„Az a legolcsóbb energia, amit nem használunk föl” – Nagy Richárd György szerint a Wekerle Plusz csak az első lépés lehet
A lakótelepek energetikai felújításáról, a Wekerle Plusz program korlátairól, a gázkazánok cseréjének hiányzó támogatásáról és a rendszerhasználati díj reformjáról beszélgetett M. Kende Péter Nagy Richárd Györggyel, a Demokratikus Koalíció óbudai önkormányzati képviselőjével a Pirkadat november 3-i adásában. A képviselő örül, hogy a panelházak szigetelésére és nyílászáróinak cseréjére végre lesz forrás, de úgy látja, a program léptéke messze elmarad attól, amire az országnak szüksége volna.
Békásmegyer és a panelházak
A műsorvezető előre felírta magának, hogy Békásmegyerről szeretne beszélgetni: a lakótelepen sok házra ráférne az energetikai felújítás, és arra volt kíváncsi, mire lesz forrás, és mit tud tenni az önkormányzat. Nagy Richárd György előbb két lépést hátralépett. A Wekerle Plusz program az uniós helyreállítási alapból, az RRF-ből és más európai uniós pénzekből megvalósuló energetikai programrész. Óbudán, a III. kerületben sok a lakótelep, és ezekre ráfér a felújítás, hiszen az utolsó lakótelepi felújítási program jó pár évvel ezelőtt volt; a műsorvezetővel egyetértve felidézte, hogy azt a 2010 utáni kormány állította le.
A Wekerle Plusz energetikai korszerűsítést támogat: nyílászárók cseréjét, szigetelést, radiátorokat és hozzájuk termosztátokat, vagyis mindazt, ami segít megtartani a meglévő energiát. „Az a legolcsóbb energia, amit nem használunk föl” – idézte a gyakran ismételt mondást. Óbudán több mint 63 ezer lakóingatlan van, és sokan laknak panelben; a felújításokról, szigetelésekről, nyílászárócseréről régóta sok szó esett, és most lesz is rá lehetőség.
Négy év, 120 ezer ingatlan
A képviselő mégis óvatosságra int. A mostani költségvetést a túlélés költségvetésének tartja, a Wekerle Plusz pedig szerinte egyelőre csak egy előirányzott tétel, amely első lépésnek sem biztos, hogy elegendő. A program négy év alatt 120 ezer ingatlannal számol, miközben Magyarországon mintegy 4,6 millió lakóingatlan van. Valami tehát elindul, de ennél jóval többre volna szükség.
A program a panelházakról, a társasházakról és a kádárkockákról szól. Utóbbiakból az egész országban rengeteg van, és általában fosszilis energiával, olajjal, gázzal, szénnel vagy fával fűtik őket.
Kimaradnak a gázkazánok
A legnagyobb tétel a képviselő szerint az a mintegy két és fél millió lakóingatlan, amelyet gázkazánnal fűtenek. A Wekerle Plusz éppen őket zárja ki: uniós előírás miatt nem támogatja a gázkazánok cseréjét. A szigetelés, az ablakcsere, a termosztátok és a radiátorszelepek benne vannak a programban, a kazáncserére azonban nem lehet felhasználni. Ezt óriási problémának nevezte, és úgy véli, a kormánynak lépnie kellene, mert erre sem a költségvetésben, sem a programban nincs megoldás.
Ha valaki tovább lépne, és hőszivattyúra cserélné régi, korszerűtlen fűtését, a teljes lakásban ki kellene cserélnie a radiátorokat és a csőrendszert. A mai rendszerek ugyanis alacsony előremenő hőmérsékleten működnek – egy kondenzációs kazán 50, egy hőszivattyú 30–35 fokon –, és ezt a régi radiátoros rendszerek nem bírják. A hőszivattyúk ráadásul villamos energiával működnek: ha hirtelen mindenhol rászabadítják a hálózatra a klímákat és a hőszivattyúkat, az a már most is gondokkal küzdő magyar villamoshálózatot tovább terheli. Érdekes volna tudni, számolt-e a kormány azzal, milyen hálózati fejlesztésekre lesz ehhez szükség.
Hová megy a rendszerhasználati díj?
A Demokratikus Koalíció egyik fontos követelése a rendszerhasználati díj megreformálása. M. Kende Péter felvetette, hogy előző nap Varjú Lászlóval is erről beszélgetett, és az jutott eszébe, hogy a díj csökkentése helyett talán egy az egyben egy olyan alapba lehetne fordítani, amelyből a felújításokat finanszírozzák, hiszen egyelőre nem tudni, eddig hová ment ez a pénz.
Nagy Richárd György jó ötletnek nevezte a felvetést. Elmondta, hogy a Demokratikus Koalíció mellett az Európai Unió is foglalkozik a rendszerhasználati díj reformjával, és az uniós intézményekben a következő hónapokban is napirenden lesz. Az indok ugyanaz: az ember megkapja a számlát, és nem érti, mit fizet, hiszen körülbelül 20 százaléka szól az energiáról, 80 százaléka pedig rendszerhasználati díj, amellyel nem tud mit kezdeni. Ezeknek a pénzeknek vissza kellene kerülniük a lakossághoz, vagy fejlesztések formájában láthatóvá kellene válniuk.
Példaként Mészáros Lőrinc cégét, az Opus Titászt hozta fel, amely szerinte a rendszerhasználati díj egyik nagy nyertese, és több tízmilliárdos nyereséget termel. A mérlegében ugyan szerepel egy beruházási sor, de ezt ki kellene bontani: ha a díjból sikeresen fejlesztenek, hogyan marad még mindig ekkora nyereség? A Demokratikus Koalíció ezért azt mondja, hogy egy olyan országban, ahol a lakosság mintegy tíz százaléka energiaszegénységben él, a díjat ebben a formában meg kell szüntetni, és a pénznek vissza kell kerülnie a lakossághoz.
A műsorvezető felvetésére, hogy az állam vehetné át ezeknek a pénzeknek a kezelését, a képviselő elmondta, hogy a díj összetételét háromévente felülvizsgálják, és jövőre lesz esedékes a következő, ezért éppen most aktuális a vita arról, milyen úton menjen tovább. A DK szívesen segít bármilyen ötlettel.
Mennyit tud hozzátenni Óbuda?
A beszélgetés végén M. Kende Péter arra kérdezett rá, hogy ha Óbuda száz forintot szerez energetikai felújításra a kormánytól vagy az uniótól, mennyit tud hozzátenni az önkormányzat. Nagy Richárd György türelmet kért, mert a költségvetést a parlament még nem szavazta meg. A III. kerületi önkormányzat már elkezdett számolni, mit tud hozzátenni, és a képviselő – a saját nevében szólva – nem hiszi, hogy a képviselő-testület vagy a polgármester ne támogatná a beruházásokat, hiszen erre vártak régóta.
Óvatosságát azzal indokolta, hogy a költségvetés olyan pénzekkel is számol, amelyeket az Európai Unió még nem hagyott jóvá: az uniós források sora – a mezőgazdasági támogatásoktól az RRF-ig – mintegy 2100 milliárd forint, amit előbb jóvá kellene hagyni. A 2,4 százalékos GDP-növekedés is erős vállalás szerinte, hiszen ehhez önmagában ez a pénzösszeg is hozzájárul. Abban bízik, hogy az új költségvetés nem az előző kormány gyakorlatát követi, és nem kell majd többször módosítani.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
