„Vallásilag nincs olyan, hogy reménytelen” – Oberlander Báruch a választásokról, az erőszakról és a jó szó erejéről
Az izraeli és az amerikai választásokról, a fiatalok indokolatlan erőszakáról és a megtérés lehetőségéről beszélgetett M. Kende Péter Oberlander Báruchhal, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbijával, a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetőjével a Pirkadat november 4-i adásában. A rabbi a híreket figyeli, de bizonyos szempontból kívülállóként: a nyugtalanító folyamatokra a legjobb válasznak a tanulást és a tanítást tartja, a mindennapokban pedig a jó szót, amely egy ember életét is megváltoztathatja.
Ahol minden politika helyi
A műsorvezető felvetette, hogy a közelmúltban két, a világ zsidóságát is érintő választás zajlott: Izraelben, valamint az Egyesült Államokban, ahol a félidős választásokat tartották. Oberlander felidézte, hogy édesapja, aki a holokauszt után került Amerikába, nagyon értékelte a szabadságot, és egyetlen választást sem hagyott ki. Úgy tartotta, ha a politikusok tudják, hogy a zsidók elmennek szavazni, akkor oda is kell figyelniük a véleményükre és az igényeikre.
Az amerikai rendszert a rabbi jól kiépítettnek tartja, mert nincs országos lista, minden politika helyi, így egy demokrata is képviselhet nagyon konzervatív nézeteket, ha a körzetében erre van igény. Országos listánál a kisembernek nincs hangja, elég az 51 százalékra figyelni. A félidős választáson, úgy tűnik, a demokraták kerekedtek felül, ami régi hagyomány, így kicsit mulatságosnak találja, ha most azt mondják, „megmondták Trumpnak”. Annak örül, hogy semmi sincs bebetonozva, és a politikusoknak jobban oda kell figyelniük az emberekre, még ha éppen az veszít is, akinek ő drukkol. M. Kende Péter megemlítette, hogy XIV. Leó pápa, amerikai állampolgárként, szintén szavazott; Oberlander szerint ehhez joga van.
Izraelben gyenge lábakon állhat a változás
Izraelben nagy esélyt lát a változásra, de az új kormány gyenge lábakon állna, mert nem jött össze egy erős, 61 mandátumos többség. Ahogy Izraelben mondják: „rak lo Bibi”, csak ne Netanjahu, és hogy egy ilyen kormány kibír-e négy évet, azt csak Isten tudja.
A műsorvezető szóba hozta, hogy több forrás szerint az amerikai elnök arról beszélt: jó lenne, ha Smotrich és Ben-Gvir pártja kimaradna a következő izraeli koalícióból. Oberlander fenntartással fogadta a hírt, mondván, talán aznap túl sokat tanult, és nem követte a híreket. Arra a kérdésre, kell-e aggódniuk a világ zsidóinak, úgy felelt: ha a jobboldalon vannak is veszélyes pártok, a baloldalon sokkal veszélyesebbek vannak, amelyek az ország zsidó jellegét tennék tönkre, egy koalícióban azonban egyik sem viheti keresztül a szándékait, ha a partnerei nem mennek bele. Példaként azt hozta fel, amikor egy szűk, szélsőséges réteg azt erőltette, hogy Peszáchkor kovászos kenyér legyen a kórházakban. Ennek semmi hagyománya és igénye nincs, és egy korábbi kormány végül ezen bukott meg, mert az egyik partner azt mondta: ebből elég.
Amerikában viszont egyre nagyobb a gyűlölet, és Oberlander szándékosan fogalmazott úgy, hogy a zsidókkal, nem pusztán Izraellel szemben. Erősödnek a nyíltan gyűlölködő hangok, az egyetemeken egyre veszélyesebb a helyzet. A kis Magyarországon ehhez képest jó a helyzet, ilyen hangok itt nincsenek.
„Nem szabad alulbecsülni a csőcseléket”
M. Kende Péter a fiatalok körében terjedő, indok nélküli erőszakról kérdezett: mi ilyenkor egy rabbi, egy polgármester vagy egy államfő feladata? Oberlander túlélő édesapját idézte, aki mindig azt mondta: „nem szabad alulbecsülni a csőcseléket”. A fegyverrel járkáló, tizennégy éves nyilasok a fiatalságnak csak néhány százalékát tették ki, mégis rettenetes kárt okoztak. A megelőzés kulcsa a nevelés, és már háromévesen kell figyelni azokra a gyerekekre, akik kilógnak a sorból, nem tizenöt évesen elkezdeni. Ha egy társadalom idáig jutott, az azt jelenti, hogy tíz-húsz évvel korábban nem végzett jó munkát.
