellenzéki politikusként szerinte az a feladata, hogy intézkedésekben, kormányzási stílusban és beszédmódban is alternatívát mutasson.
Az uniós pénzekről: „egyelőre egyetlen fillér sem érkezett”
Breuer Péter az uniós forrásokról is kérdezte. Bóka arra hivatkozott, hogy a miniszterelnök néhány nappal korábban maga is azt mondta: egyelőre nem érkezett uniós pénz Magyarországra.
Arra számít, hogy a források még az év vége előtt megérkezhetnek, de szerinte politikai ára lesz ennek. Úgy látja, az összeg egy része ráadásul kötött felhasználású lehet, és külföldi cégekhez, beszállítókhoz kerülhet tovább, ezért Magyarország végül kevesebbet profitálhat belőle annál, amit a kampányban ígértek.
A nyugat-európai reakciókat is hiányolta a hazai politikai folyamatokra. Állítása szerint korábban rendszeres nemzetközi figyelem kísérte a magyar jogállamisági vitákat, most viszont jóval nagyobb a csend. Ezt azzal magyarázta, hogy a jelenlegi kormány európai szövetségesei előtt sikeresen mutatja be saját lépéseit a jogállamiság helyreállításaként.
A Terror Háza ügyében szakmai pluralizmust szeretne
A Terror Háza körüli változásokat Bóka egy olyan folyamat részeként értelmezte, amely szerinte a jobboldali szellemi műhelyeket gyengíti. Breuer Péter felvetette, hogy egy ilyen intézményt négy nap alatt sem jogilag, sem gazdaságilag nem lehet érdemben átvilágítani. Bóka ezzel egyetértett, és úgy vélte, nem is ez lehetett az intézkedés valódi célja.
A múzeumi tartalomról szóló vitát önmagában legitimnek tartja, de azt kifogásolja, ha egy miniszter dönti el, hogyan nézzen ki egy kiállítás. Szerinte ha valaki más történelmi értelmezést szeretne bemutatni, készítsen alternatív tárlatot, a közönség pedig nézhesse meg mindkettőt és alakítsa ki saját álláspontját.
Az antiszemitizmus elleni fellépést „nemzeti minimummá” tenné
A beszélgetés hangsúlyos része volt az antiszemitizmus kérdése. Bóka üdvözölte, hogy a jelenlegi kormány szereplői is a zéró tolerancia fenntartásáról beszélnek, és azt mondta, saját politikai közösségük is ezt kívánja képviselni.
Felidézte azt a rövid időszakot, amikor kormányzati feladatként foglalkozott az antiszemitizmus elleni fellépéssel. Ekkor kisebb, gyorsan megvalósítható programokat próbáltak ki. Kiemelte az UNICEF, a MAZSIHISZ és a Rabbiképző részvételével létrejött kampuszprogramot, amelyben nyugat-európai egyetemeken tanuló zsidó fiatalok beszéltek saját tapasztalataikról és arról, milyen eszközök működhetnek az egyetemi antiszemitizmussal szemben.
„A zsidó életet kell támogatnunk, erősítenünk” – fogalmazott. Úgy látja, az antiszemitizmus elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze az élő, sokszínű zsidó közösségek támogatása.
Magyarország és Izrael kapcsolatát pártpolitika fölé emelné
Bóka szerint az antiszemitizmus elleni politika hitelességéhez hozzátartozik Magyarország és Izrael stratégiai partnersége is. Kettős mércének tartaná, ha valaki Izrael állammal kapcsolatban kétértelmű politikát folytatna, miközben Európában az antiszemitizmus ellen lép fel.
A jelenlegi kormánnyal ezen a területen elképzelhetőnek tartja az együttműködést. „Ki lehet és ki is kell alakítani egy nemzeti minimumot” – mondta az antiszemitizmus elleni küzdelemről, a magyarországi zsidó közösségek támogatásáról és az izraeli kapcsolatról.
A 2028-as Maccabi Európa Játékok magyarországi megrendezésével kapcsolatban azt mondta, az előző kormány megtette a szükséges pénzügyi kötelezettségvállalást, és nincs tudomása arról, hogy az új kabinet visszalépett volna ettől. Magyarországnak és az európai zsidó közösségnek egyaránt érdekében állónak nevezte a rendezést.
A Sorsok Háza és a Rabbiképző jövője
A Sorsok Háza ügyében Bóka arra emlékeztetett, hogy az MTK vagyont és feladatot is kapott az intézménnyel kapcsolatban. Szerinte az évekig tartó bizonytalanság után ez lehetőséget adott volna arra, hogy a helyszín az emlékezés mellett az élő zsidó kultúrának is teret adjon. Korábbi megállapodásuk szerint minden fontos döntésbe bevonták volna a zsidó közösségek képviselőit, konszenzusra törekedve.
A beszélgetés végén az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem került szóba. Bóka felidézte, hogy az előző kormány teljes felújításra vállalt kötelezettséget, és előkészítő döntések is születtek. Nincs információja arról, hogy ezt a jelenlegi kormány visszavonta volna.
Az intézményt a magyar szellemi és kulturális élet egyik jelentős műhelyének nevezte. Szerinte történelmi adósság, hogy az egyetem méltó körülmények között működhessen tovább, és legalább újabb százötven évre biztos jövőt kapjon.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
