Mikéc hetiszakasz 3. kommentár, 5784. Kiszlév 29. – Hanuka 5. nap
“És történt két év múltán, Fáraó álmodott: íme, áll a folyam mellett” (41:1). Józsefnek csak annyi maradhatott meg ifjúkori emlékeiből, hogy igazat mondott testvérei viselt dolgairól apjuknak (37:2), de arra nem emlékezett, hogy a fiúknak nem csak az árulkodását kellett elviselniük, hanem azt is, hogy Jákob kivételezett vele, és mindezt tetézve, mindenfajta filter nélkül osztotta meg velük álmait, amelyek kizárólag arról szóltak, hogy a testvérei meghajolnak előtte. Két téves utat el kell kerülnünk: nem gondolhatjuk, hogy József megérdemelte az eladását, de nem fogadhatjuk el igaznak azt a kijelentését, miszerint „elloptak a héberek országából, és itt sem tettem semmit, hogy börtönbe vetettek engem”. Mert persze arról sem tehetett, hogy Potifárné rákívánt, de a Talmud bölcsei szerint az ominózus napon József azzal a szándékkal ment haza, hogy eleget tegyen az asszony vágyainak. Igaz ugyan, hogy a talmudi legenda folytatásból kiderül, az utolsó előtti pillanatban apja képe megjelent az ablakban, és ennek hatására nem végül nem történt semmi, de azt ki kell jelentsük, hogy az “itt sem tettem semmit” sóhaja erős túlzás. József életének kezdeti szakaszát úgy élte, hogy az őt ért bajokra igazságtalanságként tekintett, embertársaival kíméletlen volt, és korán megmutatkozó tehetségét sem tudta kiaknázni. Folyt. köv.
Hanuka számeáh! Szép napot és örömteli Hanukát mindenkinek!
8.00: Saharit
16.00: Minha-mááriv, Hanuka 6. gyertya
