„Minden településen lehet egy Grossman család” – Cserépfalun már a leszármazottak is együtt emlékeztek
M. Kende Péter vendége a Pirkadatban Tóth Péter volt, aki évek óta szervezi a cserépfalui holokauszt-emléksétát. A beszélgetés középpontjában az idei alkalom különleges pillanata állt: először vettek részt a megemlékezésen annak a Grossman családnak a leszármazottai, amelyet 1944-ben vittek el Cserépfaluról. A családból egy gyermek és egy szülő élte túl a deportálást, most pedig a túlélő gyermek lánya és unokái is eljöttek a faluba.
A séta, amely már nemcsak emlékezés, hanem találkozás is
Tóth Péter szerint az idei esemény „mérföldkőhöz” érkezett. Cserépfaluról 1944-ben mindössze két zsidó családot vittek el, köztük a Grossman családot. A mostani emléksétán hat leszármazott jelent meg, köztük két unoka is, akik saját készítésű egyenpólóban érkeztek.
A faluban egyre több helyi lakos is részt vesz az emlékezésben. Különösen fontos pillanat volt, amikor egy helyi unoka osztályképet hozott Liliről, a séta névadójáról. Tóth Péter elmondása szerint a gyerek a közösségi médiában követte a kutatást, majd megkérte a nagymamáját, nézzék meg, maradt-e valamilyen emlék a családi anyagok között. Így került elő az 1937–38 körüli osztálykép.
„Ez működik, hogyha azt látják, hogy ez nem egy ilyen ördögtől való dolog, hogy emlékezünk” – fogalmazott Tóth Péter.
Honnan jöttek, kik voltak, hol éltek
A Grossman család leszármazottai nemcsak részt vettek a sétán, hanem meg akarták ismerni azt a helyet is, ahonnan a családjuk származik. Elmentek ahhoz a házhoz is, amelyet annak idején a túlélőtől vásároltak meg, és beszélgettek a jelenlegi lakóval, Ilonka nénivel.
Tóth Péter szerint a családban erős az igény arra, hogy felkutassák és megértsék a gyökereiket. Ő maga inkább óvatosan fogalmazott arról, mennyire őrződött meg a magyar zsidó szellemiség a külföldön élő leszármazottakban, de a találkozásokból világosan érződött: fontos nekik, hogy tudják, honnan indult a család története.
Egy falu emlékezete nem magától ébred fel
M. Kende Péter arról kérdezte vendégét, hány hasonló kezdeményezésre lenne szükség az országban. Tóth Péter szerint sokra, de ezt nem lehet felülről kikényszeríteni. A cserépfalui történet is úgy indult, hogy ő maga harminc éve kötődik a faluhoz, de sokáig nem is tudta, milyen zsidó múltja volt a településnek.
A fordulópontot a holokauszt hetvenedik évfordulója jelentette. Akkor kezdett utánanézni annak, kik éltek ott, hova jártak zsinagógába, hol van a zsidó temető, és milyen történetek maradtak meg. Mint mondta, korábban erről alig esett szó.
A mostani részvétel szerinte azt mutatja, hogy a helyiekben is oldódhat az ellenérzés, a távolságtartás, és egyre inkább önmagában tudják nézni az emlékezés tárgyát, nem más történetekhez mérve.
Civilségből indult, és annak is kell maradnia
A kezdeményezés eddig nem kapott komolyabb országos szakmai vagy tudományos figyelmet. Tóth Péter elmondta, hogy helytörténeti kutatással jelentkezett már tudományos előadásra, de visszautasították. A környékbeli polgármesterek sem különösebben kapcsolódtak rá a témára.
Ennek ellenére nem panaszként beszélt erről. Szerinte a cserépfalui emlékséta ereje éppen abban áll, hogy civil kezdeményezésként működik. A mostani alkalmon harmincan vettek részt, ami egy olyan kis településen, ahol már nincs élő zsidó közösség, jelentős szám.
Tóth Péter hangsúlyozta: létrehoztak egy alapítványt is, amely ösztöndíjprogramokkal, helyi kezdeményezésekkel, a zsidó temető felújításával és új emlékhely kialakításával szeretné továbbvinni a munkát.
A nevek visszaírása az emlékezetbe
A munka nem áll meg Cserépfalunál. A dél-borsodi régióból 1944-ben 931 embert vittek a mezőkövesdi gettóba, közülük 870-en nem tértek vissza. Tóth Péter elmondta, hogy Mezőkövesden, az emlékmű hátoldalára szeretnék felírni az áldozatok neveit.
Az idei látogatásnak már most van folytatása: Bilád, az egyik unoka két Izraelről szóló könyvet ajándékozott a helyi könyvtárnak. Ezek bekerülnek a gyűjteménybe, és Tóth Péter tervei szerint külön programot is szerveznek köréjük.
Mindenütt lehet egy elfeledett családtörténet
A beszélgetés egyik fontos tanulsága az volt, hogy a cserépfalui történet nem egyedülálló. M. Kende Péter úgy fogalmazott: „mindenütt van Cserépfalu, mindenütt élt Grossman család”. Tóth Péter példája azt mutatja, hogy helyi levéltári kutatással, családi emlékekkel, szájhagyománnyal és kitartó civil munkával újra láthatóvá lehet tenni azokat, akikről évtizedekig nem beszéltek.
A következő, immár tizennegyedik emléksétát 2027. május 23-ára tervezik. Addig azonban Tóth Péter szerint még sok minden történhet: könyvbemutató, temetőfelújítás, emlékhely, névfelírás és újabb beszélgetések azokkal, akiknek fontos, hogy a helyi múlt ne maradjon néma.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
