Nem rutinból kell teljesíteni a micvákat! Ki távó hetiszakasza – Darvas István rabbi

Ki távó hetiszakasza – Darvas István rabbi

 

Nem rutinból kell teljesíteni a micvákat!

 

 

 

Ki távó hetiszakaszát olvassuk a héten, azt, ami elsősorban a feddésekről és átkokról nevezetes. Most azonban nem ezekről tanítanék, hanem az indító mondataival, ami magában foglalja azt a vallomást, amit az ország elfoglalása után kellett tennie azoknak, akiknek a zsengékből kellett vinni az Örökkévaló elé. El kellett mondani ezt a vallomást, ami tartalmazott egy olyan mondatot is, ami így hangzik: Nem hágtam át a parancsolataidat, és nem is felejtettem el azokat.

A kommentárok joggal tették fel a kérdést, elképzelhető-e az, hogy valaki megtart egy parancsolatot, de elfeledkezik róla. Természetesen nem, de ahogy erre az utókor egyik jeles képviselője, Szefát Emet rámutatott, igenis van olyan, hogy valaki végrehajt egy micvát, mégis elfeledkezik róla. Abban az esetben, ha hiányzik a cselekedetem mögül a meggyőződés, azaz annak a biztos tudata, az ezen való elgondolkodás, hogy amikor valaki egy micvát hajt végre, akkor ezt az Örökkévaló parancsának teljesítése miatt teszi. Nem rutinból, nem azért, mert otthon ezt így látta, mert így tanulta, hanem azért, mert megpróbál minden egyes cselekedete mögött meg-megújulva folyamatosan, egy új gondolatot, új szándékot tenni. Persze ez a szándék annyiban régi, hogy az Örökkévaló felé teljesítjük ezeket a micvákat, de annyiban újnak kell lennie, hogy meg kell próbálni, ha nem is annyira minden cselekedetnél, de legalább időről időre, és ez legyen azért a leggyakoribb, megújulni a vallási parancsolatok teljesítésében.

Éppen a múlt héten olvastunk a mezőn felejtett kévékről, egy olyan parancsolatot, ami azt mondta, ha valaki a mezőn felejt egy kévét, ne menjen vissza érte, hanem hagyja azt a rászorulóknak. Vagyis úgy tűnik, nem minden esetben kell Isten parancsolatainak a teljesítéséhez egy mélyebb szándék, végiggondolás, hanem vannak olyan helyzetek, amikor rögtönözni kell, hogy Isten parancsolatát teljesíteni tudjuk.

A mi feladatunk az, hogy különbséget tudjunk tenni, mikor van szükség arra, hogy végiggondoljuk a cselekedeteinket, ez nem csak a micvák végrehajtásában, hanem a magánéletben is egy biztos támasz lehet és mikor van az, amikor egy új helyzet keletkezik, amihez alkalmazkodva kell valami olyat tennünk, ami micva vagy egyszerűen segítség a többi embernek, akik erre rászorulnak.