„A helyi rendész legyen egyenértékű a rendőrrel” – Lattmann Tamás szerint ehhez teljes rendszert kellene átalakítani
A Pirkadat szeptember 24-i adásában Breuer Péter dr. Lattmann Tamás nemzetközi jogásszal, egyetemi docenssel beszélgetett a fővárosi rendészek jogköreinek bővítéséről, a rendőrség és a helyi rendészet történeti modelljeiről, a Terror Háza körüli vitáról és az uniós források felszabadításának bonyolult rendszeréről. Lattmann szerint a közterület-felügyelők nagyobb hatásköre elméletileg indokolható, ehhez azonban megfelelő képzésre, jogi felhatalmazásra és hosszú átmenetre lenne szükség.
A rendészetet egy nagyobb rendszer részeként kellene kezelni
Lattmann szerint nem az az első kérdés, milyen új jogosítványokat kapjanak a fővárosi rendészek, hanem az, milyen szerepet szánunk nekik a teljes rendfenntartási rendszerben.
Nemzetközi példák alapján sok országban a helyi rendfenntartás szorosan kapcsolódik az önkormányzatokhoz.
„Elméletben én azt válaszolom, hogy a helyi rendész legyen egyenértékű a rendőrrel.”
Hozzátette: ezt csak akkor tartaná működőképesnek, ha a képzés, a felszerelés, a jogi háttér és a szolgálati szabályok is ehhez igazodnak.
Egyenruhához megfelelő viselkedés is kell
Lattmann szerint nem mellékes az sem, hogyan viselkedik egy rendész az állampolgárral.
A rendőrségnél és a honvédségnél pontos szolgálati protokollok szabályozzák az eljárást és még a megszólítás módját is.
„Nagyon fontos, hogy megfelelő módon felkészítést kapjon mindenki, aki egy adott szervezet egyenruháját fölveszi.”
Úgy véli, egyetlen rosszul viselkedő munkatárs könnyen az egész szervezet megítélését ronthatja.
A magyar rendőrség történeti modelljét is újragondolná
A jogász szerint a mai magyar rendőrség erősen központosított modellje történeti örökség.
A klasszikus rendőrségi rendszerben szerinte nagyobb szerep jutott a helyi irányításnak, míg a csendőrség központilag szervezett fegyveres testület volt.
Úgy látja, a helyi rendészet megerősítése ezért részben visszatérést jelenthetne egy decentralizáltabb modellhez.
A hatáskörbővítés nem történhet egyik napról a másikra
Lattmann hangsúlyozta, hogy egy ilyen változtatás hosszú folyamat lenne.
Az új jogosítványok mellett a polgároknak is meg kellene szokniuk az átalakult rendszert.
Szerinte demokratikus jogállamban nem lehet abból kiindulni, hogy az állampolgárnak egyszerűen el kell viselnie az új rendészeti gyakorlatot.
A jogosítványokat pontos jogi korlátok közé kell helyezni.
A Terror Háza néhány napos vizsgálata szerinte kevés
A beszélgetés második témája a Terror Háza ideiglenes bezárása és gyors újranyitása volt.
Lattmann szerint négy nap alatt komoly jogi vagy pénzügyi átvilágítást nem lehet elvégezni.
„Szerintem nem.”
Ugyanakkor arra elegendő lehetett az idő, hogy dokumentumokat gyűjtsenek be, amelyeket később részletesebben elemezhetnek.
A vita szerinte régebbi, mint a mostani bezárás
Lattmann úgy látja, a Terror Háza szakmai és politikai megítélése már a megnyitása óta vitatott.
Személyes véleménye szerint más kelet-európai, hasonló témájú múzeumokkal összehasonlítva a budapesti intézmény politikai töltete jóval erősebben érzékelhető.
A látogatói élményt és a modern kiállítási eszközök használatát ugyanakkor pozitívumnak tartja.
A szakmai vitát nem politikusoknak kellene eldönteniük
Lattmann hangsúlyozta, hogy nem történészként vagy muzeológusként kíván ítéletet mondani.
Arra viszont emlékeztetett, hogy az intézmény koncepcióját komoly szakmai kritikák érték.
Szerinte szerencsésebb lenne, ha az ilyen kérdéseket szakmai közegben rendeznék, és nem közvetlen politikai beavatkozással.
Az uniós pénzekről túl egyszerű üzenetek születtek
A beszélgetés harmadik nagy témája az volt, érkezett-e már pénz Magyarországra az új kormány hivatalba lépése után.
Lattmann szerint a „hazahozzuk az uniós pénzeket” típusú politikai kommunikáció eleve félrevezető volt.
Az uniós források ugyanis különböző jogi eljárások, programok és intézményi döntések alapján szabadulnak fel.
„Ez nem így működik.”
Külön kell választani a Bizottság és a Tanács által felfüggesztett pénzeket
Lattmann elmagyarázta, hogy voltak olyan források, amelyeket az Európai Bizottság függesztett fel, és olyanok is, amelyekről a tagállami kormányokat képviselő Tanács döntött.
A két eset eltérő jogalapon működik.
A Bizottság a saját döntése alapján zárolt pénzeknél önállóbban tud változtatni, a Tanács által visszatartott összegekhez viszont új tagállami döntés kell.
A következő lépés 4,2 milliárd eurót érinthet
Lattmann szerint a Bizottság most arra készül, hogy javasolja a Tanácsnak további, mintegy 4,2 milliárd euró felszabadítását.
Hangsúlyozta azonban, hogy ettől még nem jelenik meg egyszerre ez az összeg Magyarország számláján.
A pénzek konkrét programokhoz, beruházásokhoz és elszámolásokhoz kapcsolódnak.
A napi bírság teljesen külön ügy
Az Európai Bíróság döntése alapján fizetendő bírságot Lattmann külön történetnek nevezte.
Elmondása szerint az Európai Bizottság korábban azt közölte, hogy már mintegy 920 millió eurót levont más magyar forrásokból.
Szerinte ezt a kérdést jogilag nem lehet egyszerűen összekeverni a felfüggesztett támogatásokkal.
A következő uniós költségvetésben jöhet politikai megoldás
Lattmann elképzelhetőnek tartja, hogy a következő hétéves uniós költségvetési tárgyalások során valamilyen jóváírásos konstrukcióval rendezhetik a fennmaradó vitás összegek egy részét.
Ez azonban jelenleg csak egy lehetséges politikai megoldás.
Szerinte a következő költségvetési vita amúgy is alapvető kérdéseket vet majd fel arról, mire és milyen feltételekkel adjon támogatást az Európai Unió.
Még az is kérdés, hasznos-e a támogatási rendszer
Lattmann arra is felhívta a figyelmet, hogy a szakirodalomban léteznek olyan álláspontok, amelyek szerint az uniós támogatási rendszer bizonyos formái több kárt okozhatnak, mint hasznot.
Ezek mögött főként az az érv áll, hogy a tagállami politikusok hajlamosak látványos, rövid távon politikailag hasznos projektekre költeni a forrásokat.
Szerinte ez a vita a következő években egyre fontosabb lesz.
A rendészet és az uniós pénzek közös tanulsága: a rendszer számít
Lattmann mindkét nagy témánál ugyanoda jutott: az egyszerű politikai mondatok elfedik a részleteket.
A rendészek jogköreit sem lehet pusztán egyetlen törvénymódosítással megoldani, és az uniós támogatások sem egyetlen politikai döntéstől érkeznek meg.
Mindkét terület mögött összetett intézményi és jogi rendszer áll, amelynek átalakításához szerinte pontos szabályokra és hosszabb távú gondolkodásra van szükség.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
