„Van három napunk, hogy megtanuljunk a víz alatt élni” – Izrael a választás előestéjén
Egy nappal az október 27-i izraeli parlamenti választás előtt A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Fináli Gábor rabbival, a Hunyadi téri zsinagóga vallási vezetőjével, Dr. Gyarmati István nagykövettel, a Heti TV biztonságpolitikai szakértőjével és M. Kende Péterrel, a Heti TV főmunkatársával latolgatta az esélyeket. Szóba került Netanjahu figyelmeztetése a nemzetközi szankciókra, a vezérkari főnök vonakodásáról szóló hír és Jichák Hercog budapesti látogatása is.
Az ellenzék vezet, a kormányalakítás nyitott
Seres Attila már az elején jelezte: olyan katarzisra, amilyen áprilisban Magyarországon volt, Izraelben aligha lehet számítani, mert ott nem két nagy tömb versenyez. Az utolsó közvélemény-kutatások az ellenzéki blokknak 52–56, Netanjahu táborának 48–50 mandátumot adnak, a többséghez 61 kell, az ultraortodoxok pedig azt az oldalt segítenék, amelyik többet kínál. A Polymarket október 25–26-i adatai szerint Gadi Eisenkot győzelmére 52, Netanjahuéra 28, Naftali Bennettére 16 százalék az esély. M. Kende Péter 65–55-ös ellenzéki győzelemre tippelt, elismerve, hogy ebben vágyvezérelt gondolkodás is van.
Fináli Gábor ismét óvott attól, hogy az angolszász fogadási szenvedélyt a zsidó szubkultúrára vetítsék: a szerencsejáték a háláchá szerint tilos, és Netanjahu holdudvarában sokan szavaznak, de nem fogadnak. A változásnak örülne, de sokat nem vár tőle, mert Izrael nem tud letérni arról a sínről, amelyen halad, és attól is tart, hogy Netanjahu a vereséget nem fogadná el, ahogy 2020-ban Amerikában történt. Seres a kormányalakítást tartotta igazi kérdésnek: Eisenkot hajlandó elfogadni az arab pártok külső támogatását, Netanjahunak viszont a vallásos és szélsőséges pártokkal sincs meg a többsége. Gyarmati István újabb választást sem zárt ki, hiszen biztonságpolitikában alig van különbség Netanjahu és Eisenkot között.
Mit remélnek a választók?
Fináli Gábor úgy látja, sokan azt várják, hogy egy új arc enyhíti a „toxikussá vált” Izraellel szembeni ellenszenvet, hiszen az ország már Európát, Amerikát, sőt az amerikai jobboldal jó részét is elveszítette. A másik tét az ultraortodoxok besorozása: most itt van a nagy baj, ők mégsem vonulnak be, és a többség türelme elfogyott. Ilyen erős kritikát a vallásos blokkal szemben a rabbi még nem hallott.
Seres Attila Netanjahu tévéinterjújára hivatkozott, amelyben a kormányfő arról beszélt, hogy fel kell készülni a nemzetközi banki szankciókra, és olyan gazdaságot kell építeni, amelyben a kriptovaluták pótolhatják a problémás kapcsolatokat. Közben 12 ország már szankcionálja a telepekről származó árukat, 2028-ban pedig lejár az amerikai segélyszerződés.
Kende erre egy régi viccel felelt: a világvége előtt az amerikai elnök elengedi az adósságokat, a szovjet pártfőtitkár kinyitja a raktárakat, az izraeli miniszterelnök pedig így szól: „Zsidók, van három napunk, hogy megtanuljunk a víz alatt élni.” A mai Izrael azonban nem akar víz alatt élni, utazni szeretne, a szankciókból nem kér, és Kende szerint az emberek egy idő után tudni fogják, kire kell haragudniuk. Seres ebben is az „orbanizáció” jelét látta: a magyar kampány végén is azzal riogattak, hogy az ellenzék győzelme háborút hoz.
Bennett, a titkos favorit
Gyarmati István Izrael számára a legjobb kimenetelnek Bennett miniszterelnökségét tartaná, Eisenkottal helyettesként vagy védelmi miniszterként. Eisenkot új arc, de aki ismeri, nem remél tőle mindenfélét; Bennett látóköre szélesebb, meg tudná szólítani a külföldet, és befelé is tudna beszélni az ország problémáiról. Trump támogatásától a nagykövet nem vár döntő hatást, bár Izraelben az amerikai elnök érthető okokból nem népszerűtlen.
