„Nem biztos, hogy az idő még Kínának dolgozik” – Tajvan, Hszi Csin-ping és a magyar–kínai lavírozás
A Heti TV Külpolitikai Kitekintő című műsorában Dr. Gyarmati István ezúttal Matura Tamással és Breuer-Zehevi Ádámmal beszélgetett Kína jelenlegi helyzetéről. A műsor középpontjában négy nagy kérdés állt: túl van-e Kína hatalma csúcspontján, megingott-e Hszi Csin-ping pozíciója, mi történhet Tajvannal, és milyen irányt vehet a magyar–kínai viszony. A válaszokból egy óvatos, de feszült kép rajzolódott ki: Kína lassulhat, de ettől még nem válik veszélytelenné.
Gazdasági csúcs után geopolitikai kockázat
Matura Tamás szerint érdemes különválasztani Kína gazdasági és geopolitikai helyzetét. A nyugati elemzésekben 2020–2021 óta gyakran jelenik meg az a gondolat, hogy Kína elérte hatalma zenitjét, és innentől lassabb növekedés vagy stagnálás következhet. Matura szerint gazdasági értelemben ez elképzelhető, de ez nem jelenti azt, hogy Kína geopolitikai képességei is tetőztek volna.
„Lehet, hogy Kína gazdaságilag elért egy relatív küszöböt”, de közben tovább növelheti katonai, geopolitikai és erőkivetítő képességeit. A veszély éppen abból fakadhat, ha a kínai vezetés úgy érzi: már nem a jövő dolgozik neki. Amíg egy felemelkedő hatalom biztos a hosszú távú erősödésében, addig hajlamos kivárni. Ha ez a bizonyosság meginog, instabilabbá válhat a helyzet.
Breuer-Zehevi Ádám óvatosabban fogalmazott: szerinte nem biztos, hogy Kína valóban túl van a csúcson. A kínai vezetés rugalmasan próbál alkalmazkodni, Sanghajt pénzügyi központtá fejlesztené, a jüan nemzetközi szerepét erősítené, és a dollárfüggőség csökkentésén dolgozik.
Hszi Csin-ping még nem látszik sebezhetőnek
A beszélgetés második nagy kérdése Hszi Csin-ping hatalmára vonatkozott. Breuer-Zehevi szerint jelenleg nem látszik olyan politikai erő, amely leválthatná őt. A párton belüli tisztogatások után „nem nagyon van kit a helyére tenni”, így várhatóan újraválasztják a következő pártkongresszuson is.
Matura Tamás a katonai vezetés lecserélését tartotta az egyik legérdekesebb jelenségnek. Hszi Csin-ping többször is átalakította a Központi Katonai Bizottságot, ráadásul olyanokat is eltávolított, akiket korábban ő emelt fel. A hivatalos magyarázat korrupcióellenes harcról szól, de a háttérben más is lehet: a kínai hadsereg körül fogyhatnak az igazán alkalmas, megbízható emberek.
A műsorban elhangzott: Kína utoljára 1979-ben vívott háborút Vietnam ellen, és ma már gyakorlatilag nincs olyan aktív katonai vezetői réteg, amely valódi harctéri tapasztalattal rendelkezne.
Kína hangosabb, de még nem mindig cselekszik
Gyarmati István felvetette, hogy Kína az utóbbi időben mintha rámenősebbé vált volna: erőteljesebben támogatja Oroszországot, jelen van Irán körül, és egyre inkább szabályalkotó szuperhatalomként szeretné láttatni magát.
Matura szerint ez egy hosszabb folyamat eredménye, amely már Hszi elődje idején elindult, például a Dél-kínai-tengeren zajló mesterséges szigetépítésekkel. Ugyanakkor Kína sok esetben még mindig inkább beszél, mint cselekszik. Oroszország támogatása az első olyan esetek közé tartozik, ahol már materiális segítség is látszik.
Breuer-Zehevi szerint Kína most inkább azt próbálja elhitetni a világgal, hogy a stabilitás záloga. Miközben az Egyesült Államok Grönlandról és stratégiai átrendeződésekről beszél, Peking a kiszámíthatóság képét akarja mutatni. Oroszország felé viszont egyértelműen fölényesebb pozícióból tárgyal: a Szibéria Ereje 2 gázvezeték ügyét például régóta húzza.
