„A turisták őket bámulják, mint valami csodabogarakat” – amikor a belváros már nem a budapestieké
Breuer Péter vendége ezúttal Olajos János volt, akivel a Pirkadatban a belvárosi turizmus árnyoldalairól beszélgettek. A téma nem elméleti: túlzsúfolt utcák, szabálytalan idegenvezetések, szétszedett kukák, visszaváltós palackokra vadászó csoportok és egyre feszültebb együttélés jellemzi Budapest legforgalmasabb részeit. A beszélgetés középpontjában az állt, hogyan lehetne visszaadni a várost azoknak is, akik nem látogatni, hanem élni akarnak benne.
Turisták mindenütt, szabályok alig
Olajos János szerint a belvárosban új jelenség ütötte fel a fejét: a szervezett, de sokszor ellenőrizetlen „free” idegenvezetés. Ahogy fogalmazott: „A belvárosban felütötte a fejét egyfajta új típusú idegenvezetés.” Ezek a séták papíron ingyenesek, a gyakorlatban azonban borravalóval végződnek, miközben a résztvevők csoportjai elállják a járdát, akadályozzák a gyalogosokat, és gyakran olyanok vezetik őket, akiknek jogosultsága sem egyértelmű.
A probléma nemcsak az, hogy ezek a csoportok zajosak és tömegesek, hanem az is, hogy a város működését zavarják. A bazilika környéke, a bulinegyed széle, az ötödik és a hatodik kerület határai ma már nem egyszerűen frekventált pontok, hanem állandóan terhelt közterületek.
A város, ahol a lakó már látványosság
A beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy a belvárosi lakók lassan saját otthonukban is idegennek érezhetik magukat. Olajos János szerint „a turisták ugye a látogatók az őket bámulják, mint valami csodabogarakat, holott ők a rendes hétköznapi életüket élik”. Ez a mondat pontosan leírja azt az élményt, amikor egy városrész elveszíti mindennapi jellegét, és díszletté válik a rövid távra érkezők számára.
A belvárosban élőknek közben ugyanúgy el kell jutniuk munkába, haza kell vinniük a bevásárlást, gyereket kell tolniuk babakocsiban, vagy egyszerűen csak át akarnak menni az utcán. Ezt azonban egyre gyakrabban nehezítik meg a hirtelen megálló csoportok, a járdát elfoglaló idegenvezetések és az állandó turisztikai nyüzsgés.
Kukák, patkányok, palackvadászok
A beszélgetés másik súlyos témája a hulladékhelyzet volt. Olajos János szerint a késő esti órákban különösen látványos, hogyan borul fel a rend: a vendéglátóhelyekből kikerülő hulladék, a szétszedett kukák és a visszaváltható palackokat kereső csoportok együtt alakítanak ki kaotikus állapotokat.
A probléma több szinten jelentkezik. Egyrészt a széthúzott szemét vonzza a madarakat és a rágcsálókat, másrészt a visszaváltós rendszer köré kialakuló gyülekezési pontok újabb konfliktusokat hoznak létre. Olajos János arról is beszélt, hogy bizonyos belvárosi üzletek körül estére valóságos gócpontok alakulnak ki, ahol egyszerre van jelen a zaj, a zsúfoltság és a közterületi rendetlenség.
Szabályozni kellene, de hogyan?
A megoldást nem egyetlen nagy beavatkozásban látta, hanem több kisebb, következetesen betartatott szabályban. Ilyen lehet az idegenvezetők azonosíthatósága, a csoportok mozgásának pontosabb szabályozása, vagy akár a visszaváltás időbeni korlátozása bizonyos helyeken. A cél az volna, hogy a turizmus ne megszűnjön, hanem civilizáltabb keretek közé kerüljön.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