Hogy egy jó szó mit tehet, arra egy New Jersey-i lubavicsi rabbi történetét mesélte el. Egy parkolóban három fiatal lépett oda hozzá, egyikük fegyvert fogott rá, és pénzt követelt. A rabbinak úgy tűnt, hogy a támadó zsidó, ezért megkérdezte tőle, rakott-e már ma tfilint. Nem rakott, mire felajánlotta, hogy rakjanak együtt; a fiatal eltette a fegyvert, és többé nem vette elő. Sokszor egy jó szó vagy egy mosoly is elég, mert van, akinek még soha senki nem mondta, hogy van esélye. A jó szó a tizenöt évesnek és az ötvenévesnek is jár, és az ember önmagának is mondhat ilyet a tükör előtt.
Tükör, remény, tesuvá
A műsorvezető figyelmeztetett, hogy a tükörben önmagunkat kell látni, nem azt, akit szeretnénk; ő is szívesen látná magát Kossuth-díjjal a kezében, tette hozzá tréfásan. A rabbi egyetértett: reálisan fel kell mérni, hol tart most az ember, de azt is látni kell, hová juthat el szorgalommal.
A legrosszabbnak azt tartja, ha valaki reménytelennek nevezi magát, mert annyi mindent elkövetett már. „Vallásilag nincs olyan, hogy reménytelen”, mert Isten kegyelmes. Maimonidészt idézte, aki szerint aki a halálos ágyán, tíz perccel a vége előtt tér meg, megtértként érkezik meg; a tesuvá minősége más fiatalon, de ez is érvényes. Arra a kérdésre, melyik megtérőt becsüli többre, azt felelte: komoly dolog, ha valaki ereje teljében, képesen a vétekre mégsem követi el újra, de az is nagy dolog, ha egy beteg ember megbánja tetteit, és Isten megbocsát neki. Ez is választás, tette hozzá, az embernek minden nap választania kell.
A Rebbe és a szavazás
A Lubavicsi Rebbe Oberlander szerint csak vallási összefüggésben szólt hozzá a közügyekhez. Felidézte a Ronald Reagannel folytatott levelezését, amelyben, ha jól emlékszik, azt dicsérte, hogy az állami iskolákban is legyen naponta egyperces csend egy néma imára; Reagan válaszolt is a levélre. Az izraeli választásokon a Rebbe egyetlen kivétellel soha nem mondta meg, kire kell szavazni, csak azt, hogy el kell menni, és a vallás és a zsidóság értékeit legjobban képviselő pártot kell választani. Egyszer az askenázi haredi pártra, az Agudat Jiszraélre kérte a szavazást.
A rabbi szerint aki nem megy el szavazni, lényegében átadja a szavazati jogát másoknak, akik nem kérdezik meg tőle, kire voksolnak. A műsorvezető felvetette, hogy a távolmaradás is lehet állásfoglalás, Oberlander azonban kitartott: a demokráciában azt számolják meg, ki hová szavazott, azt nem, ki nem szavazott.
Készülő könyvek, ügynökakták
A rabbi azon töri a fejét, melyik könyve jelenjen meg előbb: a Zsidó jog és etika negyedik vagy A rabbi válaszol nyolcadik kötete. Az egyik aktuális téma, amelyről írni fog, az ügynökakták ügye. Nem kell megvédeni azt, aki olyasmit tett, amit szégyell; a bosszúállást nem támogatja, de meg kell mutatni, mit tett az illető, és tudni kell, hogy a tetteknek következménye van.
M. Kende Péter elmondta, hogy aznap reggel meglepve olvasta: egy általa nagyra becsült, kilencvenéves fotóművész maga jelentette be, hogy valószínűleg rajta lesz a listán. Ő is a nyilvánosságra hozatal pártján áll, de a témának külön alkalmat szeretnének szentelni. Oberlander úgy látja, a legnagyobb meglepetések már ezen a héten kiderülnek.