Tajvan: békés egyesülés aligha, invázió sem egyszerű
A tajvani kérdésnél Breuer-Zehevi Ádám szerint a békés egyesülésnek nincs komoly esélye. A tajvani ellenzék pekingi fogadtatásának nem tulajdonítana nagy jelentőséget. Tajvanon a Kuomintang sem akar valódi egyesülést Kínával, inkább a status quo fenntartásában érdekelt. Japán pedig biztosan nem nézné jó szemmel Tajvan és Kína közeledését.
A konföderációs megoldást mindkét rendszer természete miatt irreálisnak tartotta. A kínai politikai rendszer és a tajvani demokrácia nem illeszthető össze ilyen formában.
Matura Tamás szerint katonailag sem egyértelmű, hogy Kína képes lenne Tajvan elfoglalására. A kérdés szerinte nemcsak az, van-e elég ereje, hanem az is, elhiszi-e magáról, hogy van. Egy teljes invázióhoz legalább 600 ezer, de egyes becslések szerint akár 1,5 millió katonát kellene átdobni a Tajvani-szoroson, miközben Tajvan régóta „sündisznó stratégiát” követ: drónokkal, tengeri és légi autonóm eszközökkel, asszimmetrikus védelemmel készül.
Blokád, belső puccs vagy a „másnap” problémája
Matura szerint nagyobb esély lehet egy blokádra vagy „karanténra”, amelyet Kína rendvédelmi műveletként próbálna beállítani, mondván: Tajvan nem önálló állam, hanem kínai belügy. A nemzetközi jog szerint ez háborús cselekmény lenne, de Peking másképp érvelne.
Felmerült egy harmadik forgatókönyv is: belső destabilizáció, vezetők elrablása vagy különleges művelet, amely belülről próbálná megdönteni a tajvani demokráciát.
A legnagyobb kérdés azonban Matura szerint az, mi történik másnap. „Hogy tartunk meg egy 23 milliós szigetet, amelyik utál minket?” – fogalmazott. Tajvan hegyvidéki, erős identitású, demokratikus társadalom, ahol egy megszállás könnyen tartós ellenállásba torkollhatna.
Amerika és Japán nem maradna néma
Breuer-Zehevi szerint egy tajvani támadás azonnal megváltoztatná a világrendet. Tajvan a japán szigetlánc végpontjaként Tokió számára közvetlen biztonsági kérdés. A japán miniszterelnök világossá tette: egy kínai támadást Japán saját biztonságát érintő fenyegetésként értékelne.
Az Egyesült Államok számára Tajvan nemcsak stratégiai, hanem gazdasági kulcskérdés is a csipgyártás és a technológiai ellátási láncok miatt. Breuer-Zehevi szerint nem valószínű, hogy Washington vagy Tokió szó nélkül hagyna egy kínai akciót.
Magyarország: pragmatikus visszatérés az európai főáramhoz?
A beszélgetés végén a magyar–kínai viszony került elő. Matura Tamás szerint a magyar külpolitika fő prioritása jelenleg az uniós források ügye, és ebből Kína felé is következmények adódnak. Úgy látja, visszatérhet egy reálisabb, európai főáramhoz közelebb álló külpolitikai szemlélet.
A már meglévő nagy kínai beruházásokkal – például a Budapest–Belgrád vasúttal, a BYD-vel vagy a CATL-lel – számolni kell, de ezek nem egyoldalú függést jelentenek. A kínai fél is érdekelt abban, hogy beruházásai biztonságban legyenek.
Breuer-Zehevi szerint nem várható, hogy Kína valóban feloldja a Budapest–Belgrád vasút titkosítását. A kínai politikai kultúra nem arra épül, hogy külső nyomásra beszámoljon döntéseiről, és az arcvesztés sem férne bele.
A műsor végén Gyarmati István úgy fogalmazott: Kínáról biztosan lesz még miről beszélni. Ha javul a helyzet, azért, ha romlik, azért. Tajvan, Hszi Csin-ping jövője és a magyar–kínai viszony mind olyan kérdés, amelyre ma még csak jósolni lehet – de éppen ettől lett a világ egyszerre kockázatosabb és izgalmasabb.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
