„Ha Izrael beszáll, kezelhetetlenné válik”: Hormuz, Irán és az antiszemitizmus új hulláma
A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Gadó Jánossal, a Szombat folyóirat szerkesztőjével és Fináli Gábor rabbival beszélgetett a Hormuzi-szoros körüli újabb háborús fordulatról, Irán és Amerika játszmájáról, az izraeli választások lehetséges következményeiről, valamint arról, miért válik világszerte egyre könnyebben politikai bűnbakká Izrael és a zsidóság.
Hormuz: lezárás kívülről és belülről
A műsor a Hormuzi-szoros körüli eszkalációval indult. Seres Attila úgy vezette fel a témát, hogy a korábbi amerikai–iráni egyeztetés inkább szándéknyilatkozatnak tűnt, amely most összeomlott: Irán civil hajókat támadott, Amerika bombázni kezdett, majd Irán lezárta a szorost.
Fináli Gábor szerint a lezárás kölcsönös logikában működik: belülről Irán akadályozza a hajózást, kívülről Amerika zárhatja el azokat az útvonalakat, amelyek Irán partnerei számára lennének fontosak. A kirobbantó esemény egy olyan civil hajó megtámadása volt, amelynek nem volt iráni engedélye.
A rabbi tágabb mintázatot látott a folyamatban. Felidézte Szulejmáni likvidálását és tárgyalási helyzetekben végrehajtott támadásokat is, majd arról beszélt, hogy a tűzszünetek és tárgyalások sokszor az újabb felkészülés eszközeivé válnak.
Trump, olajár és hideg számítás
Seres Attila külön figyelmet szentelt az olajárnak. Szerinte feltűnő, hogy a pánikhírek ellenére az ár nem szabadult el teljesen, inkább sávok között mozog. Felvetette, hogy Donald Trumpnak akár cinikus érdeke is lehet az olajpiaci bizonytalanság: a békehírek és háborús fenyegetések váltogatása éppen az amerikai olajexport és a hozzá közel álló üzleti körök érdekeit szolgálhatja.
Fináli Gábor ezt nem tartotta túlzásnak. Úgy vélte, a gazdasági érdek és a nagyhatalmi szerepjáték egyszerre van jelen, miközben a Közel-Kelet konfliktusait gyakran távolabbi hatalmak is saját játszmáikhoz használják. Szerinte az iszlám radikalizmus, a dzsihádista mozgalmak és a helyi fegyveres csoportok mögött sokszor nagyhatalmi érdekek húzódnak.
Gadó János visszavezette a kérdést az amerikai belpolitikához. Trump számára kulcsfontosságú, hogy az időközi választások előtt az olajár ne emelkedjen túl magasra, mert az amerikai választó a benzinkútnál is politikai következtetéseket von le. A konfliktus tehát katonai, gazdasági és választási ügy egyszerre.
Izrael távol tartása: racionális amerikai érdek
A beszélgetés egyik hangsúlyos pontja az volt, hogy Trump jelenleg igyekszik távol tartani Izraelt a nyílt konfliktustól. Gadó János ezt racionális amerikai döntésnek nevezte. Szerinte ha Izrael beszállna, az iráni háború más minőséget kapna, mert Izrael számára Irán nem olajpiaci vagy regionális befolyási kérdés, hanem egzisztenciális fenyegetés.
„Ha Izrael bekapcsolódik, akkor a konfliktus elvadul és kezelhetetlenné válik” – fogalmazott Gadó. Amerika számára addig kezelhetőbb a helyzet, amíg lehet adagolni a nyomást: egyik nap tárgyalni, másik nap fenyegetni, majd újra visszavenni a tempóból. Izrael belépésével ez a ritmus könnyen felborulhatna.
Seres Attila megjegyezte: Izrael ezzel együtt érdekelt Irán katonai, rakéta- és nukleáris potenciáljának gyengítésében. A kérdés így az, meddig tartható fenn az amerikai kontroll egy olyan konfliktusban, amelyben Izrael élet-halál dimenzióban gondolkodik.
