„Olyan zenei élmény éri őket, ami utána felejthetetlen” – Kelemen Angelika a jazzről, táborokról és tanításról
A Pirkadat kulturális blokkjában Gayer Ferenc vendége Kelemen Angelika jazzénekesnő, zenekarvezető és pedagógus volt. A beszélgetés a nyári koncertektől és a 21 éve működő Kelemen Angelika Jazz formációtól indult, majd a bodajki jazztábor, a békéscsabai könnyűzenei tábor és az énektanítás személyesebb kérdései kerültek elő. A műsorban kirajzolódott, milyen szerepe lehet a táboroknak egy fiatal zenész életében, és hogyan lehet felelősen tanítani azokat is, akik nem feltétlenül színpadra készülnek.
Huszonegy éve saját zenekarral
Kelemen Angelika a Hang-Szín-Tér Művészeti Gimnáziumban tanít Bodajkon, ahol a tanév végén már a végzősök érettségiznek, a tanárok és diákok pedig a nyári szünetre készülnek. A tanítás mellett továbbra is aktív előadóként dolgozik: saját zenekara, a Kelemen Angelika Jazz már 21 éve működik.
A nyár változatosnak ígérkezik, bár a zenekar számára inkább az őszi klubidőszak jelent majd sűrűbb periódust. Egy biztos pontot azonban minden évben különösen várnak: a veszprémi Rosé, Rizling és Jazz Napokat, amely régóta kedves helyszín számukra.
Egy hét, amely egész évre nyomot hagy
A beszélgetés egyik fő témája a nyári zenei táborok jelentősége volt. Kelemen Angelika szerint ezek az egyhetes együttlétek különleges hatással vannak a fiatalokra. Nem egyszer látta, hogy egy tanítványa a tábor után egész évben arról beszélt, amit ott átélt.
„Olyan ingerek, olyan új ismeretségek, olyan zenei élmény éri őket abban a pár napban, ami tényleg utána így felejthetetlen” – fogalmazott. A táborok szerinte azért is fontosak, mert az iskola keretein kívül adnak erős zenei impulzust. A diákok találkoznak más intézményekből érkező fiatalokkal, például a Bartókból vagy Vácról, így a tábor nemcsak oktatási helyszín, hanem szakmai és emberi találkozópont is.
Bodajkon a jazz a közös nyelv
Kelemen Angelika nagyjából nyolc éve tanít a bodajki jazztáborban, amelyet Bágyi Balázs vezet és szervez. A tábor maga ennél jóval régebbi, a jazzoktatás egyik fontos nyári műhelye. Hétfőn indul a munka, szombat este pedig zárókoncerttel fejeződik be.
A rendszer feszes: délelőtt egyéni hangszeres órák vannak, délután zenekari gyakorlatok, este pedig jam sessionök és beszélgetések. A diákokat tudásszint szerint osztják zenekarokba, hogy mindenki a saját képességeihez mérten fejlődhessen. A tanárok is a kollégiumban laknak, így a tábor nemcsak órák sorozata, hanem közös zenei életforma egy héten át.
Élő kapcsolat tanárok és növendékek között
A bodajki tábor egyik ereje Kelemen Angelika szerint az, hogy a tanárok között valódi összetartás van, amit a gyerekek is éreznek. Ő maga különös helyzetben van, hiszen év közben ugyanebben az iskolában tanít, nyáron viszont tábori közegben tér vissza ugyanoda.
A tanári névsor is mutatja a tábor rangját: Bágyi Balázs dobot tanít, Rieger Attila és Möntör Máté gitárosokkal dolgoznak a növendékek, Kelemen Angelika Pocsai Krisztina énekesnővel foglalkozik az énekesekkel, Oláh Dezső zongorát tanít, Kisgél László pedig basszusgitárt. A lényeg szerinte az, hogy a fiatalok élvonalbeli muzsikusoktól tanulhatnak, akikre szakmailag is felnéznek.
Békéscsaba mellett rock, blues és pop
A jazz mellett Kelemen Angelika egy másik, Békéscsaba közelében, Kétegyházán működő zenei táborban is tanít. Ez nem kifejezetten jazzes közeg: eredetileg gitártáborként indult, majd fokozatosan bővült énekcsoporttal és más hangszeres képzésekkel. A bluesos-rockos vonal erős benne, de pop- és rockzenei irányok is jelen vannak.
Ebben a táborban csoportos énektanítás folyik, aminek Kelemen Angelika általában kevésbé híve, itt mégis működőképesnek tartja, mert az egész hét közös munkára épül. Arra törekszik, hogy ne egyszerre, „falka módjára” énekeljenek a résztvevők, hanem mindenki megmutathassa a saját hangját és fejlődését.
Fegyelmezett közeg, meghitt koncertek
A kétegyházi tábor más karakterű, mint a bodajki jazztábor. Kelemen Angelika szerint szigorúbb rend működik benne, de ezt a diákok természetesnek veszik. Gimnazisták, főiskolások és egyetemisták járnak oda, és senkinek nem okoz gondot, hogy este 11-kor le kell feküdni.
A tanári kar itt is erős: többek között Kőszegi Zsolt, Petruska András, Kölcsei Szabolcs és Borbély Tamás is a kollégák között van. Külön esemény a tanári koncert, amelyet idén ismét a kápolnában tarthatnak meg. Kelemen Angelika szerint ezek a koncertek meghitt, szép pillanatai a tábornak.
Az énektanítás nem mindig színpadi karrierről szól
A beszélgetés végén az otthoni magánénektanításról is szó esett. Kelemen Angelikához nagyon különböző tanítványok érkeznek: vannak, akik teljesen kezdőként szeretnének jazzt énekelni, másoknak már zenekaruk van, és konkrét színpadi feladatokhoz kérnek segítséget. Van olyan tanítványa is, aki tribute zenekarban énekel, és ott szeretne jobban teljesíteni.
Gayer Ferenc felvetésére Kelemen Angelika egyetértett azzal, hogy a hobbiszintű zenetanulás is fontos része lehet az ember kulturális életének. Nem kell mindenkiből előadóművésznek lennie. Van, aki egész életében arra vágyott, hogy éneket tanuljon, de nem akar színpadra állni; neki is értelmes, örömteli fejlődést adhat a tanulás.
Felelősség azokkal szemben is, akik nehezebben haladnak
A tanítás egyik legkényesebb kérdése is előkerült: mit lehet kezdeni azokkal, akikben kevésbé látszik a színpadi alkalmasság. Kelemen Angelika elmondta, magántanítványként olykor olyanokat is elvállal, akiket egy iskolai felvételin talán nem vennének fel, mert nagyon lassan lehetne velük előrejutni.
Ezt nem szakmai engedékenységnek, inkább emberi döntésnek tekinti. Fontosnak tartja, hogy ne csapja be a tanítványt. Ha azt érzi, hogy valaki nem színpadra való, nem biztatja hamis ígéretekkel, hanem más irányba próbálja terelni az útját. A beszélgetés így a jazz és a táborok mellett arról is szólt, hogy a jó pedagógus nemcsak hangot képez, hanem emberi helyzeteket is felelősen kezel.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
