Toldot hetiszakasz 6. kommentár, 5784. Kiszlév 4.

Napi tóra,Toldot hetiszakasz 6. kommentár, 5784. Kiszlév 4.

Toldot hetiszakasz 6. kommentár, 5784. Kiszlév 4.

Talán megtapogat engem apám és akkor leszek szemeiben, mint valami ámító, és átkot, nem áldást hozok magamra (27:12). Az a tény, hogy Jákob álcázta magát, amikor Izsákkal találkozott, arról szól alapvetően, hogy anyja utasítására be akarta csapni apját. „Színjátéka” felidézheti azt az érzést is, amelyet már sokan tapasztaltak, hogy néha valaki másnak kell „álcázniuk” magukat a siker és az eredmény elérése érdekében. Ézsau személye, ebből adódóan az utánzása is előfeltétele lett Jákob áldásának, nem véletlen, hogy néha mi is azt érezzük, hogy másokat kell utánoznunk sikerre és boldogságra való törekvésünkben. A lublini Rav Cádok (vagy egy tanítványa) mondta: „Ahogy az embernek hinnie kell Istenben, úgy hinnie kell önmagában is…” Hinnünk kell saját egyedi lehetőségeinkben, hogy mindannyian értékesek vagyunk. Ha azt gondoljuk, hogy másokat kell lemásolnunk, valaki másnak kell lennünk, el kell rejtenünk valódi lényegünket, akkor az önmagunkba, egyediségünkbe, képességeinkbe vetett hit hiányát fejezzük ki. Az Istenbe vetett hitünknek magában kell foglalnia a bennünk rejlő különleges isteni szikrába vetett hitet is…”

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!