„A város, ahol Superman születhetett volna” – így találhat új életet egy volt iparváros
A Pirkadat május 20-i adásában M. Kende Péter Tas Krisztiánnal, a Településfejlesztési Szövetség vezetőségi tagjával beszélgetett az egykori iparvárosok újrapozicionálásáról. A beszélgetés középpontjában Ajka állt: egy város, amelyet sokáig a bányászat, a timföldgyártás, az üveggyár és az ipari múlt határozott meg, ma pedig kulturális újrahasznosítással, barnamezős fejlesztésekkel és természetközeli városrehabilitációval keres új szerepet.
A „Piszkos 12” és az iparvárosok öröksége
Tas Krisztián egy urbanisztikai konferenciáról érkezett a stúdióba, amely a Magyar Urbanisztikai Társaság fiatal urbanistái és az Urbavis Kft. szervezésében zajló sorozat harmadik állomása volt. A konferenciasorozat a „Piszkos 12” iparvárosait járja körül: Salgótarján és Kazincbarcika után most Ajka került fókuszba.
A beszélgetés kiindulópontja az volt, hogy a szocialista nagyipar összeomlása után ezek a települések gyakran torzóként maradtak hátra, miközben továbbra is emberek lakják őket, és továbbra is szükségük van jövőképre. Ajka ebből a szempontból különösen érdekes példa: egyszerre volt bányászváros, timföldipari központ, üveggyártó helyszín, és az utóbbi évtizedek egyik legsúlyosabb ipari-környezeti katasztrófájának térsége.
A bányászváros, amely nem ragadt bele a múltjába
Tas Krisztián egy különleges emléktárgyat is hozott a stúdióba: egy kis üvegcsét, benne az ajkai szénbányászat utolsó csilleszenéből származó darabbal. Mint elmondta, 2024-ig működött szénbányászat Ajkán, ami önmagában is mutatja, milyen erős bányászidentitás formálta a várost.
A vendég szerint az ilyen településeken a bányászmúlt nem pusztán ipartörténeti adat. A föld alatti munka sajátos közösségi kultúrát hozott létre: „Nagyon erős az összetartás, a szolidaritás a föld alatt is, és a föld felett is.” Ez az örökség ma is erőforrás lehet, mert megkönnyíti a közösségi alapú városfejlesztést és a kulturális programok köré szerveződő új identitásépítést.
A tervezett város előnyei: zöld terek és 15 perces logika
A beszélgetésben szóba került, hogy az egykori iparvárosok sokszor kedvezőtlen képként élnek a köztudatban, miközben városszerkezetükben komoly értékek rejtőznek. Tas Krisztián ezeket „tervezett városoknak” nevezte: az 1950-es, 1960-as években épült új városmagok sokszor szellős terekre, alacsonyabb tömbházakra, zöldfelületekre, játszóterekre és közeli szolgáltatásokra épültek.
A mai várostervezésben sokat emlegetett 15 perces város koncepciója bizonyos elemeiben már ezekben a településekben is jelen volt. Ajka esetében ez különösen fontos: az ipari terhelés csökkenésével a korábban szennyezettnek, porosnak, nehezen élhetőnek gondolt város ma sokkal kedvezőbb képet mutat.
Kriptongyárból digitális élményközpont
A beszélgetés legerősebb példája az ajkai kriptongyár újrahasznosítása volt. Tas Krisztián felidézte: Ajkán működött a világ első kriptongyára, amely Bródy Imre találmányához, a kriptongázzal töltött izzóhoz kapcsolódott. A fejlesztés világszabadalom lett, és hozzájárult a magyar izzógyártás nemzetközi hírnevéhez.
A gyár később az ajkai üveggyár része lett, majd 2019 körül bezárták, és bontásra ítélték. A városvezetés azonban úgy döntött, nem hagyja elveszni az ipari örökséget. A Veszprém–Balaton Európa Kulturális Fővárosa program keretében digitális élményközpontot hoztak létre az épületben.
Tas Krisztián szerint különösen figyelemre méltó, hogy egy 2200 négyzetméteres, rossz állapotú ipari épületet mindössze 175 millió forintból alakítottak át sokoldalúan használható, ipari hangulatú kulturális térré. A hely ma tudományos konferenciáknak, családi programoknak és kulturális eseményeknek is otthont ad.
Népességvesztés után új vonzerő kell
Ajka a rendszerváltás óta jelentős népességvesztést szenvedett el. Tas Krisztián szerint a város mintegy húsz százalékot veszített korábbi, közel 34 ezres lakosságából, ma körülbelül 26 ezren élnek ott. Ez a folyamat nem egyedi: a volt iparvárosok közös problémája, hogy a munkahelyek átalakulásával a fiatalok jelentős része máshol keres lehetőséget.
A vendég szerint a kulturális programoknak és az élhető városi környezetnek éppen ezért stratégiai jelentőségük van. Egy helyi kutatás is arra mutatott rá, hogy a fiatalok megtartásához nemcsak munkahelyekre, hanem kulturális és szabadidős kínálatra is szükség van.
Patakrehabilitáció és természetközeli városfejlesztés
A beszélgetés végén Ajka környezeti megújulása is szóba került. A városban több milliárd forintos patakrehabilitáció zajlik, amely természetközeli megoldásokkal próbálja helyreállítani a vízmegtartó funkciókat. Tas Krisztián kiemelte: nem betonozott, „szürke infrastruktúrás” fejlesztésről van szó, hanem a patak kanyarulatainak visszaállításáról, növényesítésről, faültetésről és a tájban tartott víz logikájáról.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
