Vájécé hetiszakasz 6. kommentár, 5784. Kiszlév 11.

Napi Tóra, hétvége Vájécé hetiszakasz 6. kommentár, 5784. Kiszlév 11.

Darvas István

Vájécé hetiszakasz 6. kommentár, 5784. Kiszlév 11.

“És felkelt Lábán kora reggel, megcsókolta fiait és lányait, és megáldotta őket, elment és visszatért Lábán helységébe” (32:1). Vajon a Tóra miért tartotta szükségesnek tájékoztatni arról, hogy az addig nem különösebben szimpatikus Lábán megáldotta lányait és unokáit? Szforno azt írja, hogy a Tóra igyekszik megtanítani: a szülő gyermekeiért mondott imája méltó rá, hogy meghallgatásra találjon „az áldást adó ember Isten képmására teremtettségéből fakadó ereje miatt”. A szülők képességeik legjavát adva teljes szívvel áldják meg gyermekeiket, talán erre utalnak bölcseink, amikor kijelentik, hogy ne becsüljük le laikus, alacsony társadalmi rangú személyek által mondott áldások értékét sem (Megilla 15a). Szforno tehát arról beszél, hogy bár Lábán alapvetően gonosz ember volt, őszinte imái mégis értékesek. Ő is Isten képmására lett teremtve, és így, mint minden ember, hatalmas spirituális potenciállal rendelkezett. A Misna (Ávot 4:3) figyelmeztet: „ne légy gúnyos senkivel… mert nincs olyan ember, akinek ne lenne egy pillanata…” Nagyra kell értékelnünk Lábán áldását, már csak azért is, hogy arra emlékezve megtanulhassuk embertársaink jó tulajdonságai felismerésének gyakorlatát. Bár sok csodálnivaló nem volt benne, a Tóra mégis fontosnak tartja felhívni figyelmünket egy pozitív cselekedetére, valami nemesre, amit tett, és ami az őszinte jóság mélyen benne lévő helyéről fakadt, hogy megtanítsa, ilyen hely minden emberben létezik, csak néha nagyon mélyen elrejtve.