Napi Tóra, saharit
|
 |
|||
Pekudé hetiszakasz 2. kommentár, 5784. Ádár séni 1.
„Ezek a Szentély, a bizonyságtétel szentélyének (HaMiskán, Miskán háédut) elszámolásai…” (38:21). Szóval, Rav Jakov Mose Freiberg azt kezdte vizsgálni, hogy mi lehetett Mózes döntésének a hátterében, miért gondolta fontosnak, hogy precíz elszámolást adjon a beszolgáltatott nemesfémekről? A midrás (Smot rabba 51:6) szerint egyes „jószándékú” őseink azt gyanították, hogy Mózes az adományozott anyagok egy részét magának sajátította ki. Voltak, akik felfigyeltek Mose rábénu erőteljes külsőjére, és persze „tudták” a megoldást: „azért ennyire jóltáplált, mert a nép adományaiból komoly vagyonra tett szert”. Na, így érthető, hogy Mózes kénytelen volt részletes elszámolást készíteni a nemesfémekről, hogy megvédje jó hírnevét az ellene felhozott hamis vádakkal szemben. Miért kapcsolják össze bölcseink ezt a Szentélyek pusztulásával? Rav Freiberg szerint azért, mert érzékeltetni akarják, hogy a „lerombolás csírái” már a Hajlék elkészültekor, a Mózes elleni alaptalan gyanúsításokban látszanak. A Gemara (Joma 9b) a második Templom lerombolásának tragédiáját a zsidók közötti alaptalan gyűlöletnek (szinát hinám) tulajdonítja. A midrás szerint e bűn eredete az emberekről szóló pletykák és vádak terjesztésében keresendő. Akkor és úgy kezdődik, amikor úgy döntünk, hogy a legrosszabbat feltételezzük az emberekről, hiszen a gyűlölet abban gyökerezik, ahogyan a körülöttünk lévő embereket értékeljük, negatívan és gyanakodva tekintve rájuk, ahelyett, hogy kedvezően ítélnénk meg őket. Mózes igazán megérdemelte volna, hogy jószándékkal ítéljék meg, de mivel ezt ő sem érdemelte ki kortársaitól, azt kell feltételezzük, hogy az elmúlt évezredek során senki sem. Megérne egy kísérletet a jóindulat gyakorlása, hátha komoly hatása lenne.
Hodes tov, jó hónapot mindenkinek!
8.00: Saharit