Fináli Gábort viszont mindig megijesztette, ha valaki jobbról akarta előzni Netanjahut. Felidézte, hogy a milliós nézettségű youtuber rabbi, Joszef Mizrahi előásta Bennett anyjának betérési iratait, és ebből azt hozta ki, hogy a kipát viselő politikus a háláchá szerint nem zsidó; Bennett becsületsértésért perelt. Európában morbid volna, ha valaki azért perelne, mert zsidónak nevezték – jegyezték meg a beszélgetők.
A rabbi arra is figyelmeztetett, hogy az izraeli GDP nagyobbik részét 300–400 ezer, főként high-tech területen dolgozó ember termeli meg, és ők a legmobilabbak: ha a víz alatt kell élni, inkább a Szilícium-völgyet választják. Úgy látja, Izraelben is zajlik egyfajta „nagy lecserélés”, csak zsidó–zsidó viszonylatban: az államalapítók szakítottak a múlttal, most azonban a múlt éri utol és múlja felül őket számszerűen.
Parancs szóban vagy írásban?
A 12-es csatorna vasárnap arról számolt be, hogy a vezérkari főnök vonakodott végrehajtani egy Iránnal kapcsolatos szóbeli utasítást, és írásos parancsot kért. Netanjahu badarságnak nevezte a hírt, és hozzátette, hogy utasította a Moszadot és a hadsereget az iráni rezsim megdöntésére. Gyarmati normálisnak tartotta, hogy egy műveletet a politikai és a katonai vezetés előbb megvitat, a végén azonban a politika dönt. Arra a felvetésre, hogy Netanjahu háborús helyzetet provokálhat a választás elhalasztására, a nagykövet azt felelte: egy ilyen lépés után lemondana a vezérkari főnök, és abba Netanjahu bele is bukna. Kende hozzátette, hogy egy izraeli katonai akció még nem vezet a választás elhalasztásához, csak ha Izraelt támadják meg, ez pedig öngyilkos húzás lenne.
Hercog jött Netanjahu helyett
Netanjahu áprilisban elfogadta Magyar Péter meghívását az október 23-i ünnepségekre, végül Jichák Hercog államfő érkezett, október 20-án. Seres emlékeztetett, hogy a parlament májusban visszavonta a Nemzetközi Büntetőbíróságból való kilépést, Magyar Péter pedig kijelentette: akit köröznek, azt le kell tartóztatni. Hercog dicsérte az antiszemitizmussal szembeni magyar zéró toleranciát, és meghívta Magyar Pétert Izraelbe.
Gyarmati a meghívást a választás utáni lelkes telefonok egyikének tartja, nem megállapodásnak. A két ország kapcsolata objektív okokon nyugszik, túlmutat a személyes viszonyokon; az izraelieknek el kell magyarázni, hogy Magyarország nem fog folyton vétózni, de ha az EU többségéhez igazodik, belülről többet érhet el, mint a hatástalan vétókkal.
Fináli Gábor szerint a magyar kormány sem mond le Izraelről mint stratégiai partnerről, Latin-Amerikában pedig Izrael-barát blokk formálódik. Az asztalnál elhangzott az is, hogy Santiago de Compostelában a katedrálissal szemben hatalmas palesztin zászló lóg; Fináli a velencei gettóba vezető hídon látott hasonlót. Ahogy a harmincas évek baloldali értelmisége baszk sapkát hordott, mondta, úgy hord most a baloldal palesztin kendőt és zászlót.
„Az egész világ ellenünk van”
Seres összegzésében Netanjahu ajánlata az, hogy Izrael magára marad. Fináli szerint ezzel a kormányfőt körülvevő messianisztikus, kahanista közegre játszik rá, amely a középkori reflexet eleveníti fel, és Góg és Magóg háborúját várja. A többség azonban valószínűleg megijed attól, hogy nem utazhat, nem tudja eladni az áruit, és nincs patrónusa, amilyen egykor Anglia, Franciaország, majd Amerika volt. Zárásként a Vájérá hetiszakaszra utalva Seres azt kérdezte, hány igaz ember kell Izrael megmentéséhez; Fináli Ábrahám Istennel folytatott vitáját idézte: elpusztíthatja-e a világ igaz bírája az ártatlant a bűnössel együtt?
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
