„Örök és megbonthatatlan, csak nem annyira, mint régen” – Gyarmati István szerint átalakulóban van az amerikai–izraeli viszony
A Pirkadat június 29-i adásában Breuer Péter vendége Dr. Gyarmati István nagykövet, biztonságpolitikai szakértő volt. A beszélgetés az Egyesült Államok és Izrael kapcsolatának változásáról, az öböl menti amerikai stratégiai jelenlétről, a terrorizmus új formáiról, az amerikai belpolitikai erőviszonyokról és a közelgő izraeli választások lehetséges tétjeiről szólt. Gyarmati szerint nem az amerikai–izraeli szövetség megszűnéséről van szó, de a régi automatikus érdekazonosság már nem tekinthető magától értetődőnek.
Átalakuló stratégiai helyzet az Öböl térségében
Gyarmati István szerint az Öböl térségében alapvető stratégiai átrendeződés zajlik. Az Egyesült Államok pozíciói változnak; sokan gyengülésről beszélnek, de ő óvatosabban fogalmazott: ezt még látni kell.
Ami biztosan változik, az az amerikai katonai jelenlét értelmezése. Korábban axiómának számított, hogy amerikai csapatok állomásoznak a térség egyes országaiban, méghozzá szárazföldi bázisokon. Most viszont egyre világosabb, hogy ez a jelenlét nemcsak sérülékeny, hanem a következő időszakban talán nem is ugyanabban a formában lesz szükséges.
Ebben a folyamatban értékelődik át az amerikai–izraeli kapcsolat is.
Az örök barátság új határai
A műsorvezető kérdésére, hogy vége lehet-e egy örök barátságnak, Gyarmati úgy válaszolt: az amerikai–izraeli kapcsolat továbbra is rendkívül erős, de már nem olyan automatikus, mint korábban.
„Továbbra is örök és megbonthatatlan, csak nem annyira, mint régen” – fogalmazott.
Szerinte az amerikai érdekek, vagy legalábbis azok, amelyeket az amerikai elnök annak gondol, ma már nem feltétlenül esnek egybe Izrael érdekeivel. Ez új helyzetet teremt, különösen akkor, amikor mindkét ország élén erős, sajátos politikai karakter áll.
Netanjahu és Trump: két eltérő vezetői logika
Gyarmati nem akarta egy lapon kezelni Benjamin Netanjahut és Donald Trumpot, de mindkettőjüket sajátos vezetőként írta le. Netanjahu esetében azt emelte ki: sok mindent lehet vitatni abban, amit tesz, de egy alapvető értéke van, mégpedig az, hogy Izrael állam biztonságát mindenek fölé helyezi.
A kérdés szerinte az, hogyan érvényesíti ezt a szempontot. Trumpnál más a helyzet: nála nehezebb állandó, következetes véleményt találni, mert gyakran változtatja álláspontját.
Ez a változékonyság nemcsak Izrael, hanem az amerikai döntéshozatali rendszer számára is kihívás.
Entebbe emléke és a terrorizmus átalakulása
Breuer Péter felidézte az entebbei túszmentő akciót, amikor izraeli és más utasokat ejtettek túszul, majd izraeli katonai művelettel mentették ki őket. A műsorvezető arra utalt: a repülőgép-eltérítések mintha kimentek volna a divatból.
Gyarmati szerint ez valóban így van, de nem azért, mert a terrorizmus eltűnt. A repülőgép-eltérítés ma már szinte kilátástalan vállalkozás, különösen olyan légitársaságoknál, amelyek nagyon magas biztonsági szintet tartanak.
Az izraeli El Al gépein például olyan biztonsági rendszerek vannak, amelyek egy harci repülőgép védelmi logikáját idézik, és jól képzett légi biztonsági emberek is utaznak a járatokon.
Kevesebb hagyományos terror, új módszerek
Gyarmati szerint a hagyományos terrorcselekmények sokkal nehezebbé váltak, ezért a terroristák új módszereket keresnek. Óvatosan fogalmazva még azt is hozzátette: mintha csökkenne a klasszikus terrortámadások száma.
Ez azonban nem jelenti a veszély megszűnését. A terrorizmus képe megváltozott. A proxyk, rakétatámadások, civil települések elleni csapások és államok által támogatott erőszakszervezetek új helyzetet teremtenek.
Amikor például Izrael civil falvait rakétázzák, az Gyarmati szerint egyértelműen terrorcselekmény, csak más formában, mint egy repülőgép eltérítése.