Gadi Eisenkot és az izraeli választási daráló
Az adás második nagy blokkja az izraeli választásokkal foglalkozott. Október 27-re írták ki a parlamenti választást, ami azért is figyelemre méltó, mert hosszú idő után először tarthatják meg a voksolást a törvény szerinti időpontban.
Seres Attila Gadi Eisenkot felemelkedését emelte ki. A volt vezérkari főnök új pártja, a Jasár a friss mérések szerint megelőzheti Netanjahut, miközben Naftali Bennett a vártnál gyengébben szerepel. Gadó János szerint Eisenkot illeszkedik abba az izraeli hagyományba, amelyben sikeres katonai vezetők politikai pályára lépnek. A közvélemény tiszta, egyenes embereket lát bennük, akik még nem merültek el a pártpolitikai alkukban.
Fináli Gábor árnyalta ezt a képet. Felidézte Eisenkot katonai doktrínájának kritikáit, a hadsereg létszámának leépítését és azt, hogy az október 7-e előtti biztonsági gondolkodásban sokan az ő felelősségét is emlegetik. Ugyanakkor személyes áldozata is hatalmas: fia Gázában halt meg, így gyászoló apaként is jelen van az izraeli közéletben.
Arab pártok, haredi tömb és Netanjahu túlélési rendszere
Eisenkot esetleges kormányzása az arab pártok szerepét is újra előhozza. Netanjahu oldaláról máris megjelent az a vád, hogy aki Eisenkotra szavaz, az Ahmed Tibi és az arab politikai részvétel előtt nyit ajtót. Seres Attila magyar párhuzammal érzékeltette a kampánylogikát: könnyen elképzelhető az „Eisenkot egyenlő Tibi” típusú üzenet.
Gadó János szerint az izraeli politikában ma kevésbé a klasszikus jobb–bal megosztottság dönt, inkább a Netanjahu-párti és Netanjahu-ellenes tábor. A nagykoalíciót személyes sérelmek és korábbi politikai megégetések nehezítik.
Fináli Gábor hozzátette, hogy a vallásos haredi tömb önálló erőként működik. Nem feltétlenül Netanjahu-párti vagy Netanjahu-ellenes, hanem ahhoz húz, aki jobban megőrzi autonómiáját, finanszírozását és katonai szolgálat alóli mentességét. Ebben Netanjahu hosszú ideje megbízhatóbb partnernek bizonyult számukra.
Antiszemitizmus: minden út a zsidókhoz vezet?
A záró téma Bernard-Henri Lévy gondolatai nyomán az antiszemitizmus világméretű erősödése volt. Seres Attila azt idézte, hogy ma már alig van biztonságos menedék a zsidók számára: Izraelt több irányból fenyegetik, Amerikában és Európában nő az antiszemitizmus, a globális Délben pedig szintén romlik a helyzet.
Gadó János Sulamith Volkov kutatására utalva magyarázta a jelenséget. Eszerint a vilmosi Németországban már megjelent az a minta, hogy a társadalom összes problémáját kapcsolatba lehetett hozni a zsidókkal. Ma hasonló mechanizmust lát: különböző politikai mozgalmak, akár egymással ellentétes oldalon állók is Izraelt és a cionizmust teszik meg közös ellenségnek.
Fináli Gábor történelmi példákkal egészítette ki ezt. Szerinte a zsidóság sokszor a sikerének lett az áldozata: ha az uralkodó rétegekhez kapcsolódott, a lázadó tömegek ellene fordultak; ha forradalmi mozgalmakhoz kötődött, később azok bukásának terhét is rávetítették. Szerinte historikus távlatban olyan mintázat bontakozik ki, mely szerint akár felfelé, akár lefelé köt szövetséget a zsidóság, a végén mégis rajta csattan az ostor.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