Irán proxyjai és a terror új arca
A beszélgetésben szóba kerültek az iráni proxyk is. Gyarmati szerint a név változhat, de a lényeg hasonló: olyan erőszakról van szó, amely civil célpontokat is érint, és politikai nyomásgyakorlásra szolgál.
A különbség az, hogy a régi látványos terrorakciók helyett ma sokszor rakéták, drónok, fegyveres csoportok és regionális hálózatok működnek. A biztonsági rendszerek fejlődése megnehezítette a régi típusú támadásokat, de a támadók is alkalmazkodtak.
Gyarmati szerint ez gyakori jelenség: az ember megold egy problémát, és közben keletkezik két új.
Washingtonban több hang szól egyszerre
Breuer Péter felvetette, hogy Henry Kissinger idején az amerikai külügyminiszter és az elnök mintha egy irányba haladt volna, ma viszont az elnök, az alelnök és a külügyminiszter álláspontja között nagyobb eltérés látszik.
Gyarmati szerint nézeteltérések mindig voltak az amerikai politikán belül, csak korábban ezeket inkább zárt ajtók mögött, például a Nemzetbiztonsági Tanácsban rendezték. Kissinger és Nixon sem értettek mindig egyet, de a végén együtt léptek fel.
Ma mindez sokkal láthatóbb. Ebben szerepe van Trump személyiségének is, amelyből nehéz következetes vonalat kiolvasni. Gyarmati hasonlata szerint a sok irányba mozgó pontból utólag ki lehet rajzolni egy egyenest, de a kilengések nagyok.
Rubio, Vance és az elnöki ambíció
Gyarmati szerint az amerikai külügyminiszter egyre inkább egyenrangú szereplővé válik a külpolitikai vitákban. Marco Rubio jelenléte szerinte reményt keltő, de az amerikai politikát nemcsak a stratégiai érdekek, hanem a jövőbeli elnöki ambíciók is alakítják.
J. D. Vance és Rubio is elnök szeretne lenni a következő ciklusban, ezért nekik azt is mérlegelniük kell, mennyire azonosuljanak Trumppal, és mikor érdemes elhatárolódniuk tőle.
Gyarmati szerint az időközi választások után lehet majd jobban látni, hogy Trump támogatása politikai előny vagy teher lesz-e számukra.
Izraelben a biztonság dönthet
A közelgő izraeli választások kapcsán Gyarmati úgy látja, az izraeli választó elsősorban nem Trump megszólalásait figyeli. Szerinte az izraeli választó autonóm, és leginkább azt mérlegeli, kiben bízik jobban Izrael biztonságának szavatolásában.
Az amerikai elnökkel való bánásmód persze fontos, mert Izraelnek továbbra is szüksége van az amerikai kapcsolatra. De a választás belső logikáját elsősorban az határozza meg, ki képes biztonságot nyújtani.
A második nagy kérdés az izraeli belpolitikai problémák kezelése. Netanjahu nagyon megosztó személyiség, míg Naftali Bennettről azt gondolják, kevésbé megosztó, de ezt egy újabb kampány és kormányzati helyzet majd próbára teheti.
Netanjahu amerikai támogatás nélküli álma
Szóba került Netanjahu egyik nyilatkozata is, miszerint három éven belül szeretné megszüntetni az amerikai pénzügyi katonai támogatást Izraelnek. Gyarmati ezt nehezen érthető gondolatnak nevezte.
Szerinte Izrael biztonsága továbbra is erősen kapcsolódik az Egyesült Államokhoz. Ha Netanjahu ezzel gazdasági vagy politikai önállóságot akar hangsúlyozni, annak lehet belpolitikai üzenete, de stratégiai szempontból kockázatosnak tűnik.
Az arab pártok szerepe Izraelben
Breuer Péter arra is rákérdezett, milyen esélyük van az izraeli arab pártoknak arra, hogy sikeresen szerepeljenek és tényezővé váljanak. Gyarmati szerint az arab pártoknak stabil szavazóbázisuk van, de zsidó szavazókat csak nagyon korlátozottan tudnak megszólítani.
A fő kérdés az, hogy mennyire tudják mozgósítani az arab választókat. Az, hogy tényezővé válnak-e, nagyobb részben nem rajtuk múlik, hanem azon, hogyan alakulnak a zsidó pártok közötti erőviszonyok.
Ha a zsidó pártok között szoros az eredmény, akkor az arab pártok parlamenti súlya megnőhet.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
